Bizonyára sokak számára ismerős lehet az okfejtés, mely szerint azért hibás azt mondani, hogy Én leúsznák öt kilométert, vagy azt, hogy Sopronba vagyok, mert a leúsznák, illetve a Sopronba egybeesik egy másik szóalakkal, ami mást jelent (Ők leúsznák az öt kilométert, illetve Sopronba megyek). A nyelvben pedig jobb kerülni a kétértelműséget! Mint ahogy már megírtuk, ez az érvelés több okból sem állja meg a helyét. Mindenesetre a következőkben megbizonyosodhatunk arról, hogy a nyelvben több a kétértelműség, mint gondolnánk, és mégis egész jól elboldogulunk vele!

Sok értelme van

Persze világos, hogy amint a szavakat mondatokba tesszük, már nehezebb félreérteni őket. Ezért most egy picit csalni fogunk, és először izolált szavakat vizsgálunk. Nézzük először a következő, többértelmű szavakat tartalmazó szócsoportokat!

A) körte, toll, hét, nap, vár, bár, hát, elég, tűz, hat

B) fánk, korom, török, köröm, szemét, értem, érték, béget, élet, szerelem, érték, terem

Az A) csoportnál valószínűleg nem kellett sokat gondolkoznunk azon, hogy mi is lehet a két jelentés. Azt talán még hozzátehetjük, hogy a két jelentés kapcsolata nem minden szó esetében ugyanolyan. A körte és a toll esetében fennáll valamiféle hasonlósági kapcsolat a két szó jelentése között (a ’villanykörte’ és a ’gyümölcs’, illetve a ’madártoll’ és az ’írószer’ között). Ezért azt szokás feltételezni, hogy itt egyetlen szóról van szó, amelynek több jelentése van; ezt nevezik a nyelvészetben poliszémiának. Azonban a vár (’várkastély’ és a várni egy alakja), a bár (az ’ivó’ és a kötőszó), a hát (a ’testrész’ és a kötőszó), az elég (’tűzben elpusztul’ és a ’már nem kell több belőle’), a tűz (’ami ég’, és a feltűz ige igekötő nélkül) és a hat (a szám és a befolyásol-hoz közel álló jelentésű ige) egybeesése véletlen. Azt is mondhatjuk, hogy a nyelvünkben két vár, bár, hát, elég, tűz és hat szó van, eltérő jelentésekkel, amelyek formailag véletlenül egybeesnek. Ezt a jelenséget hvják a nyelvészetben homonímiának. A hét (a szám és a naptári egység), valamint a nap (égitest és naptári egység, itt írásban azért jelöljük a különbséget, hiszen az égitest a Nap) jelentéseinek kapcsolatára nehéz lenne azt mondani, hogy véletlen egybeesés, de talán azt is, hogy egy szó két jelentésével állunk szemben. Fogadjuk el tehát, hogy a kategóriáink között vannak átmenetek.

Nézzük meg most közelebbről a B) csoportot! Feltételezésünk szerint itt többet kellett gondolkozni azon, hogy mi is lehet a két jelentés. De vajon miért? Világos, hogy van a farsangi fánk, és a mi fánk a kertben, a korom a kéményben, és a saját korom, azaz, hogy hány éves vagyok, és még folytathatnánk. A nehézség abból adódik, hogy míg az A) csoportban a szavak szótári vagy leggyakrabban idézett alakjai estek egybe (ide tartozik az igék egyes szám harmadik személyű alakja is), a B) csoportban az egyik jelentéshez tartozó szóalak egy ragos forma, amelyet nem várunk izolált szavak esetében.

Ki, kinek, mit?

De akár az A), akár a B) csoportot nézzük, nehéz lenne azt állítani, hogy a szóalakok többértelműsége vagy egybeesése félreértésekhez vezethet. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy ugyanabban a mondatban mindkét jelentés lehetséges legyen. De mi történik a következő mondatban?

A csempésznél vadászok halásznak.

Tehát akkor ki is vadászik és ki halászik, és kinek? A rendkívül ötletes mondat(ok) trükkje arra vezethető vissza, hogy a magyarban az -ok és a -nak végződések is többértelműek. Az -ok, ha főnévhez járul, a többes számot fejezi ki, ha pedig igéhez, akkor az egyes szám első személyt; a -nak pedig kifejezheti egy főnév részes esetét, valamint az ige többes szám harmadik személyű alakját. Így aztán, ha azonos szótövű főnévhez és igéhez járulnak (vadász – vadászik, halász – halászik), kész a bonyodalom. Sőt, már egy homonim végződés is galibát okozhat, ha kétszer szerepel a mondatban eltérő funkciókkal:

Csempészek halásznak vadásznak.

Azaz, mit is csinálnak a csempészek és kinek a számára? De folytassuk is a nyelvészeti agytornát további érdekes példákkal!

Rejtett szerkezetek

Hányféleképpen tudjuk értelmezni a következő szócsoportokat?

fekete kutyák és macskák

terebélyes fák és bokrok ágai

Bizonyára többféleképpen: vagy csak a kutyák feketék, vagy a macskák is, illetve vagy csak a fák terebélyesek, vagy a bokrok is, és vagy csak a bokrok ágairól beszélünk, vagy a fák ágairól is. Akárhogy is számoljuk, ez két jelentés az első mondat esetében, és négy a másodiknál. De min múlik itt a többértelműség? Egy szó többértelmű ezekben a szerkezetekben? – Nem, mintha a többértelműség itt nem a szavakon múlna, hanem magán a szerkezeten. Az a kérdés, hogy egy melléknevet (fekete, terebélyes) vagy a birtokviszonyt (ágai) két mellérendelt elem (kutyák és macskák, fák és bokrok) mindkét tagjára érvényesnek tartjuk, vagy csak arra, amelyikhez közelebb áll. Ezt például úgy mutathatjuk ki, hogy beleírjuk a szerkezetbe az „odaértett“, de ki nem mondott szavakat:

fekete kutyák és macskák;
fekete kutyák és (fekete) macskák

terebélyes fák és bokrok ágai;
terebélyes fák (ágai) és bokrok ágai;
terebélyes fák és (terebélyes) bokrok ágai;
terebélyes fák (ágai) és (terebélyes) bokrok ágai

Vagy megpróbálhatunk egy matek óráról ismert módszerhez folyamodni, és a szerkezeteket többféleképpen zárójelezni:

(fekete kutyák) és (macskák);
fekete (kutyák és macskák)

(terebélyes fák) és (bokrok ágai);
((terebélyes fák) és bokrok) ágai;
terebélyes (fák és (bokrok ágai));
(terebélyes (fák és bokrok)) ágai

 

A módszert megpróbálhatjuk bonyolultabb esetekre is alkalmazni. Például hányféle olvasata van a következő mondatnak?

A hegy tetejéről vágtató lovakról beszélgető férfiak integetnek.

Sok, még akkor is, ha elismerjük, hogy ezek közül nem mindegyik hat egyformán természetesnek. A többértelműség forrása a -ról/-ről toldalék, amelyet értelmezhetünk úgy is, mintha a beszélget igéhez tartozna (valamiről beszélget), és úgy is, mint helyhatározót. Ezért aztán elképzelhető, hogy a férfiak vágtatnak a hegyről és közben lovakról beszélgetnek, de az is, hogy a lovak vágtatnak a hegyről, a férfiak rajtuk ülnek, de közben valami másról beszélgetnek, és az is, hogy a férfiak a hegy tetejéről vágtató lovakról beszélgetnek, miközben nekünk integetnek (de a lovak nincsenek jelen), sőt, az is, hogy a férfiak a hegy tetejéről integetnek, miközben vágtató lovakról beszélgetnek, és így tovább... Zárójelekkel ismét megpróbálhatjuk jelölni, hogy mely részek tartoznak inkább egybe (az említett négy jelentés sorrendben):

((A hegy tetejéről vágtató) (lovakról beszélgető) férfiak) integetnek.

(A hegy tetejéről vágtató lovakról (beszélgető férfiak)) integetnek.

(((A hegy tetejéről vágtató lovakról) beszélgető) férfiak) integetnek.

((A hegy tetejéről) (vágtató lovakról beszélgető) férfiak) integetnek.

Azt a tanulságot tehát levonhatjuk, hogy egyes szókapcsolatok vagy mondatok többértelműsége nem csak egy adott szó többértelműségén múlhat, hanem azon is, hogy milyen szerkezetet tulajdonítunk az egyébként egyértelmű szavak csoportjának, azaz melyeket tekintjük szorosabban összetartozónak. Ezt megoldottuk, jöjjön a következő probléma!

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nem mindegy

De mi a helyzet a következő mondattal?

Az oroszlán simogatása veszélyes.

A két jelentés világos: vagy az oroszlán simogat minket, vagy mi az oroszlánt – és egyik sem tűnik jó ötletnek. De min múlik ez a két jelentés? Van olyan szó, amelyik többértelmű? – Nem találunk ilyet. Megpróbálhatjuk a mondatot többféleképpen zárójelezni, de akkor is arra jutunk, hogy az oroszlán simogatása szavakat mindenképpen összetartozónak kell tekintenünk, ezen nem segít a zárójelezés. Mitől függ tehát a több értelmezés?

Talán úgy tudnánk megfogalmazni, hogy a kétértelműség abból adódik, hogy az oroszlán simogatása birtokos szerkezetben az oroszlán lehet a simogatás alanya és tárgya is. Tehát a szavak szerkezetbeli funkciójából adódik a többértelműség. Ha a cselekvést egy nem tárgyas igéből képezzük, akkor a birtokost csak alanyként fogjuk tudni értelmezni: a ház fekvése kiváló. Ha viszont tárgyas igéből, akkor többnyire tárgyként: a dolgozatok kijavítása nagyon fárasztó. Gond akkor lehet, amikor olyan cselekvésre utaló tárgyas igét választunk, ahol a cselekvést nemcsak a tárgyon lehet végrehajtani, hanem elméletileg a tárgy is elvégezheti valaki máson. Ilyenkor a tárgyat/alanyt és az igéből képzett főnevet tartalmazó szerkezet kétértelmű lehet.

Mint láttuk, a nyelvben lépten-nyomon többértelműségekre bukkanhatunk, és ez nem csak a szavakon múlhat. De azért lássuk be: általában nem ettől értjük félre egymást!

Forrás

A Fiatal Nyelvészek Munkaközössége: Ember és nyelv kísérleti munkafüzet, Budapest-Pécs, 1978.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése