A cikkel egyetérte-NÉK, de kiderül, hogy ennek a borotvának is két éle van. Idézek belőle: "Ha például azt mondjuk, hogy „preskriptivzmus”, sokakból a következő reakciót válthatjuk ki: „Magyarul lehetne?”. Az más kérdés, hogy egy olyan beszélőnek nem mondunk ilyet, akiről tudjuk, hogy nem értené. És itt van óriási különbség az előíró (preskriptív) és a leíró (deskriptív) szemlélet között. A kifejezés vagy a használt nyelvváltozat nem eredendően helytelen, csak az adott szituációban nem megfelelő."

Aha. Tehát nekem (ÉN VAGYOK A BESZÉLŐ, ÉN!) akkora észem van, hogy a "földön üldögélő..." - jaj, ki ne mondjam - gyerekeről egyből tudom, hogy azok (és a szüleik, meg az egész tarka pereputty, akiktől a magyar? - há reméjjük - nyelvet tanulták) az istennek se tanulhattak műlatinul, műlatin-angolul, vagy a franc tudja), mindenesetre PRESKRIPTIÜL,

tehát az ilyeneket már akkor megkülönböztetem, amikor még meg se szólaltam.

Nagyon szép... igaz, hogy elég sok fejtörés ez ÉN nekem, minden pereputtyot mekkülömböszteni, dehát ÉN vagyok itt a mindentudó, festéen?

"Magyarul nem lehetne?" Há de minek? Há mer mágyaul azé a tálynyeevek is megércsék egymást.

A nyelvi sztenderdizmusra nagyon jó példa az is, ami a spanyolnyelv-oktatásban (és a spanyol nyelvoktatásban :) ) működik:

www.elmexicano.hu/2015/05/csak-az-helyes...ridban-mondanak.html

@Fejes László (nyest.hu): "ha valaki azt írja, hogy „kissebb”, nem okoz semmiféle zavart, és felesleges lebunkózni ezért."

Nálam okoz, mert idegesít. Biztosan nem vagyok elég toleráns, azért. Köztisztviselőként mentem nyugdíjba, több ezer oldalt írtam a munkám során, több tízezer oldalt olvastam el, amit kollégáim írtak. Az MTI szerkesztési gyakorlatát méltányoltam, de a többi egyszerűen pocsék volt. Hiába, jogszabály nem kötelezi még az államigazgatás dolgozóit sem a helyesírási normák követésére. Olyan is az eredmény. Én nem "bunkózom le" egyébként az ilyen kollégát, de megvan róla a nem túl kedvező véleményem. Erdeklodo4102-nek: teljesen igazad van. Fejes László túl megengedő, ami társadalmilag érthető, kommunikáció-elméleti szempontból meg nem.

@Fejes László (nyest.hu): Így már értem. Köszönöm :)

@Erdeklodo4102: Meg kell tanítani a normát, de úgy, mint szokást. Aztán mindenki eldönti, hogy tartja-e magát a szokáshoz, vagy nem, és ha a szokás átalakul, vagy többféle szokás alakul ki, azt is tudomásul kell venni. De pl. az, ha valaki azt írja, hogy „kissebb”, nem okoz semmiféle zavart, és felesleges lebunkózni ezért.

A közösségi (helyi-geográfiai, eltérő életkörülmények, célok, másmilyen kultúra, felfogás) mindig differenciálta és ezután is fogja a világ nyelveit. A "helyi" önvédelmi érdeket a nemzet, szerencsés esetben nemzetállam képviseli.

Ez az ÉRDEK kibékíthetetlen a tőke-koncentráció rablási érdekeivel. Pedig a közös műszaki-tudományos világnyelv is szükséges. A "műveltségi nyelv" - de hol vagyunk attól - soha nem lesz a nemzetek nyelve. A "művelt" világ kétnyelvű lesz, részben már ma is az. De ez a közös nyelvezet soha nem lesz a nemzetállamok, vagyos a helyi közösségek nyelve.

Ezt a fel nem ismert érdek-ellentétet használja ki cinikusan (tudatosan) minden mega-gyarmatosításra törekvő töke-koncentráció. Az ókorban a "latin", utána a német, az angol, spanyol, és jelenleg (ismét angol nyelven és "csak" kultúrgyarmatosításnak álcázva) a mind jobban koncentrálódó tőke.

Ezt a folyamatot a "helyi" közösségek ellentétes és tudatos tervezése kell, hogy kordában tartsa.

@Janika: Persze hogy van, a kortárs állami és önkormányzati írott források. A hiba pedig az lenne, hogy nem lehetne mérni vele valamit. Gondolj a tovább használt holt nyelvekre, amelyek jelentős része azért élt túl, mert standard nyelv volt és a használati értéke tartotta életben a bürokrácia vagy egyház/kultúra keretei között. Mivel szükség volt egy nyelvre, amin közvetíteni lehetett bizonyos intézményes értékeket még akkor is, amikor már tömegek számára volt értelmezhetetlen a közvetítő nyelv.

A cikk sokszor megemlíti a "standardtől való eltérés" fogalmát.

Egyáltalán van ma olyan írásos anyag, amiben leírják, hogy a mi pontosan a standarad magyar nyelvváltozat? Nem a helyesírási szabályzatra gondoltam. Amiből pontosan és egyértelműen (azaz a vizsgáló személy nyelvhasználatától függetlenül) kideríthető, hogy pl a "felmegyek hozzád" kifejezés standard magyarul van és a "felmegyek nálad" meg nem. Szerintem ilyen anyag nincs. A standard nyelv csak a fejelkben létezik, ami viszont mindenkinek mást és mást jelent, vagyis nem lehet standard.

Egy másik gondolat:

A standardizálás általában jó dolog, és sokszor önkényes.

Pl a mai 1 méter hosszát teljesen önkényesen határozták meg.

Lehetett volna egy kicsit hoisszabb egy kicsit rövidebb, semmit nem befolyásolna ma.

Viszont ha valaki eltér a standarttől, és más hosszúságú méterrudat használna, akkor önmagában nem az benne a hiba, hiogy enm lehet megmérni vele valamit, hanem attól hogy pusztán eltér a standardtől. És így mások számára nem értelmezhető.

@Erdeklodo4102: Az iskolában használt művelt nyelvváltozat el kell sajátítani, de nem az egyedüli helyes nyelvváltozatként, hanem az iskolában és a tudományban, esetleg néhány más területen használt nyelvváltozatként. Nem úgy megyek be a városba, ahogy itthon öltözöm. Az állásinterjúra szépen kiöltözöm, de itthon az itthoni ruhát veszem fel.

@Sultanus Constantinus: nagyjából épül csak az írott nyelv a beszélt sztenderd nyelvre. Ugyanis az AkH 11. több ponton szembemegy a budapesti köznyelvi magyarral. Pl. a tízet, milyen szavakat tizet és mijen formában kéne írni annak alapján, amit te írtál, meg több egybe/különírási szabályt kéne újraszabályozni, hogy megfeleljen a hangsúlyozásnak. Aztán ott van a sima, mindig, posta szavak, amit a köznyelvben is mondhatnak síma, mindíg, pósta hangalakkal, persze nem kizárólagosan. Ezeken a pontokon a szabályzat a hagyományra hivatkozik, de ez meg homályos, mert hát honnan tudhatjuk, hogy mi a hagyomány, hacsak nincs benne a szótári részben az illető szó?

@Erdeklodo4102: De, teljesen jól gondolod. Az írott nyelv a sztenderd nyelvváltozatra épül, pontosabban a sztenderd nyelvnek van csak írott változata, tkp. ez a lényege az egésznek. Egy írásbeliséggel nem rendelkező nyelv esetén nem is nagyon lehet sztenderdről beszélni. A sztenderdizálás éppen az írott és a művelt beszélt norma kialakítását jelenti.

Bizonytalan vagyok. Értem, és el is fogadom, hogy egy nyelvész számára sokkal ésszerűbb, ha a különféle nyelvváltozatokra egyenrangú variációkként tekint. Furcsa lenne, ha egy kémikus csak a kovalens kötést lenne "tanulmányozásra méltónak" tekinti.

Tanárként (reáltárgy) ugyanakkor úgy gondolom, hogy jó, ha közvetítek egyfajta nyelvi normát is. Minél inkább várható a diák szakmai orientációjából, hogy majdan írott formában kell kommunikálnia, annál inkább előnyös lesz a számára, ha ezt elsajátította. (Ha valaki napszámosként szeretne földműveléssel foglalkozni, akkor őt nem biztos, hogy érdemes ezzel stresszelni, de ha egyetemen akar tanulni, ott sokkal több szöveggel lesz dolga.)

A szövegekkel, mint munkaeszközzel (nem nyelvészként) dolgozók számára sem tartják célszerűbbnek a standard nyelvváltozat elsajátítását? Ez a standard változat nem precízebben fogalmaz esetleg, épp mert szüksége van rá a munkaeszköz-jellege miatt?

Nem abból adódik egyfajta "természetes" hierarchiai előnye a standard nyelvváltozatnak, hogy sokkal szorosabb az írott formával való kapcsolata, ezáltal az illető műveltségének egyfajta jelzője? És mivel a műveltebb emberek gyakrabban töltenek be jobb pozíciót, ez ruházza fel egyfajta tekintéllyel a nyelvváltozatukat is?

@mederi: mire a jelölt eljut az első szakmai beszélgetésig, átesik egy-két körös előszűrésen. Megnézik az önéletrajzát, elbeszélgetnek vele telefonon, stb. Ezeknél még nem a szakmai szempontok döntenek.

itt a megjelenés, kommunikációs készség, beszédstílus, nyelvtudás, stb alapján döntenek. Ezután jön csak a szakma.

Persze szakmája válogatja

"Persze az nem számít, hogy lehet, hogy sokkal jobb szakember, mint akit felvesznek a standard nyelvváltozatával."

Szerited a "standard munkáltató" csak a munkára pályázó nyelvhasználata alapján dönt, vagy egyéb szempontjai is vannak?

A szakmai jellegű kérdések között szerintem pl. szerepel, hogy a jelentkezőnek milyen végzettsége van, dolgozott-e már a szakmájában és hol, stb..

A fizetéssel kapcsolatos elképzeléséről is érdeklődik, és esetleg érdekli, hogy sprtol-e, van-e családja, és még ki tudja, mi minden kerül terítékre.

Ha elég óvatos, még egy "foglalkoztatói igény szerinti szakmai teszt" is elképzelhető..

Amiről nem szokás beszélni, a személyes szimpátia is számít, ha azonos képességű jelentkezőkről van szó..:)