A Magyar Nyelvstratégiai Intézet (MANYSI) honlapjának indulásáról szóló hírünkben felhívtuk a figyelmet a Bencze Lóránt igazgató által jegyzett köszöntő első mondatára. A mondatot akkor egyszerűen döcögősnek neveztük:

A Magyar Nyelvstratégiai Intézet (MANYSI) munkatársai üdvözlik honlapjának látogatóit: minden magyarul beszélőt szerte a nagyvilágban.

De vajon mitől döcögős ez a mondat, mitől hangzik furcsán, mi a baj vele? A legegyszerűbb, ha a mondat első felét – hiszen érezhetően ezzel van a baj – egyszerűsítjük. Először próbáljuk meg a birtokos jelzővel ellátott alany (A Magyar Nyelvstratégiai Intézet munkatársai vagy A MANYSI munkatársai) szerkezetét egyszerűsíteni, azaz az egyik tagját elhagyni! Bár a mondat szerkezete azt kívánná, hogy először a birtokost hagyjuk el, mégis kezdjük a birtokszó elhagyásával. A további egyszerűsítés kedvéért csak az intézet nevének rövidítését fogjuk használni (de használhatnánk akár a puszta intézet szót is).

*A MANYSI üdvözlik honlapjának látogatóit...

persze nem lenne jó, hiszen az elhagyott birtokszó többes számú volt, és az üdvözlik ezzel egyeztetődött. Így azonban a mondat tökéletes:

A MANYSI üdvözli honlapjának látogatóit...

Ez a mondat nemcsak jó, de bizonyos pontokon szabadon variálható anélkül, hogy a mondat sérülne vagy jelentése megváltozna. Így például a tárgy birtokos jelzőjéről elhagyható a -nak esetrag, vagy a tárgy határozott névelőt kaphat:

A MANYSI üdvözli honlapja látogatóit...

A MANYSI üdvözli honlapjának a látogatóit...

A kettőt azonban egyszerre nem tehetjük meg:

*A MANYSI üdvözli honlapja a látogatóit...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nézzük meg, mi van, ha az alany birtokosát hagyjuk el! Természetesen ekkor a munkatárs szóról el kell hagynunk a birtokos személyragot (pontosabban a birtokosra is utaló -i többesjel helyett a -k többesjelet kell használnunk), azaz a munkatársai helyett a munkatársak szerepel majd a mondatban (az üdvözlik alak viszont marad):

*A munkatársak üdvözlik honlapjának látogatóit...

Egyértelmű, hogy a mondat nem jó. Ráadásul hiába próbáljuk ki a korábbi módosításokat, legfeljebb tovább ronthatjuk:

*A munkatársak üdvözlik honlapja látogatóit...

*A munkatársak üdvözlik honlapjának a látogatóit...

*A munkatársak üdvözlik honlapja a látogatóit...

Bizonyára olvasóink is kitalálták, hogy a mondat könnyen javítható azáltal, hogy a honlapja szóban található egyes számú birtokos személyragot többes számúra cseréljük:

A munkatársak üdvözlik honlapjuk látogatóit...

Ez így tökéletes. Ha azonban valaki figyel, akkor észrevette, hogy még egy apró módosítást kénytelenek voltunk végrehajtani a tökéletesség kedvéért: elhagytuk a -nak esetragot. Kénytelenek voltunk, hiszen az

^?A munkatársak üdvözlik honlapjuknak látogatóit...

mondat megint csak minimum furcsán hangzik. Persze a mondat másképp is javítható, a névelő beszúrásával:

A munkatársak üdvözlik honlapjuknak a látogatóit...

bár, ismerjük be, ha hibásnak nem is, feleslegesen nyakatekertnek tűnik. Nézzük meg, segít-e az eredeti mondaton, ha a tárgy birtokos jelzőjének egyes számú birtokos személyragját többes számúra cseréljük, és a -nak ragot elhagyjuk!

A Magyar Nyelvstratégiai Intézet (MANYSI) munkatársai üdvözlik honlapjuk látogatóit...

A megoldás tökéletesnek tűnik. Tapasztalataink alapján két kérdés merül fel.

Az egyik az, hogy miért van az, hogy amikor a tárgy birtokos jelzője -nak esetragot kap, akkor egyes számú birtokos személyrag esetén a névelő fakultatív, többes számú esetén kötelező. Ha jobban megvizsgáljuk a kérdést, észrevehetjük, hogy ennél azért bonyolultabb a helyzet.

Személy	Egyes szám	Többes szám
1.	?Köszöntöm honlapomnak látogatóit.	?Köszöntjük honlapunknak látogatóit.
2.	?Köszöntöd honlapodnak látogatóit.	?Köszöntitek honlapotoknak látogatóit.
3.	Köszönti honlapjának látogatóit.	?Köszöntik honlapjuknak látogatóit.

Nem egyszerűen arról van szó, hogy az egyes és többes szám között van különbség, hanem arról, hogy csak egyes szám harmadik személyben hagyható el a névelő. Sőt, talán többről: ilyen esetekben a -nak esetrag használata névelővel is feleslegesen túlbonyolítottnak tűnő szerkezetet eredményez. Ráadásul ez függetlennek tűnik attól, hogy a szerkezet tárgy-e vagy sem (ki lehet próbálni).

Arra már nehezebb válaszolni, hogy ez miért van így. A -nak/-nek esetragos birtokos szerkezet eleve későbbi, mint az esetrag nélküli, elképzelhető, hogy az olyan szerkezetekben, amelyekben a birtokost jelölő szón még birtokos személyrag is van, csak később hatolt be, nem honosodott meg igazán. Névelő nélkül viszont akkor sem hangzik jól a szerkezet, ha a birtokoson nincs birtokos személyrag (^?Üdvözöljük a honlapnak látogatóit – igaz, ez inkább régiesnek hangzik, de lehetséges, hogy ez a szerkezet inkább fordításokból ismerős, a -nak a latin genitivust tükrözi). Kérdés inkább az lehet, hogy az egyes szám harmadik személyű birtokos személyraggal ellátott birtokos jelzős szerkezet miért viselkedik eltérően.

A másik kérdés, ami felmerül, hogy milyen viszonyt is fejez ki a birtokos jelzőkön található birtokos személyrag, és miféle szerkezetekről van szó. Az világos, hogy a birtokos személyragok valamiféle birtokosra (birtokos jelzőre) utalnak. Mivel ezek nincsenek kitéve közvetlenül a birtokszó elé, nyilvánvaló, hogy a szövegelőzményben kell megtalálnunk őket. A jó mondatszerkezetek éppen azért jók, mert nem nehéz őket megtalálni.

A MANYSI üdvözli [a MANYSI] honlapjának látogatóit...

*A munkatársak üdvözlik [a munkatársak] honlapjuk látogatóit...

Hoppá, itt valami mégsem stimmel! Bár egészen egyértelmű, hogy a honlapjukban szereplő birtokos személyrag a munkatársakra utal vissza, a mondat mégsem jó. Ennek azonban igen sajátos oka van: amikor kirakjuk a névszói birtokost, akkor a birtokszón egyes számú birtokos személyragot kell használnunk:

^?A munkatársak üdvözlik [a munkatársak] honlapja látogatóit...

Ez még mindig nem hangzik jól, mert ha sorozatban állnak a névszói birtokosok, akkor az utolsóra jobb kitenni a -nak/-nek ragot:

A munkatársak üdvözlik [a munkatársak] honlapjának látogatóit...

A többes számú birtokos személyrag megőrzése mellett is demonstrálhatjuk, hogy a munkatársakra utal a birtokos személyrag:

A munkatársak üdvözlik [saját] honlapjuk látogatóit...

Ebben az esetben egyértelmű, hogy a saját a munkatársakra utal vissza. Nézzük meg ezt a példát az eredeti mondatban:

*A Magyar Nyelvstratégiai Intézet (MANYSI) munkatársai üdvözlik [saját] honlapjának látogatóit...

A saját beillesztése még inkább nyilvánvalóvá teszi, hogy a mondat szerkezetével baj van. Bencze Lóránt minden valószínűség szerint erre gondolt:

A Magyar Nyelvstratégiai Intézet (MANYSI) munkatársai üdvözlik [a MANYSI] honlapjának látogatóit...

Ez a szerkezet azonban nem működik jól, egy igei bővítmény birtokos jelzőjén álló birtokos személyrag nem utalhat vissza az alany birtokos jelzőjére. Vegyünk egy másik, hasonló szerkezetű mondatot:

Pista barátja elvesztette telefonjának töltőjét.

Ha ezt a mondatot halljuk, úgy értelmezzük, hogy a barát a saját telefonja töltőjét vesztette el. Érdekes módon ezzel szemben ambivalens lesz a mondat értelme, ha picit módosítunk a szerkezeten:

Pista barátja elvesztette telefonjának a töltőjét.

Pista barátja elvesztette telefonja töltőjét.

Bár ezekben az esetekben is elsősorban a barát telefontöltőjére gondolunk, végső soron lehet szó Pista telefontöltőjéről is – a -nak ragos, ám névelőtlen szerkezet esetében viszont nem. Felmerül a kérdés: nem azért lehetséges, nem éppen azért jött létre ez a szerkezet, hogy egyértelműsítő funkciót töltsön be?

Picit más a helyzet, ha a birtok és a birtokos különböző számú:

Pista barátai elvesztették telefonja töltőjét.

^?Pista barátai elvesztették telefonjának töltőjét.

Pista barátai elvesztették telefonjának a töltőjét.

Pista barátai elvesztették telefonjuk töltőjét.

^?Pista barátai elvesztették telefonjuknak töltőjét.

Pista barátai elvesztették telefonjuknak a töltőjét.

Ezek a mondatok még természetesebben hangzanak magyarul, ha a telefon szó elé határozott névelő kerül: a telefonja / a telefonjának / a telefonjuk / a telefonjuknak. Abban eltérés lehet a nyelvhasználók között, hogy kinek mennyire hiányzik ez a névelő.

Láthatjuk, hogy ezek a mondatok általában egyértelműek, de két változat furcsa. Azt már láttuk, hogy a ^?telefonjuknak töltője eleve furcsa, ezért ezzel nem is kell külön foglalkoznunk. De miért furcsa a második mondat? Azért, mert mint az előbb láttuk, a telefonjának töltőjét éppen azt egyértelműsíti, hogy az alanyban a birtokszó, és nem a birtokos a telefonhoz tartozó birtokos jelző. Az viszont többes, és nem egyes számú, ezért itt a birtokos személyragnak is többes számúnak kellene lennie.

A magyarázatra némi árnyékot vet, hogy a

Pista barátai elvesztették telefonjuknak a töltőjét

mintájára az

^?A Magyar Nyelvstratégiai Intézet (MANYSI) munkatársai üdvözlik honlapjának a látogatóit

mondatnak is jól kellene hangzania – mégsem tűnik egészen jónak, sőt a honlapon szereplő mondatnál jobbnak sem.  (Bár a szerkesztőségben vannak olyan vélemények, hogy a mondatszerkezet a pistás-telefontöltős változatban sem hangzik jól.) Ráadásul a zavart fokozza, hogy a MANYSI honlapja, illetve a munkatársak honlapja itt nyilván azonos (míg Pista, illetve barátainak telefonja különböző – bár a fenti mondatok azt sem zárják ki, hogy Pistának és barátainak egy közös telefonjuk volt).

Amit biztosan elmondhatunk, az az, hogy rengeteg hasonló mondatszerkezet van, és ezek időnként minimális szerkezeti eltérések következtében mást jelentenek, máskor viszont szabadon felcserélhető variánsok – időnként viszont hozzájuk kísértetiesen hasonló szerkezetek hibásak. Nem csoda, ha becsúsznak időnként furcsa szerkezetek, melyeket nem érzünk rossznak, de egyértelműen jónak sem.

De a mondattal nem csak ez a probléma. Egy facebookos kommentelőnk írja:

 "A Magyar Nyelvstratégiai Intézet (MANYSI) munkatársai üdvözlik honlapjának látogatóit: minden magyarul beszélőt szerte a nagyvilágban" - ez két külön kategória akar vajon lenni? Akkor minek a kettőspont? Azt nem tudhatják, hogy minden látogató beszél-e magyarul (vagy lehet hogy tudják de csak a magyarul beszélőket üdvözlik), az viszont egész biztos, hogy szerte a nagyvilágban rengeteg magyarul beszélő nem látogatja a honlapot, őket meg hiába üdvözlik...

Olvasónknak igaza van. A kettőspont ilyen helyzetben azt jelenti, hogy ’azaz’, márpedig az biztosan nem igaz, hogy honlapjukra minden magyarul beszélő el fog látogatni. (Bár mi mindenkit erre biztatunk.)

Olvasónkkal azonban nem mindenben értünk egyet. Az azonosítás egyben azt is jelenti, hogy nem magyar anyanyelvű látogatói nem is lesznek az oldalnak, nem jelentheti azt, hogy más anyanyelvű látogatók is lesznek, csak őket nem üdvözlik. Sőt megítélésünk szerint önmagában azzal sem lenne baj, ha minden magyar anyanyelvűt üdvözölnének, függetlenül attól, hogy ellátogat-e az oldalra vagy sem. Az azonosítás azonban értelmetlenség.

Természetesen az ilyen fogalmazási hibák bárkivel előfordulhatnak, még azzal kapcsolatban sem lennénk szigorúak, hogy éppen a Magyar Nyelvstratégiai Intézet honlapjának nyitó mondatában bukkannak fel. Hacsak nem éppen Bencze Lóránt nyilatkozta volna:

Nem tudtuk még feldolgozni a XX. század gyors politikai változásait sem, és ez meglátszik a gondolkodásunkon. Nem tiszták a fogalmaink, nem tudjuk rendesen megnevezni, mi miért van, nem tudjuk, ki és hogyan irányítja a világot, és emiatt szorongunk. A szorongás pedig erőszakot szül. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha minél tisztább kategóriákban gondolkodunk.

Hogyan kívánja ezt az állítólagos szorongást oldani egy olyan intézet, melynek igazgatója egy kiemelt helyzetben álló mondatot sem képes jól megfogalmazni?

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)