Nyilván mindjárt felhív, hiszen mindig visszahív. Van is közös dolog, amit most kis időre félretettünk. Amíg a kezelései tartanak. Nyilván rám ír, hogy mindjárt küld valamit, csak most egy kis dolga akadt. Hiszen soha nem volt még olyan, hogy ne jelentkezett volna.

***

Kálmán László. A nyest alapembere. A nyelvész majd megmondja – te jó ég, mennyit gyötrődtünk ezen a rovatnéven. Persze feleslegesen. A rovat tartalma adta magát – a címe bármi lehetett volna. Ahogy a Szószátyár nevével és főcímzenéjével sem volt igazán kibékülve, emlékszem, de annyira mindegy volt, mik ezek, mert a tartalom „vitte” a projektet.

Kálmán László

A nyest tizensok éve alatt – most néztem meg – több mint négyszáz cikket írt. Kitartóan és türelemmel válaszolt az olvasók kérdéseire. Fogalmam sincs, hányszor írta le, mindig máshogy, hogy „amit használnak, az elfogadható”.

Nádasdy Ádámmal alaposan felkavarták az állóvizet. A Hárompercesek a nyelvről most tízezer forint körül megy az antikváriumokban. A kötet írásainak alapját a Bartók rádióban 1992-ben indult sorozatuk adta, amit a Muzsikáló reggel című műsorban hallgathatott meg a nagyérdemű. Nagyon nehéz lenne rajtuk kívül olyan szakembert mondani, aki ekkora hatással lett volna arra, ahogy az emberek nyelvhelyességről, nyelvről, kommunikációról gondolkodnak.

„/…/a Magyar Tudományos Akadémia még ma is egyik elsőrendű feladatának tartja a nyelvművelést — amit az Akadémia alapításakor egyáltalán nem „nyelvvédelemnek” értettek, hanem „nyelvújításnak”, vagy még inkább a nyelv tudományos és irodalmi célokra való használatának —, a Nyelvtudományi Intézetben van egy Nyelvművelő Osztály, az egyetemeken és a főiskolákon a magyartanárok egyik fő feladataként tanítják a nyelvvédelmet. Mintha csak az asztrológusok megszállták volna a csillagászat intézményeit” – írja a Pincei bogár című, az Ésben megjelent, nagy jelentőségű írásában, még 2005-ben.

Nem túlzás azt gondolni, hogy Kálmán László nélkül ma is szabadon garázdálkodhatnának a legvadabb nyelvvédők, akik szűklátókörűsége gondoskodott arról, hogy teljes magyar nyelvjárások tűnjenek el nyomtalanul a föld színéről – csak azért, mert ők tudják, és meg is kívánják mondani, elő is kívánják írni, mi a „helyes”. Kálmán hozzájárult ahhoz, hogy a közgondolkodás átalakuljon: hogy egyre többen ébredjenek rá, nem a „helytelen” „rontja” a nyelvet, hanem a „helyesség” mítosza, hogy ez a mítosz, utat törve magának az osztálytermekbe, a szemináriumokra, a televíziókba, a színházakba és a rádiókba, mint egy vírus, kikezdje a magyar nyelv csodálatos változatosságát, hogy értelmetlenül keresztbe tegyen sok tehetség felemelkedésének. Kálmán segítségével jöttek rá sokan, hogy ez bizony nem helyes.

Kálmán a nyelvtanoktatásban is meghatározó véleményformáló. Küzdött az elavult, ósdi szemléletek ellen, tananyagot fejlesztett, előadásokat tartott. Alig egy hete ajánlottam civilek egy csoportjának azt a nyelvi nevelés módszertanáról szóló munkát, amit volt kollégánkkal, Molnár Cecíliával közösen írt.

Ismeretterjesztő tevékenysége, munkabírása lenyűgöző. Az utóbbi időkben írt a Qubitba, és persze Nádasdy Ádámmal közösen szerkesztette-vezette a Szószátyár című műsort. Gyakran hívták a legkülönbözőbb helyekről nyilatkozni, ezeknek a kéréseknek mindig is eleget tett, türelmesen, alaposan körüljárva a felvetett problémákat.

A kevésbé ismert projektjei is hihetetlenül izgalmasak voltak. Hallottatok a Polgártárs konszenzusos döntéshozatali rendszerről? Kálmán ötlete, hogy ne csak egy egyszerű döntéstámogatási rendszert hozzunk létre, olyan már van, több is. Bevezette a véletlent, mint faktort: a rendszer így transzparensebbé és kevésbé manipulálhatóvá vált. Épp leírtam ennek egy változatát valakinek, mostanában küldtem volna Lacinak, hogy átnézze…

 ***

Amikor eljönnek hozzánk Kingával. Amikor Kókuszt nyúzzák a gyerekeink, és a tüneményes kutya ezt türelmesen hagyja. Amikor a gyerekek visonganak körülötte, ő pedig türelmesen magyaráz az óvodásnak valamiről. Amikor Kókusz beleül a törött kagyló alakú, vízzel telt kádba hűsölni.

***

Egyik ismerősöm írta a hírről, hogy „amikor a Semmi megint felfal valami fontosat”. A Semmi felfalta Kálmán terveit. És ennek a csodálatos, sokoldalú embernek egészen biztosan rengeteg fantasztikus terve volt. Hiszen azt sem tudom összefoglalni rendesen, hogy mi mindent tett, mi mindent ért el. Nem beszéltem az Orsós Annával írt Beás nyelvtanról. Vagy a Bevezetés a nyelvtudományba, amit Trón Viktorral írt.

Kálmán terveit falta fel a Semmi. De az eredményeit nem tudta.

Kálmán László 2021 októberében itt hagyott bennünket. Hiánya pótolhatatlan. Csak a legnagyobbak után marad ekkora űr.