Erkölcseink egyre csak romlanak és züllenek. Látta ezt már Cicero is majd kétezer évvel ezelőtt, mikor Catilina elleni beszédében így kiáltott fel: O tempora, o mores!, vagyis Micsoda idők, micsoda erkölcsök! (És ezt a mondását még két másik beszédében is elsütötte.) Cicero a burkolt hatalomvágy, az ármány és összeesküvés, a politikai morál züllése ellen szólalt fel. Ady Endre viszont szokása szerint a posványban dagonyázó magyar politikai elitet ostorozta Menjünk vissza Ázsiába című írásában (Nagyváradi Napló, 1902. január 31.) A felütés elég erős:

Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába!… Egy kis helyet talán kapunk, persze lehetőleg távol még az ázsiai kultúrára hajlandó népektől is.

 A folytatás nem kevésbé:

E dicső, gazdag történelmű úri népségtől lakott ország tegnap szerencsésen elérte a legbalkánibb nívót. Az a gyalázatosságában is mulattató komédia, mely ez ország keserves parlamentjében tegnap lefolyt, bele fog kerülni a történelembe. […] Szeretett úri véreim, Ázsia ordított fel tegnap bennetek. A nosztalgia, a nomád, baromi ember méla vágyakozása rohamba tört ki.

Mi történt „ez ország keserves parlamentjében”? A Pesti Napló január 30-án ezt írta:

 Ady Endre levonta a következtetést, nincs helyünk Európában, ki fognak minket innen kergetni:

Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.

A jóslat mostanában kezd beteljesedni. Minket itt és most azonban nem a közelgő kiűzetésünk érdekel, hanem a cikkben említett szamojéd erkölcsök. A korabeli magyar sajtóban a lenézéssel tárgyalt távoli és egzotikus népekkel kapcsolatban gyakran olvasható a „szokásaik és erkölcseik” fordulat. Szerepel a szamojédokkal kapcsolatban is. Ezeket az erkölcsöket azonban nem részletezik. Nem emlegetik az arktikus népek azon szokását sem, hogy a házigazda a vendégnek fölajánlja lányát vagy feleségét.

Látogatás egy szamojéd (nyenyec) sátorban
(Forrás: Cornelis de Bruijn: Reizen over Moskovie, door Persie en Indie. Aszterdam, 1711.)

Vajon mit jelentett Ady Endre számára a szamojéd erkölcs, és hol olvashatott róla? 1901-ben a Magyar könyvtár 213. köteteként jelent meg a Multatuli álnéven író Eduard Douwes Dekker holland szerző Szaidzsa és egyéb elbeszélések című könyve. Erkölcsös és erkölcstelen című tanmeséje szerint egyszer egy szamojéd ember szakított népe azon szokásával, hogy egész testét avas olajjal kenje be. Ezért a bölcsek erkölcstelennek kiáltották ki. Hiába volt jó vadász, hiába ejtett el mindenkinél több tengeri kutyát [fókát], végül éppen egy tengeri kutya csontjával verték el. Ezt a történetet Multatuli könyvének megjelenése (és Ady Endre írása) után több magyar újság is közölte (Népszava, 1907. december 8.; Kecskeméti Újság, 1910. június 12.; Pesti Napló 1914. február 13.; Tükör, 1919. június 8.).

Kiegészítés (2022. 03. 02.)

A nagy zegernyei-sejtés cáfolata

Midőn a járvány okozta problémákat leküzdve végre könyvtárba jutottunk, meglepve tapasztaltuk, hogy Multatuli Szaidzsa és egyéb elbeszélések című könyvében nincs benne a szamojéd erkölcsökről szóló történet. Tovább nyomozva, Szinnyei Józsefnél azt találtuk, hogy a Művészvilág című folyóirat is közölte Multatuli néhány kisebb írását. Mikrofilmen átforgatva a Művészvilágot, találtunk is két másikat, de amit kerestünk, az nem lett meg. Csakhogy a mikrofilmen nem volt rajta a folyóirat összes száma, vagyis még a Széchényi Könyvtár sem rendelkezik a teljes sorozattal. A hiányzó forrás ellenére a kapcsolat Multatuli írása és az Ady Endre által említett szamojéd erkölcsök között nyilvánvaló. Reméljük, hogy egyszer rábukkanunk az Ady Endrét inspiráló írás első közlésére.

Forrás: Népszava, 1907. december 8.

A történet a konzervatív kátrányba ragadt bölcsek és az új idők új illatszereivel betörő fiatalember konfliktusáról szól. Az újító gondolatok elleni nagyon hasonló eljárást jegyzett fel 1100 évvel ezelőtt Ibn Fadlán a türköknél:

Forrás: Ibn Fadlán: Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásáról. Budapest, 2007: 64.

Úgy tűnik, az értelmiségellenesség nem a mai populista politikusok találmánya. A szamojéd eljárás azért valamivel humánusabb volt, mint a türk.

Ez az írás az Információs és Technológiai Minisztérium támogatásával a Tématerületi Kiválósági Program: Magyarország és a Kelet kapcsolatának régészeti kutatása (Keleti Örökségünk PPKE Interdiszciplináris Történeti és Régészeti Kutatócsoport TUDFO/51757-1/2019-2022/ITM) projekt keretében készült.