Korábbi cikkeinkben már sok-sok nyelvi ideológiát bemutattunk. Ezek többnyire a nyelvi egységességre, egységesítésre törekednek, így a nyelvi homogenizmus ideológiája alá sorolhatók. Ezúttal az ellenkező véleményen lévők legfőbb ideológiáját mutatjuk be, melynek hívei a nyelvi egységességet nem tartják túlzottan jó dolognak. Inkább a változatosságra és a sokféleségre hajtanak.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A nyelvi pluralizmus fogalma és egy elgondolkodtató kérdés

A pluralizmus – sok más nyelvi ideológiához hasonlóan – a politikai ideológiáról kapta a nevét. A demokrácia egyik fő jellemzője ez, amely különböző politikai törekvések, nézetek, értékek, normák stb. egymás melletti létezését, vagyis a politikai sokféleséget jelenti.

Nyelvi értelemben hasonló a helyzet, ugyanis a nyelvi pluralizmus olyan meggyőződés, melynek hívei a nyelvi, nyelvváltozati sokféleséget a nyelv lényegi tulajdonságának tartják, és pozitívan értékelik, támogatják azt. Tehát a nyelvi pluralizmus követői a nyelvi változatosságot előnyben részesítik, jónak tartják (a nyelvi egységgel, a homogén nyelvi rendszerrel szemben).

Ebből értelemszerűen következik, hogy ez az ideológia a nyelvi homogenizmus ellentettje, mivel ez utóbbi a nyelvi egységet támogatja. A kérdés csak az, hogy lehet-e egy köztes ideológia, amely semleges ilyen szempontból: amely nem tulajdonít értéket sem a nyelvi sokféleségnek, sem a nyelvi egységnek.

A sokféleség természetes
(Forrás: Wikimedia Commons / Cayce / CC BY 2.0)

Egy ilyen köztes szemlélet a nyelvi változatosság (és változás) tényét elfogadja, konstatálja, de nem értékeli sem pozitívan, sem negatívan. Hívei nem támogathatják a nyelvi egységet, de végső soron a nyelvi sokféleséget sem, ám az utóbbihoz érezhetően közelebb állnának. Ugyanis amit leírnak, elfogadnak, az éppen a létező nyelvi változatosság és változás. A nyelvi egységet nem támogathatja egy semleges szemlélet, mivel a nyelvi egység ilyen értelemben nem létezik. (Erről bővebben a nyelvi ideológiákról szóló cikksorozatunk következő részében olvashatnak majd.)

A nyelvi pluralizmus tehát pozitívan viszonyul a nyelvi sokféleséghez. A homogenista negatívan. A semleges nézőpont semlegesen. A pluralista azt mondja, hogy „de jó a nyelvi sokféleség”, a homogenista azt, hogy „de rossz”, a semleges pedig azt, hogy „van, létezik”.

Nyelvi pluralizmus a hozzászólásokban

A nyelvi pluralizmus a nyelvi homogenizmus ellentéteként igen gyakran jelentkezik a különböző fórumok hozzászólásaiban. Megfigyelhető, hogy az esetek jelentős részében a nyelv színesítése vagy gazdagítása azok a kifejezések, amelyek ezen ideológia jelenlétére utalnak. Ezek közül idézünk két tipikus példát a Gyakorikerdesek.hu két topikjából:

Mellesleg az olyan országokban, amelyekben nem csak egyetlen, hatalmas kulturális vízfej van, mint nálunk, fel sem merül olyan kérdés, vajon helyes-e egy tájnyelvi szó vagy ragozás […] Azt már meg sem említem, mennyire gazdagítja a nyelvet (főleg az irodalmit) a tájszavak sokszínűsége.

A másik pedig:

Vidéken használják főleg az evvel illetve avval szavakat, de ettől független tökéletesen helyesek. Sőt, színesítik is nyelvünket.

Sokfélék és színesek
(Forrás: Wikimedia Commons / 4throck / CC BY-Sa 4.0)

Mindkét komment a nyelvi sokféleség mellett szól, bár az elsőben sokkal szembetűnőbb a nyelvi pluralizmus megléte, mivel a nyelvi egységgel való szembehelyezkedés is föllelhető benne. A másodiknál ugyanez csak implicit módon van jelen. Míg az első hozzászólás a tájnyelvi szavakra és a ragozásra, addig a második ennél szűkebb értelemben, egy konkrét nyelvi elemre, az evvel és avval alakokkal kapcsolatban jeleníti meg a nyelvi pluralizmust.

A kommentelők mondandójával a helyességet illetően egyetértünk, hiszen mi is hasonló nézeten vagyunk a nyelvhelyességet illetően. Azonban egy apróságot fontos megjegyeznünk a nyelvi pluralizmus és a fenti két hozzászólás kapcsán. Ugyan nem tudjuk, hogy a két fórumhasználó pontosan mit is ért az alatt, hogy „gazdagítják” vagy „színesítik” a nyelvet az egyes kifejezések, de ezekkel a szavakkal mindenféleképpen egy pozitív viszonyulást fejeznek ki a fórumozók. Ha csupán annyit írnának, hogy ezek az alakok is helyesek vagy jók ugyanúgy, mint a standardnak megfelelő formák, akkor semleges lenne hozzáállásuk a hozzászólásuk alapján. Azzal azonban, hogy ezeket a pozitív előjelű igéket használják, már értékítéletet fejeznek ki.

A mi ideológiánk?

Sok olvasónk most bizonyára azt gondolja, hogy ez az a nyelvi ideológia, amit mi, nyestesek követünk, mi ennek hívei vagyunk. Azonban nem biztos, hogy feltétlen igazuk van.

Tény, hogy egy-egy nyelvi forma, nyelvváltozat negatívnak, helytelennek ítélését elvetjük. A nyelvi változatosságot és változást nem tartjuk negatív jelenségnek, nem gondoljuk, hogy ezek ártanak a nyelvünknek. Viszont kifejezetten pozitív előjellel sem beszélünk róluk. Csupán leírjuk, hogy természetes velejárói a nyelvnek. Annyiban támogatjuk a nyelvi változatosságot és változást, hogy a standard nyelvvel és az annak megfelelő nyelvi formákkal egyenértékűnek tartunk minden, a standard nyelven kívül eső változatot és formát. Ilyen értelemben tehát az egységességgel szemben álló a felfogásunk.

Emögött az ideológia mögött áll a nyest? A nyest mögött ez az ideológia áll?
(Forrás: Wikimedia Commons / eman)

A nyelvész dolga leírni a nyelvet (hogy milyen, hogyan változik stb.), nem pedig előírni (hogy milyennek kellene lennie, hogyan kellene változnia stb.). Ez azt jelenti, hogy a lehető legobjektívebb próbál maradni, tartózkodik a személyes benyomásoktól, igyekszik értékítéletektől mentesen megnyilatkozni. Nem mond olyat, hogy egy nyelvi forma jobb vagy rosszabb, ahogy a változásokról sem tiszte eldönteni, hogy jók vagy rosszak (kivéve egyes speciális eseteket, például a kihaló nyelvek esetében).

Az ornitológus sem nyilvánítja ki véleményét tudományos szakemberként arról, hogy egyik madár rosszabb, mint a másik. Nem mond olyat, hogy csilpcsalpfüzike szebb, aranyosabb, mint az erdei szürkebegy (annak ellenére, hogy az előbbi valóban kedvesebbnek tűnik). Természetesen ettől még lehetnek kedvenc madarai, de az nem érinti a tudományt.

A csilpcsalpfüzike
(Forrás: Wikimedia Commons / Matthias Barby / GNU-FDl 1.2)

Zárásképp ennek kapcsán következzen egy anekdota Wilhelm Radloff turkológusról, akihez egy napon török látogató érkezett azért, hogy elmondja a török nyelvekről szóló elméletét – turkológiai és nyelvtudományi ismeretek nélkül. Radloff ezt kérdezte:

– Miből gondolja, hogy Ön ezeket a kérdéseket meg tudja oldani?
– Hát hiszen turkológus vagyok.
– Turkológus? Miért gondolja, hogy Ön turkológus?
– Török az anyanyelvem, jól tudok törökül!
– Uram, Ön téved. Ugyanis attól, hogy valaki madár, még nem ornitológus!

Felhasznált irodalom

Lanstyák István (2011): A nyelvi ideológiák néhány általános kérdéséről

Sándor Klára: A madár nem ornitológus