A Károly (volt Tanács) körúton egy új szálloda cégére tűnt fel, a felirat magyar és természetesen angol nyelvű. Az utóbbi sajnos hibás, mutatjuk is.

We opened it
(Forrás: SzP)

A magyar megnyitottunk mondatot szerette volna a feliratozó angolul visszaadni így: we opened it. Azonban az angol mondat nem a megnyitottunk-nak, hanem a megnyitottuk-nak volna a megfelelője. De akkor hogyan mondjuk azt angolul, hogy megnyitottunk?

Egyeztetés és szinkretizmus

Legutóbbi cikkünkben megmutattuk, hogy egy mondatban az ige legtöbbször az alanyával van egyeztetve, de vannak olyan nyelvek is, ahol más bővítményeinek a tulajdonságai is befolyásolják az ige alakját, például a magyarban a tárgy. Ez az egyeztetés a magyarban egészen kiterjedt: szinte minden számban és személyben elkülönülnek az igealakok. A megfeleltetés azonban mégsem tökéletes, például az ennék alak lehet egyes szám első és többes szám harmadik személyű is, igaz, az első esetben határozatlan, míg a másodikban határozott tárggyal (én ennék egy kiflit; ők ennék a kiflit). Múlt időben az egyes szám első személyű alannyal egyező ettem viszont mindkétféle tárggyal egyezik (ettem egy kiflit; ettem a kiflit). Sőt számos beszélőnél a jelen időben is előfordul ilyen: ezek a beszélők az eszem alakot használják határozott és határozatlan tárgy mellett is (eszem egy/a kiflit; míg másoknak eszek egy kiflit, de eszem a kiflit).

A szinkretizmusnak ismertebb esete az, amikor különböző mitológiák istenei vagy hősei esnek egybe: Zeusz = Jupiter = Thor, Aphrodité = Venus = Freya stb.Az ilyesfajta egybeeséseket, amikor tehát különböző nyelvtani tulajdonságokat képviselő szóalakok azonosan hangzanak, a szaknyelv szinkretizmusnak hívja.

Az óangolban a mai magyarnál jóval nagyobb mértékű a szinkretizmus: többes számban egy ige mind a három személyű alannyal egybeesik. Múlt időben az egyes számban is egybeesik az első és a harmadik személyű alak, kötőmódban pedig az összes egyes számú alak is azonos. Az alábbi táblázatban a openian ’nyitni’ ige ezen alakjait mutatjuk. Az egyedi alakok celláit – amelyek nem vesznek részt semmilyen szinkretizmusban – szürkítettük (ġ = [j], þ = mai th).

Tudjuk az is, hogy néhány évszázada az egyes szám második személy kikopott az angolból, éppen az a sor (a legszürkébb), amire a legkevésbé volt jellemző a szinkretizmus. Így a mai angol igeragozásban kizárólag a jelen idő egyes szám harmadik személyű alany mellett találunk a többiektől eltérő alakú igét, igaz, ez nem a várt openeth (az openaþ-ból), hanem az opens (egy másik nyelvjárásból). Az angol igealakok között tehát hatalmas mértékű a szinkretizmus. Ezt az alábbi, felettébb unalmas táblázatban mutatjuk. Etimológiai megfontolásból az E/2. alakokat nem létezőnek tekintjük.

Pro-drop

Megfigyelhetjük, hogy azokban a nyelvekben, ahol csak kis mértékű az igealakok szinkretizmusa, elhagyhatók — sőt elhagyandók — az alanyt (vagy akár a tárgyat) képviselő névmások. Így például a magyarban a ajtót nyitunk mondatban nem képviseli kiejtett névmás az alanyt (mi). Ha ezt kitesszük, mi ajtót nyitunk, akkor ezzel azt sugalljuk, hogy szembeállítjuk magunkat másokkal, akik viszont nem nyitnak ajtót. A névmás-elhagyást szaknyelven (ami ma az angol) pro-drop-nak nevezzük: pro(noun) ’névmás’, drop ’ejtés’ (abban ez értelemben, hogy a szánkon nem ejtjük ki).

A tárgyat képviselő névmás ugyanakkor nem feltétlenül hagyható el, hiszen az igealak ilyenkor sok esetben szinkretizmust mutat, például E/3 alany esetén csak a harmadik személyű határozott kontra nem harmadik személyű/nem határozott különbséget teszi meg: néz engem/téged/valakit/minket/titeket/valakiket, nézi őt/azt/őket/azokat. Itt a tárgyat képviselő névmás csak akkor hagyható el, ha a szövegkörnyezetből kikövetkeztethető: sokáig nézett engem és még mindig néz (ti. engem).

Még mindig néz
(Forrás: Vitor Vitinho, Pixabay)

Az alannyal egyeztetett különböző igealakok viszont szinte mindig különböznek (vagyis itt kevés a szinkretizmus), az alanyt képviselő névmás mindig elhagyható. Az ilyen nyelveket pro-drop nyelvnek nevezik. A magyar tehát pro-drop nyelv.

Az angol viszont nem pro-drop nyelv, az alanyt képviselő névmás itt sosem hagyható el (a felszólító mondatok kivételével). Még akkor sem, amikor az ige alakja véletlenül épp elárulja az alany személyét, E/3.-ban: she opens. Mintha bizonyos fokú szinkretizmus esetén átbillenne egy nyelv a pro-dropságból a nem pro-dropságba: a franciában jelen időben az egyes számú és a T/3. alanyú igealakok esnek sok esetben egybe, a T/1. és T/2. alanyúak különböznek (E: [uvr], [uvr], [uvr]; T: [uvroⁿ], [uvre], [uvr] ’nyit’), és ugyanúgy kötelező az alanyt képviselő névmás kitétele, az egyedi alakú igék mellett is (T/1.: [nuz uvroⁿ], T/2.: [vuz uvre]). A francia előzménye a latin viszont még pro-drop nyelv volt, ahogy a többi újlatin nyelv nagy része ma is az.

Nem meghatározott tárgy törlése

Egy másik jelenség a nem meghatározott tárgy törlése (NMTT, angolul unspecified object deletion). Számtalan nyelvben találunk tárgyas igét tárgy nélkül: Sári eszik, Samu főz. Az ilyen mondatoknak a tárgya egyrészt nincs pontosan meghatározva, másrészt viszont csak az adott ige prototipikus vagy az adott kontextusból egyértelmű tárgya jöhet szóba: a Samu főz mondat tárgya lehet a húsleves vagy a babfőzelék, de nem lehet a sör, pedig a Samu sört főz mondat egyébként elfogadható. Ugyanígy a holnap nyitunk mondatnak a tárgya lehet a bolt vagy a panzió, de nem lehet egy új fejezet.

Samu
(Forrás: Public Domain)

Ez a jelenség nem csak a magyarban fordul elő, hanem az angolban és sok más nyelvben is. Ennek az lehet az oka, hogy nem az adott nyelv alaktani sajátosságaihoz köthető (tudniillik, hogy mekkora a szinkretizmus az igeragozásban), hanem általánosabb jelentéstani jelenségekhez. Tehát angolul is lehet olyant mondani, hogy Sal eats, Sam cooks, we open tomorrow. Ez nem pro-drop, hanem NMTT.

Opened it

Most, hogy futólag megismerkedtünk a pro-drop és a nem pro-drop nyelvek közötti különbséggel és a nem meghatározott tárgy törlésével, térjünk vissza a feliratunkra. A magyar verzióban az alany is és a tárgy is hiányzik. Az alany (mi) azért, mert a magyar pro-drop nyelv. A tárgy (szállónkat/​panziónkat/​hotelünket) hiányát viszont nem a pro-drop okozza, hiszen akkor a mondat nem megnyitottunk, hanem megnyitottuk volna (mi megnyitottuk hotelünket), egyeztetve a harmadik személyű határozott tárggyal. A tárgy azért hiányzik, mert a nyit egy olyan tárgyas ige, aminek a tárgya törölhető.

Egy korábbi cikkünkben láthattuk, hogy a fasten viszont nem olyan ige, mint az open, az után kötelező a tárgy.Az angol verzióban nem maradhat el az alany, hiszen az angol nem pro-drop nyelv. A fordító ott téved, hogy a tárgyat is elhagyhatatlannak tartja, pedig az angolban a magyarhoz hasonlóan az elhagyható, hiszen mint láttuk, a magyarban sem a pro-dropság miatt maradhat ki, hanem az NMTT miatt. A we opened ennek ellenére nem jó megoldás, de nem a tárgy hiánya miatt, hanem azért, mert az ige egyszerű múlt időben van. Ez a megnyitás pillanatát emeli ki, pedig itt az eredménye a lényeg. Ezért akár a befejezett we’ve opened, akár a mellékneves we’re open (magyarul is: nyitva vagyunk) tökéletes megoldás lett volna. Esetleg a még lakonikusabb now open vagy open now is jó.

Köszönet Marcel den Dikkennek és Mark Newsonnak.