Azt gondolhatná az olvasó, hogy bajban van egy tudományos ismeretterjesztő portál karácsonykor, hiszen a karácsonynak és tudománynak nincs sok köze egymáshoz. Persze mi eddig is igyekeztünk az ünnep fényét lapunk hasábjaira csempészni. Most sem teszünk másként, amikor a The Guardian kiváló összefoglalója segítségével egy olyan korba kalauzoljuk olvasóinkat, amelyben a tudomány és a karácsony ünneplése szorosan összekapcsolódott egymással, amikor a karácsony egyfajta tudományos fesztiválnak számított. Ez a kor nem más, mint a viktoriánus Anglia, ahol a régi, kifulladt, kiüresedett karácsonyi szokásokat néhány évtized alatt  átvette a tudományos ünneplés. De miben is állt ez, és hogyan alakult ki?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A mai, szekularizált világban is sokkal inkább kapcsolódik a karácsony a hit, a csodák, és a gyermeki látásmód birodalmába. Bár lehet, hogy nem értjük, miért nem világít az égősor, ha egyetlen kis égő ki van benne égve, és valószínűleg nem mindannyian tudjuk, milyen anyagok fénylenek és pattognak a csillagszóró meggyújtásakor, mégsem arról szól az ünnep, hogy ezeket a hétköznapi és megmagyarázható csodákat megértsük. Volt azonban egy olyan időszaka Nagy-Britannia történetének, amikor pontosan ilyesmiről szólt a világias ünneplés...

A viktoriánus hagyománynak még ma is megvannak a követői: az 1825-ben alapított Royal Institution a mai napig tart karácsonyi tudományos-ismeretterjesztő előadásokat. Ez azonban ma már inkább kivételnek számít,  de volt, amikor ez természetes volt. A 19. századig a karácsony első sorban vallási ünnep volt; a szekularizálódott tömegek számára pedig a múltbatekintést, a hagyományok ápolását jelentette, egyszersmind elindult a forralt borok gőzétől átitatott, az ókori Saturnaliára emlékeztető részegeskedős-bulizós pogány örömünnep irányába.

Saturnalia
(Forrás: Wikimedia Commons / Sir Lawrence Alma-Tadema)

Az ünnep tehát kiüresedett, a régi hagyományok kevéssé illeszkedtek a kialakuló modern társadalom igényeihez és érdeklődéséhez. Így történt, hogy a viktoriánus kor hajnalán a karácsony hagyománya komoly átalakuláson ment át. Egy csapásra népszerű ünnep lett megint – immár az új kor életmódjához igazítva. Ezzel egy időben kezdett el a tudomány is nagyobb körben hatalmas népszerűségre szert tenni. A két folyamat egymással egy időben zajlott, tehát nem csoda, hogy összekapcsolódott egymással a kettő.

Ebben korban kezdtek el olyan kiadványok megjelenni, amelyek egyszerre népszerűsítették a karácsonyt és a tudományos fejlődést. Olyan összefoglaló művekre érdemes gondolni, amelyek év végén, a karácsony alkalmából összegezték egy év kiemelkedő tudományos vagy technikai eredményeit. Ezek ismeretterjesztő munkák voltak, készültek mind a felnőttek, mind pedig a gyerekek számára – ideális karácsonyi ajándékot biztosítva.

1848-ra a tudomány karácsonyi ünneplése teljesen elterjedt. Ekkor mutatták be  E. L. Blanchard Land of Light, or Harlequin Gas and the Four Elements (’A fény birodalma, vagyis Gáz Bohóc és a négy elem’) című pantomimjátékát, amelynek metaforikus főhőse maga a tudomány.

Hogy működik?
(Forrás: Wikimedia Commons / J. Samuel Burner / CC BY 2.0)

Az 1830-as évektől kezdődően Londonban két tudományos múzeum is működött, amelyek rendszeresen szerveztek karácsonyi programokat. Az egyik az Adelaide Gallery volt, ahol külön karácsonyi jegyeket árusítottak és a kiállításokhoz karácsonyi komolyzenei koncertek kapcsolódtak: játszották Händel Messiását és Haydn Teremtését,  miközben a közönség a modern tudománnyal ismerkedhetett. A másik tudományos múzeum a The Royal Polytechnic Institution volt (a mai Westminster Egyetem), ahol John Henry Pepper, a kor híres tudósa rendszeresen tartott karácsonyi előadásokat. Évről évre hatalmas „tudományos titkokat rejtő” karácsonyfát állítottak, így ismerhette meg a közönség a korabeli technika csodáit.

A tudományos karácsonyok egyik csúcspontja lehetett, amikor 1862-ben Charles Dickens a The Haunted Man and the Ghost's Bargain című novelláját előadták illúziós performansz formájában. Az előadáshoz pedig tudományos előadás kapcsolódott, amelyben elmagyarázták min alapulnak a performanszban használt trükkök. Dickes novelláját természetesen a tudomány inspirálta: Michael Faradaynek a The Chemical History of a Candle (Egy gyertya kémiai története) című 1848-as, szintén karácsonyi előadássorozata.

Hogy ma elképzelhető lenne-e hasonló karácsonyi programokkal tömegeket megszólítani? – Nem nagyon hisszük; az minden esetre jó jel, hogy ha nem is karácsonykor, de év közben jó sok tudománynépszerűsítő ünnepen vehetünk részt, amilyen például a Kutatók Éjszakája.

Forrás

Science and Christmas: a forgotten Victorian romance