Angolul garden path-szerkezeteknek, „kertiösvény-szerkezeteknek” hívják az olyanokat, amilyenekre Krisztián nevű olvasónk kérdése vonatkozik. Persze magyarul értelmetlennek látszik a kerti ösvények említése egyes kifejezések, mondatok esetében, de angolul létezik egy kifejezés, a lead somebody up the garden path, szó szerint ’valakit a kerti ösvényre vezet’, ami idiómaként azt jelenti, hogy ’becsap, félrevezet, csőbe húz, lóvá tesz valakit’. Íme Krisztián kérdése:

A Wikipédián olvasom százával az ilyen mondatokat:

”El Paso város az Amerikai Egyesült Államokban, Texas állam legnyugatibb pontján, a Rio Grande partján.”

„Kőszeg város Vas megye nyugati szélén, az osztrák határ közelében.”

„Ecser nagyközség Pest megyében, a Vecsési járásban.”

Valami nekem nagyon hiányzik nekem ezekből a mondatokból, és bántóan érzem ennek a valaminek a hiányát! Mintha nem lenne bennük állítmány. Én vagy úgy írnám, hogy „El Paso egy város az Amerikai Egyesült Államokban...”, vagy úgy, hogy „El Paso város az Amerikai Egyesült Államokban, Texas állam legnyugatibb pontján, a Rio Grande partján fekszik.”

Jól érzem, vajon, hogy ezek a mondatok hiányosak?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nem, Krisztián nem érzi jól, ezek a mondatok nem hiányosak, csak becsapósak, csőbe húzzák az embert. Amikor az elejét meghalljuk (El Paso város, Kőszeg város, Ecser nagyközség), gyakran azt gondoljuk, hogy ezek alanyesetű névszói szerkezetek, amelyeknek a felépítése „településnév + településtípus”, pedig valójában nem így épül fel a mondat. Tehát elsőre sokszor így értelmezzük a mondat kezdetét (például azt, hogy Kőszeg város), méghozzá azért, mert az ilyen felépítésű névszói szerkezet elég gyakori. Ha pedig alanyként értelmezzük őket, akkor a mondat végéig várhatjuk, hogy mi lesz a mondat ragozott igéje, és csak a legvégén kell szomorúan tapasztalnunk, hogy nem hangzott el ilyen ige: Vas megye nyugati szélén, az osztrák határ közelében... mit csinál? Nyilván fekszik, terül el vagy hasonló igére számítunk, de az igének nyoma sincs. A mondat behúzott minket a csőbe.

Ha csőbehúzó mondattal találkozunk, kétféleképpen reagálhatunk. Vagy azt mondjuk, hogy a mondat rossz, semmi értelme, nincs magyarul, stb., erre hajlik Krisztián is. A másik lehetőség, hogy felülbíráljuk az elhamarkodott ítéletünket. Hiszen a magyar nyelvben azokban a jelen idejű mondatokban, amelyek két harmadik személyű kifejezéssel jelölt dolgot azonosítanak (vagyis az azonosító mondatok) nem tartalmaznak ragozott igét. Például: Tomi a klub elnöke. Hasonlóan nincs ragozott ige azokban a jelen idejű mondatokban, amelyek egy harmadik személyű kifejezéssel jelölt dologról egy tulajdonságot állítanak, például: Tomi alkoholista. És Krisztián mondatait ilyen mondatokként is elemezhetjük. Azért nincs bennük ragozott ige, mert a település neve önmagában az alany, a mondat maradéka pedig azt a tulajdonságot fejezi ki, amit állítunk róla:

El Paso [alany] – város az Amerikai Egyesült Államokban, Texas állam legnyugatibb pontján, a Rio Grande partján [tulajdonság].

Kőszeg [alany] – város Vas megye nyugati szélén, az osztrák határ közelében [tulajdonság].

Ecser [alany] – nagyközség Pest megyében, a Vecsési járásban [tulajdonság].

Érdekességként megemlítem, hogy az orosz nyelvben sincs a hasonló felépítésű mondatokban ragozott igealak, és a helyesírás éppen ilyen hosszú kötőjellel („–”) szokta jelölni, hogy vége az alanynak, és az állítmány következik.

Mit lehet tenni a magyarban? Az orosz megoldás talán szokatlannak tűnne: Ecser – nagyközség Pest megyében. Aztán ott vannak Krisztián megoldásai. Az egyiknek az a lényege, hogy olyasmivel kezdjük az állítmányt, ami nem értelmezhető az alany részeként, pl. Ecser egy nagyközség Pest megyében (az a három szó, hogy Ecser egy nagyközség, nem alkot alanyesetű névszói szerkezetet). Ez teljesen jó megoldás, de sokunk nyelvérzéke szerint nem kívánkozik határozatlan névelő az állítmány elejére. Aztán ott van Krisztián másik megoldása, hogy valóban a „településnév + településtípus” szerkezetet használjuk, és akkor maradhat a mondat folytatása, de szükség van egy ragozott igére: Ecser nagyközség Pest megyében fekszik. Ez is teljesen megfelelő, de ilyenkor mindig muszáj kitalálnunk egy ragozott igét, ami voltaképpen alig hordoz információt. És persze fennáll a veszélye, hogy ez is csőbe húzza az olvasót, ha véletlenül úgy értelmezi a mondat kezdetét, mintha az Ecser lenne az alany, és a nagyközség szó már az állítmányhoz tartozna.

A csőbehúzó szerkezetek sajátossága, hogy az, aki megfogalmazza őket, nincs tudatában a csalafinta voltuknak. Például volt régen egy hír egy HÉV-balesetről, ami így kezdődött: Az ügyész a HÉV vezetőjére halált ... Mivel akkoriban volt még Magyarországon halálbüntetés, sokan felkapták itt a fejüket, mert azt hitték, hogy az ügyész halálbüntetés kiszabását kérte a bírótól, de erről a hírszerkesztőnek nyilván fogalma se volt. A mondat valahogy úgy folytatódott, hogy ... okozó gondatlanságért ennyi és ennyi év szabadságvesztés kiszabását kérte. Bár a beszédünkben, a fogalmazásunkban sok a tudatos elem, meg szoktuk fontolni, hogy hogyan fogalmazunk, mindenre nem számíthatunk.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése