A nyugati kereszténységben a karácsonyi ünnepkör lezárása a január 6-án ünnepelt vízkereszt, vagy háromkirályok. Manapság ezen a napon zajlanak a házszentelések, és ekkor bontjuk le a karácsonyfát is. Ilyenkor kezdődik a báli szezon, a farsang, mely a húsvéti nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. Mivel a hamvazószerda mozgó ünnep, a farsangi időszak hossza változó. Ha a húsvétvasárnap a lehető legkorábbra esik, akkor a farsang egy szűk hónapig tart (február 3-ig), míg ha április végén ünnepeljük a húsvétot, a farsang egészen március 9-ig eltarthat. Idén korán, már február 12-én zárul a téli mulatságok időszaka.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Annak ellenére, hogy a farsang nagy része sokszor januárra esik, a köztudatban mégis február az igazi farsangi hónap. Ennek az lehet az oka, hogy hagyományosan a farsang farkaként ismert utolsó három farsangi napon van hagyományosan a legnagyobb mulatozás. Szűkebb értelemben ezt a három napot is szokták farsangnak, esetleg karneválnak nevezni. Ez az időszak sosem esik januárra, leggyakrabban februárban van és csak néha csúszik át márciusra. Például 2013 és 2023 között a farsangvasárnap csak kétszer lesz márciusban, míg kilencszer februárban. A világhírű riói karnevált is a farsang utolsó hétvégéjén rendezik, csakúgy, mint a mohácsi busójárást.

Busójárás
(Forrás: Wikimedia Commons / Baráth Gábor / GNU-FDL 1.2)

A legjellegzetesebb farsangi szórakozás a jelmezbál vagy maszkabál, amit szintén szoktunk farsangnak nevezni. Ezen résztvevők jelmezben vannak: maszkot vagy maskarát viselnek. Mindkét szó végső soron az arab mashara ’tréfa, álarcos ember’ szóból ered – míg a maszk ’álarc’ a németből, a maskara ’jelmez, álarc’ az olaszból került a magyarba. A jelmez nyelvújítási összetett szó, míg az álarc korábbi összetétel, de szintén a nyelvújítás idején terjedt el.

Húsevés és borivás

Mint láttuk, a farsang jelentheti az egész karneváli szezont vagy csak a három, nagyböjtöt megelőző napot. Emellett a jelmezes mulatságokat, jelmezversenyeket is farsangnak nevezzük. De mit jelentett a szó eredetileg?

Farsang a Kanári-szigeteken
(Forrás: Wikimedia Commons / epSos.de / CC BY 2.0)

Honnan került a farsang szóba az r? Az ss > rs változás a kölcsönzést követően, a magyarban következett be. A folyamatot elhasonulásnak vagy disszimilációnak nevezzük. Ennek során ebben a szóban egy hosszú mássalhangzóból egy mássalhangzó-kapcsolat alakult ki. Hasonló folyamat játszódott le a hárs < háss (ómagyar has), a tarsoly < tassoly (bajor-osztárk taschen [tas^ön] ’táska, tarisznya’) és a sarc < sacc (német schatzen [sac^ön] ’kincset gyűjt’) szavakban is. Az elhasonulás nem csak hosszú mássalhangzókat érinthet. Ebbe a körbe tartozik például a borbér > borbél > borbély változás is, ahol a szóban a második r alakult át [j]-vé.

A farsang bajor-osztrák eredetű a magyarban, első írásos megjelenése a XIV. század közepéről való. Az eredeti, bajor-osztrák szóban r hang nem szerepelt: vaschanc, vaschang, vassang alakok ismeretesek. A déli németben pedig Fasching alakban fordul elő. A szó a Fastenschank (kb. ’böjti italmérés’) összetett szóból származik (fasten ’böjtöl’, Schank ’italmérés, söntés’). Így eredetileg a farsangi időszak utolsó napjára, azaz húshagyó keddre utalt, hiszen a másnap kezdődő nagyböjt előtt ezen a napon lehetett utoljára alkoholt fogyasztani. A német eredetű szó a csehben fašank [fasank],vagy többes számban fašanke [fasanke], míg a szlovákban a többes számú fašiangy [fasianki] alakban található meg, a magyarhoz hasonlóan ’farsangi időszak, álarcos mulatság’ jelentésben.

Ehetünk és ihatiunk szabadon
(Forrás: Wikimedia Commons / jean-louis zimmermann / CC BY 2.0)

Míg Európa közepén az ivászathoz kapcsolható farsang szó járja, másutt leginkább karneválnak nevezik ezt az időszakot. A karnevál szó olasz eredetű, feltehetőleg a carnelevare ’hús elhagyása’ (carne ’hús’, levare ’felemelni, kisebbíteni, elhagyni’) kifejezésből alakult ki, részben népetimológiás úton. A szóba valószínűleg a Carne, vale! ’Isten veled hús!’ mondatot értették bele A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint. Így alakult ki a ma már nemzetközi szónak számító karnevál szó, mely a XIX. században a magyarban is meghonosodott. A farsangi időszak mellett jelenti a nagyszabású, jelmezes-kocsis felvonulást is – így a Debrecenben nyaranta rendezett virágos felvonulást is virágkarneválnak hívják, bár semmi köze a böjtöléshez. Míg a karnevál a hús elhagyásához, addig a nagyböjtöt követő újbóli húsevéshez kapcsolódik a magyar húsvét szó.

Hasonló eredete van a cseh masopust [maszopuszt] ’farsang’ (szó szerint ’húshagyás’), a szlovén pust [puszt] ’farsang’ (szó szerint ’hagyás’), a lengyel zapusty [zapuszti] ’a farsang utolsó napjai’ (szó szerint ’elhagyás’ szavaknak. Az utóbbi lengyel szó szinonimája az ostatki [osztatki], szó szerint ’maradék’ (ti. ami a farsangból még maradt).

Csörgés és forgácsolás

Mit eszünk a farsangi időszakban? Ekkor zajlik a legtöbb disznóvágás, így a tipikusan fogyasztott főételek nagyrészt disznóhúsból készülnek. Most mégsem a hurkákról és kolbászokról fogunk szólni, hisz ezek inkább a disznótorhoz köthetők, nem pedig az álarcosbálokhoz. A mulatságok legjellemzőbb ételei a különböző fánkok. A népszerű újságíró, Magyar Elek így írt a farsangi fánkról az eredetileg 1932-ben megjelent szakácskönyvében:

„A farsangi fánk legyen könnyű, miként a hab, és omlós, hogy szinte elolvadjon az ember szájában. A színe pedig legyen aranysárga. A derekán szabályos körben fehér cingulus vonuljon, amelyet köznyelven ranftlinak is neveznek. És forrón tálalják elénk farsang idején.”

Magyar Elek (1991): Az Ínyesmester nagy szakácskönyve. Bp. Gondolat. 357. o.

A fenti idézetben a fánk derekán húzódó szalagra két, ma már ritkán használt szót is látunk. A cingulus latin szó, jelentése ’(föld)öv, zóna’. A ranftli ezzel szemben osztrák eredetű – a Ranftl ’szegély, gyűrű’ szó átvétele. Ez a szó az ófelnémet ramft „szegély, kenyérhéj” származéka. A szó végi mássalhangzó-torlódás feloldására a magyarban került a szó végére az i, hasonlóan a pertli < pertl szóhoz. Az osztrákban a fánk szalagjára is használják a Ranftl szót.

Szalagos farsangi fánk
(Forrás: Wikimedia Commons / Kronn / GNU-FDL 1.2)

Maga a fánk szó is német eredetű: az erdélyi szászból került a magyarba. A szászok ’tojásrántotta, serpenyőben sült tészta’ értelemben használták a paŋkoх, fōnkoх szót. Az irodalmi németben ennek a Pfannkuchen ’palacsinta, fánk’ (Pfanne ’serpenyő’, Kuchen ’kalács, sütemény’) felel meg. A magyarba két formában is átkerült a szó. Erdély déli részén a szó első mássalhangzóját p-nek ejtették, ebből lett a keleti nyelvjárásokban fellelhető pánkó ’fánk, kalács, lángos’ szó. A szó sokaknak a Vajaspánkó című orosz népmeséből ismerős. Az észak-erdélyi f-kezdetű változatból fánkó alakban került a szó a magyarba. A szóvégi ó-t kicsinyítő képzőnek is lehetett értelmezni, így alakult ki elvonással a ma általánosan használt fánk alak. Hogyan készül a népszerű, ám nagy odafigyelést igénylő farsangi fánk Magyar Elek szerint?

„50 dkg néhány óráig meleg helyen tartott rétesliszthez 6 tojássárgáját, 6 dkg olvasztott vajat, 5 dkg porcukrot, 4 dl tejet, 1 evőkanál rumot, 2 dkg cukros, langyos tejben megkelesztett élesztőt és csipetnyi sót veszünk. Fakanállal jól kidolgozzuk, aztán lábassal letakarva 35-40 percig pihentetjük, míg jól megkel. Ekkor lisztes deszkán hüvelyknyi vastagra nyújtjuk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk, takaró alatt újra kelni hagyjuk, míg kb. még egyszer olyan vastagra dagad, majd erősen forrásban levő, de nem füstölgő zsírban kisütjük. Először födő alatt sütjük, míg az egyik oldala megpirul. Aztán megfordítjuk a fánkokat és födő nélkül sütjük tovább, míg ez az oldaluk is megpirul. A zsír sok legyen, legalább 3-4 ujjnyi, hogy a fánkok szabadon ússzanak benne. [...] A megsült fánkokat lyukas kanállal kiszedve tálra halmozzuk, s porcukorral meghintjük. Felmelegített, esetleg kissé higított barack-, ribizli- vagy málnalekvárt adunk hozzá.”

Magyar Elek (1991): Az Ínyesmester nagy szakácskönyve. Bp. Gondolat. 358. o.

Sokkal egyszerűbben és gyorsabban elkészthető fánkfajta a forgácsfánk vagy csöröge, mely nevét onnan kapta, hogy a zsírba keményre sütött tésztadaraboknak faforgácsra emlékeztető alakjuk van, illetve egymáshoz ütődve hangot adnak, csörögnek. A csörög, csörget, csörren, cserreg, csörömpöl szócsalád hangutánzó eredetű. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint az is valószínű, hogy a csörög-féle hangutánzó szavak a csorog igével nem csak hasonló hangalakúak, hanem egy tőről is fakadnak. Ez esetben a csöröge töve egészen az uráli alapnyelvig vezethető vissza, csakúgy, mint a forgács szó töve. A forgács az uráli eredetű farag igéből képzés útján jött létre.

Hogyan készül a forgácsfánk? A recepteket Treibnigg Viktorné Ankerstoki Stokinger Ella 1906-ban megjelent, nagyhírű szakácskönyvéből idézzük. A két zsírban sült tészta receptje nagyon hasonló, de más alakúra sütötték őket, nevük is ezt tükrözi. Figyeljük meg, hogy a XX. század elején a szakácskönyvek még tegezték az olvasókat, később lett csak általános a többes szám első személy használata, amit például egy gasztroblogon olvasható csörögereceptben találunk. Manapság az ételreceptekkel foglalkozó oldalakon gyakran olvashatunk egyes szám első személyben, múlt időben írt receptleírásokat (például Vajaspánkónál) is. Másutt szintén személyes történetként, de jelen időben olvashatók a receptek. Lássuk most a fánkrecepteket az 1900-as évek elejéről!

„88. Hólabda

Két deciliter lisztből, 3 tojássárgával, 3 evőkanál tört czukorral, 2 kanál rummal, 1 kanál jó tejföllel gyúrj tésztát, formálj belőle diónagyságú gombóczot, melyet finoman kinyujtasz és melyet hosszában derelyemetélővel háromszor megmetélsz, de úgy, hogy a széle összetartson, azután dugd a főzőkanál szárát az első és a harmadik vágásba, csúsztasd a tésztát forró zsírba, süsd szép pirosra, szedd ki itatóspapírra és tálald czukorral behintve.

89. Forgácstészta

Készítsd a tésztát az előbb (88. szám alatt) leírt módon, de végy rum helyett bort, azután nyújtsd ki egészben vékonyra és vágd csörgemetélővel két ujjnyi széles, egyforma hosszú darabokra, melyeket egy fakanál szárára csavarsz és óvatosan forró zsírba csusztatva kisütsz. Tálald tört czukorral és ánizzsal behintve.”

Treibnigg Viktorné Ankerstoki Stokinger Ella (1906) A jó gazdasszony szakácskönyve. Bp. Szent-István-Társulat. 209. o.

 Manapság a csöröge- vagy forgácsfánkot nem a fentiekben leírt kunkorodó formákra sütik, hanem egy téglalap vagy rombusz alakú tésztadarab közepén egy vágást ejtenek, s a lukon a tészta végét átdugják. A folyamatot az itt megtekinthető videofilm 6. percétől követhetjük nyomon.

Olvasóinknak jó étvágyat kívánunk a bármilyen alakúra sütött csörögéhez!

Források

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.

Új magyar tájszótár.

Duden Deutsches Universal Wörterbuch A–Z.

Tátrai – Karácsony Molnár: Jeles napok, ünnepi szokások.

Magyar Elek (1991): Az Ínyesmester nagy szakácskönyve.

Treibnigg Viktorné Ankerstoki Stokinger Ella (1906) A jó gazdasszony szakácskönyve.