A karácsony a legfontosabb összeurópai ünnepnap, a legtöbb helyen két napot is szánnak rá, sőt egyre inkább szünnap az ünnepet megelőző nap, december 24. is. Az ünneppel kapcsolatos szokások változatosak, ahogy az az ünnep elnevezése is.

Boldog karácsonyt mindenkinek!
(Forrás: iStockphoto)

Születésnap

A karácsony Jézus születésnapjának ünnepe. Valójában fogalmunk sincs, hogy melyik napon született Jézus, még az évet sem tudjuk pontosan belőni, a 2014 évvel ezelőtti dátumot csak évszázadokkal később tippelték, valószínűleg rosszul. A születésnap szimbolikusan a téli napforduló idejére esik, amikor elkezdenek nyúlni a napok, jön a fény az éjszakába. Ráadásul így Jézus fogantatását a kilenc hónappal korábbi tavaszi napéjegyenlőség idejére lehet tenni, márpedig egyesek tudni vélik, hogy a világ teremtése is éppen azon a napon kezdődött, a zsidók számítása szerint 3761 évvel Krisztus születése előtt.

A román (közismertebb nevén újlatin) nyelvek nagy részében a karácsonyt ’születés’ napnak nevezik: olasz natale, francia noël (mivel ez kevésbé hasonlít a latin ősre – (diem) natalem –, van, aki a latin novella ’(jó) hír’-ből vagy a gall noio hel ’új nap’-ból származtatja, de ezek megalapozatlan feltételezések), spanyol navidad (latin nativitatem ’születés’).

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A román Wikipédia sokat ötletel, hogy ez melyik latin szónak lehet a leszármazottja (calatio ’hívás’, creatio ’teremtés’, (in)carnatio ’megtestesülés’). Csakhogy a téli napforduló-ünnepet a pogány szlávok is így hívták (korocsun, karacsun, kracsun).

Ruménul (közismertebb nevén románul) viszont crăciun [kröcsun] az ünnep neve, ami nagyon is hasonlít a magyar nevére. A német Weihnachten eredete szerint ’szent éj’, de létezik a Christfest vagy Christtag elnevezés is. Skandináviában az ősi Jul elnevezés dívik a mai napig (dán, norvég, svéd jul, izlandi jól [joul], finn joulu, észt jõulud). Az angolban is megvolt ez az elnevezés, yule [jüul], de a kereszténységgel együtt lassan más elnevezések vették át a helyét.

Boldog karácsonyt a fenébe!
(Forrás: Wikimedia Commons / Holger.Ellgaard / CC BY-SA 3.0)

Krisztus-mise

Az angolban lehet nativitynek (eredetileg ’születés’) is nevezni a karácsonyt, de a ma legmegszokottabb neve Christmas [kriszmösz]. A helyesírás elárulja, hogy nem [krisz]-ről (’Kristóf’-ról), hanem ’Krisztus’-ról (Christ [krájszt]) van szó. A szó második felének az eredete a mass [mesz] ’mise’. Hogy ezt miért hívják így, az szintén megér egy misét, alább vissza is térünk rá.

Szent Mihály arkangyal napját, szeptember 29-ét, nevezik Michaelmasnek. Ebben is egybecsiszolódott a korábbi két szó, az ejtése [mikölmösz], pedig önmagában a Michael név [májköl]. Van Childermas ’aprószentek ünnepe’ és Candlemas ’gyertyaszentelő’ is.

A Christmas szót azonban nem nevezhetjük ma összetett szónak, hiszen akkor [krájsztmesz] lenne a kiejtése. Az, hogy a [t] kimarad és a második szótag magánhangzója elsorvad, azt mutatja, hogy elhomályosult a szó összetétel volta. Hasonló a helyzet például a magyar jámbor esetében: az eredeti jó és ember két magánhangzója összeolvadt, az utolsó pedig [e]-ből [o] lett, vagyis elvesztette az „önállóságát”, az előtte levő [á]-tól függ a képzési helye. Ezek miatt egy mai magyar beszélő nem tudhatja, hogy ez eredetileg egy összetett szó volt. Az angolban viszont az első magánhangzó nem erőlteti rá a képzési helyét a másodikra, az így nem lesz [i], csak egy sorvadt [ö]-t hallunk a Christmas második szótagjában.

Elbocsátva

Az előző pápa, XVI. Benedek még ösztönözte a latin használatát, akár a misén is. Utódja, Ferenc viszont már a zsinat nyelvének is az olaszt tette meg, mivel a Benedek lemondóbeszédét hallgató újságírók közül állítólag csak egy értette, mit mond latinul.

A II. Vatikáni Zsinat (1962–1965) előtt a római katolikus egyház istentiszteleteinek állandó szövegei (a pap által fogalmazott szentbeszéd például nem) latinul hangzottak el. Ma már csak a legidősebbek nőttek bele ebbe a szokásba, de még most is van, aki nosztalgiával tekint vissza rá. Annyi előnye kétségtelenül volt, hogy a miselátogató bárhol a világon a megszokott szövegeket hallotta, még ha el-eltérő tájszólásokban is. Láthatjuk: a katolikus egyház – ahogy a nevéből is következik (καθολικός [katholikosz] ’egyetemes’) – a globalizáció erős motorja volt sokáig.

Missale Romanum (római misekönyv)
(Forrás: Wikimedia Commons / James Bradley / CC BY 2.0)

Így tehát a katolikus misék utolsó mondata másfél ezer évig a világon mindenütt ez volt: ite, missa est [íte missza eszt] ’menjetek, elbocsáttatott’. Mivel ez magyarul nem igazán érthető, ma az ötven éve már magyarul elhangzó misék végén így halljuk: „menjetek (vagy járjatok) békével”.

A magyarban ősi hagyomány a latin [sz]-t [s]-nek ejteni, a helyesírás is ezért különös más európai nyelvekéhez képest, ahol az s inkább [sz]-t szokott jelölni. Másfelől a magyarban a magánhangzó illeszkedés (tehát a nem az első szótagban álló magánhangzó elsorvadása, majd hasonulása az elsőhöz) miatt a [misa] [mise] lesz. A lengyelben is élt ez a [s]-ző szokás, viszont ott sosem volt magánhangzó illeszkedés. Cserébe kieshet a szó első magánhangzója is, így az eredmény [misa] > [msa] (a helyesírásban msza).

Nagyon sok más európai nyelvben is a latin missa a forrása az ’istentisztelet’ jelentésű szónak: portugál missa, olasz messa, német messe, francia messe [mesz], angol mass (ezt [mesz]-nek szoktuk átírni, sokan úgy is ejtik, de az angolok megint egyre inkább [mász]-nak, de rövid [á]-val).

Xmas

A Christmas gyakori rövidítése az Xmas, amit vagy szintén [kriszmösz]-nek, vagy [ekszmösz]-nek ejtenek. Az utóbbi esetben szerencsés egybeesés, hogy az x betű neve épp a [krisz-] szélső mássalhangzóit tartalmazza.

Érdekes módon, sok hagyományosan gondolkodó angol idegenkedik az Xmas rövidítéstől. Van, aki az ünnep méltóságát sértő, nemtörődöm kereskedők rövidítésének tartja, mintha például magyarul kari lenne. Más úgy érzi, hogy az X az ünnep vallástalanítására tett kísérlet: ahogy az állami iskolákban az osztálytermekből le kell venni a keresztet, úgy a karácsony nevéből is ki kell venni Krisztust – gondolják. (Mondjuk helyette viszont épp egy „kereszt” kerül a névbe.)

Az X sok mindent jelent
(Forrás: Wikimedia Commons / Araym619 / CC BY-SA 3.0)

A régiségekben járatosabbak azonban rámutatnak, hogy korántsem így van, sőt épp ellenkezőleg: az X ősi Krisztus-jel. A név görög eredetije ugyanis ezzel a betűvel kezdődik: Χριστός [khrisztosz] ’a felkent’. A mai Christmas szónak Xtesmæsse alakban rövidített változata már az Angolszász krónikában előfordul 1038-ból, tehát egyáltalán nem mai, az X-akták mintájára létrehozott rövidítés.