-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
„Helytelen az, hogy...”. Ezt sokan sokféleképp egészítenék ki: „jösztök”, „eszek”, „médium”... De ez csak néhány a megszámlálhatatlan hasonló befejezés közül, amelyekben a nyelvi defektivizmus ideológiája érhető tetten. Mint mindig, most is hozzászólásokat hívunk segítségül az ideológiai bemutatásához, és továbbra is tartjuk magunkat ahhoz, hogy nincs olyan, hogy „helyes”.
Gyakori téma a nyesten a helyes és helytelen kérdése egyes szavak, szókapcsolatok, de gyakran még egész nyelvváltozatok vonatkozásában is. Amikor valaki azt kérdezi, hogy „helyes-e az, hogy...?”, akkor általában valami olyasmi választ kap tőlünk, hogy „természetesen, hiszen nagyon sokan használják”. Azért van ez így, mert a nyelvész feladata leírni, nem pedig előírni a beszélők nyelvhasználatát, vagyis nem ítélkezhet egy-egy szó vagy nyelvváltozat „helyességéről”. Ezzel ellentétes az a vélekedés, amely helytelennek kiált ki bizonyos kifejezéseket, változatokat a kontextus figyelembevétele nélkül. Ilyenkor a nyelvi defektivizmus ideológiája érvényesül; ez nagyon gyakori a nyelvhasználók körében. Utóbbit hozzászólásokkal is alátámasztjuk.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Defekt
A defekt a magyarban német jövevényszó, amely a német defekt ’hiányos, sérült’ jelentésű melléknév, illetve a Defekt ’hiba, kár, sérülés, defektus’ értelmű főnév származéka. Maga a német szó latin eredetű; a defectus ’hiba, hiány’ kifejezés megfelelője. Egyébként a latin defectus szó nyelvünkbe közvetlenül is átkerült, defektus formában ’fogyatékosság (szellemi vagy erkölcsi)’ értelemben, ami eredetileg a tudományos nyelvezetben volt használatos, valamint orvosi műszóként tartották számon.
Amikor azt mondjuk, hogy defektet kaptunk, akkor járművünk gumijának sérülésére, nem megfelelő, helytelen működésére gondolunk. Egy defekt pedig azzal jár, hogy a hibát javítani kell, a jármű abroncsát bizony ki kell cserélni.
(Forrás: Wikimedia Commons / leateds / CC BY 2 0)
Ha egy személyre mondjuk azt, hogy defektes, akkor hasonlóan vélekedünk róla, mintha azt mondanánk, hogy nincs ki mind a négy kereke, vagy nem százas. Ilyenkor is valamiféle hibára, sérültségre célzunk, nevezetesen az illető beszámíthatóságának, megfelelő értelmi képességének a sérült mivoltára, a személy szellemi fogyatékosságára. (Bár a szlengben gyakran csak átvitt értelemben, humorosságot, bolondosságot fejez ki a szó.) De vajon az itt leírtak hogyan vetíthetőek ki a nyelvre és a nyelvhasználatra?
(Forrás: Wikimedia Commons / The Conmunity – Pop Culture Geek / CC BY 2 0)
A nyelvi defektivizmus
Abban az esetben, ha a nyelvre, egy-egy nyelvi formára vagy valakinek a nyelvhasználatára mondjuk azt, hogy defektes, akkor is valamiféle sérültségre utalunk. Ezt általában úgy értik a beszélők, hogy az a nyelvhasználati mód, nyelvi forma, amit a defektes jelzővel illetnek, eredendően helytelen.
Nem meglepő hát, hogy a nyelvi defektivizmus az a nyelvi ideológia, melynek hívei úgy vélik, hogy a nyelvben vagy annak egyes változataiban léteznek romlott, helytelen nyelvi formák, amelyek a használat kontextusától függetlenül minősülnek helytelennek. Ezek a helytelennek minősített nyelvi formák nagyon széles skálán mozognak. Az idegen szavaktól kezdődően a nyelvjárási sajátosságokon át egészen a standardban is igen gyakori személynév elé tett névelőig rengeteg kifejezést tekintenek alapvetően hibásnak, helytelennek a nyelvhasználók.
Ezzel kapcsolatban már nagyon sokszor felhívtuk arra a figyelmet arra, hogy nyelvészetileg abszurd és értelmetlen azt állítani, hogy valamelyik kifejezés vagy nyelvváltozat rosszabb, helytelenebb, mint a másik. Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy egy nyelvi forma kevésbé célravezető, a helyzetnek kevésbé megfelelő, mivel ugyanazon nyelvi elem hasznossága, „helyessége” – a nyelv különböző funkciói révén – különböző helyzetekben eltérő lehet. Például míg egy barátnak nyugodtan mondhatom, hogy „de balfék vagy”, addig ugyanezt a főnökömnek már nem biztos, hogy szerencsés mondanom. Ám ettől még a „de balfék vagy” létezik, helyes.
(Forrás: Wikimedia Commons / Alex E. Proimos / CC BY 2 0)
Lássuk most, hogy melyek azok a szavak, kifejezések, amiket a különböző fórumhasználók defektesnek tartanak. Nézzük meg, hogy milyen változatos formában jelenik meg a nyelvi defektivizmus a különböző hozzászólóknál!
A nyelvi defektivizmus a hozzászólásokban
Elsőként a Gyakorikérdések.hu fórumának egy nagyon érdekes vitájából ragadunk ki néhány hozzászólást, melyek arra igyekeznek választ adni, hogy az eszem és eszek nyelvi formák közül melyik a helyes.
A kérdés kapcsán röviden annyit, hogy az ikes igék közül az első személyű alak a legingadozóbb, mert gyakran az egyik alak természetesebbnek hangzik, mint a másik. De akár fordítva is lehet, sőt előfordulhat, hogy egyformán természetesnek tűnik mindkettő. Az eszem és eszek esetében talán az első hangzik természetesebbnek, de például az úszom és úszok között ilyen szempontból nem igazán lehet különbséget tenni.
(Forrás: Wikimedia Commons / Beralpo)
Mindenesetre presztízsváltozatnak az -m végűek számítanak, ami a magaskultúra hagyományőrző mivoltának köszönhető, a -k végűek pedig többnyire stigmatizált változatként vannak elkönyvelve. Így nyilvánvaló, hogy az aktuális példánál az eszem alakot illetik a „helyes” jelzővel, az eszek alakkal szemben. Ezt teszi az alábbi bejegyzés írója is, bárminemű indoklást mellőzve, azaz a nyelvi defektivizmus ideológiáját követve:
ikes igénél (ahol az egyes szám harmadik személyben ik re végződik a szó,pl. eszIK), ott mindig m-et használsz, csak az eszem létezik, az eszek az helytelen.
Érdekes az ellentábor reakciója, ugyanis ők épp az eszem változatot vélik helytelennek bizonyos szituációban. Az ilyen kommentek írói a tárgyi és az alanyi ragozás megkülönböztetéséből indulnak ki. Tárgyas ragozásnál ők is az eszem formát használják, de alanyi esetben már az eszek formát tartják helyesnek. Így megállapítható, hogy az ikes–iktelen különbséget a tárgyi–alanyi ragozás különbségével azonosítják:
Szerintem: Eszem az ebédem, eszek egy fagylaltot. Ez nyilvánvaló, ez a normál nyelvi logika.
Itt már vitahatóbbnak tűnik a nyelvi defektivizmus jelenléte, hiszen mindkét alakot elfogadja a fórumozó egyes szituációkban. Ám a látszat csal. Ugyanis ebben az esetben az eszek egy fagylaltot és az eszem egy fagylaltot a nyelvi formánk, és ezek közül az utóbbi helytelennek minősül a fórumozó szemében. Vagyis a nyelvi defektivizmus itt is jelen van.
A nyelvi defektivizmus egyéb áldozatai
Ahogy már említettük, szinte kimeríthetetlen azon nyelvi elemek halmaza, amit a nyelvi defektivizmus hívei helytelennek titulálnak. Ezen elemek közül szemezgettünk, a teljesség igénye nélkül jöjjön néhány.
A korrektorblog Isten nyelvi ostora bejegyzésénél például Dr. simonmondja nevű felhasználó ezt írja az úgymond kapcsán:
Én leápolnám spontán felháborodásomban azokat a köcsögöket, akik azt mondják – úgymond –. Szebb lenne a napom.
Közbiztonság Szilárd pedig ugyanezen az oldalon egy másik témánál így vélekedik egy, a nyesten már korábban tárgyalt kérdésben:
Nem médium, hanem média.
Ha már nyest, itt egy példa tőlünk is a -ban/-ben nyelvi változó n-jének eltűnése kapcsán, perepita felhasználónk hozzászólásából:
Szerintem a magyar nyelv helytelen használatának nem is a „hát” a legnagyobb baja. Akkor tudnék üvölteni, amikor egy professzor a rádióban nem tudja helyesen használni a -ba, -be,- ban, -ben ragokat.
Végül lássunk néhány klasszikus példát a Gyakorikérdések.hu-ról, különböző hozzászólóktól. Először az azzal és avval kapcsán egy komment:
Az helyesen „azzal”, „ezzel”.
Ne feledkezünk meg a jösztök és jöttök alakváltozatokról sem:
a jöttök a helyes, a jösztök helytelen…
Végül a standardban is gyakori személynevek előtti névelőhasználatról, ami különleges csemege lehet a nyelvőröknek:
Ez nyelvtanilag helytelen, az iskolában névelő NÉLKÜL tanítják, sőt, föl is hívják rá a figyelmet, de sajnos az emberek manapság igénytelenek az anyanyelvükre.
A fenti kommentekben a nyelvi defektivizmus egyértelműen megmutatkozik, hiszen az adott nyelvi formát helytelennek minősítik, mindezt indoklás és a kontextus figyelembevétele nélkül. És éppen ez a baj. Hiszen fenti példák mindegyike helyes, csupán annyi bűnük van, hogy eltérnek az adott nyelvhasználó által helyesnek vélt formáktól. De ettől még nem defektesek és nem kell őket kicserélni, mint egy gumiabroncsot.
Felhasznált irodalom
Kálmán László – Nádasdy Ádám (2007): Hajnali hárompercesek a nyelvről.
Lanstyák István (2011): A nyelvi ideológiák néhány általános kérdéséről
Zaich Gábor (2006): Etimológiai Szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest, Tinta.