-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Olvasónk egy általunk elkövetett hibára szeretné felhívni a figyelmünket. Utánajárunk, hogy hiba-e a hiba. Kiderül, hogyan válik jóhiszemű olvasónk háromszorosan is a nyelvművelők áldozatává.
Zsun nevű olvasónk azért ír, mert egy korábbi cikkünkben hibát vél felfedezni:
Ennek a cikknek a szövegében találtam ezt a mondatot, és az az érzésem, hogy a kiemelt mondatból hiányzik a „hogy” kötőszó:
„A Biblia felfedezésében ugyan legfeljebb a visszafogott erotika jelenik meg (azt nehezen is lehetett volna kihagyni, lévén a bibliai könyvek közül az Énekek éneke szintén feldolgozásra került), de ha rákeresünk az alkotók egyéb munkásságára, akkor bizony igen megdöbbenhetünk”
Szerintem ez így lenne helyes: ... lévén hogy az Énekek éneke ... feldolgozásra került
A „lévén” nem a „mert” vagy „mivel” kötőszavak szinonimája.
Mielőtt a magunk feje után mennénk, csupán kíváncsiságból nézzük meg, mit ír a lévénről a Nyelvművelő kézikönyv! Nem egyszerűen ír róla, külön szócikket szentel neki. Egy helyes és két helytelen használatát különbözteti meg. (Az eredeti kiemeléseket megtartjuk, de a ritkított szedést félkövérrel pótoljuk.)
Névutószerű használatú határozói igenév; valaminek előrebocsátott okát, természetes magyarázatát felezi ki. Pl. beteg lévén [azaz betegségem miatt; mivel beteg voltam; mint beteg], nem mehettem a versenyre; orvos lévén maga is, elsősegélyben részesíthette a gyerekeket.
Láthatjuk, hogy cikkünk mondatában a lévén nem ebben a funkcióban szerepel – nem is névszó után áll, és nem is szúrható elé feltételezhetően elhagyott névmás (ő, ez stb.). Mondatunkban tehát a lévén valóban nem abban a funkciójában szerepel, ahogy a nyelvművelők helyesnek látják (vagy legalábbis bizonyos nyelvművelők három évtizede, 1985-ben helyesnek látták).
A lévén helyett gyakran a hasonló alakú és jelentésű, de megengedő állapothatározói értelmet bizonyos fokú ellentéttel kifejező létére (= bár, noha...) fordul elő. A létére szónak ilyen értelmű használata a mai művelt fogalmazásban hibának számít. Tehát első példánkban nem mondhatjuk, hogy beteg létemre.
Vegyük észre, hogy ez a megjegyzés nem is a lévén, hanem a létére használatáról szól. A létére külön szócikket is kapott, erre is érdemes egy pillantást vetnünk.
[...] A mai művelt nyelvben csakis megengedő állapothatározó értelemben, bizonyos fokú ellentét kifejezésére helyes. Pl. öreg létére reggelig táncolt; kisfiú létére ő volt a legmegfontoltabb. Másképp, felbontva: noha öreg volt stb.
Természetes oksági viszony jelölésére különféle megértési zavarok elkerülése végett ma már nem tanácsos használnunk, bár a régi és a népnyelvben így is megtalálható: öreg létemre [helyesebb: lévén,] nem bírtam a duhaj legényekkel; bíró létére [helyesen: lévén,] ismernie kellett a törvényt. Felbontva: mivel öreg voltam stb.
(Forrás: Wikimedia Commons / Bryant Arnold / CC BY-SA 3.0)
Az idézetből kiderül, hogy a létére ilyen használata a régiségben is megvolt és a népnyelvben is előfordul, a nyelvművelők mégis hibásnak mondják. Hogy miért? Ki tudja... nyilván szerepet játszik benne az, hogy egyértelműsítsék a jelentését, de kérdés, hogy a kétféle használat közül milyen alapon kiáltják ki az egyiket hibásnak, a másikat helyesnek. Érdekes az is, hogy a lévén használatát az egyik példamondatban az egyedüli helyes használatnak mondják, a másik példában viszont csupán helyesebbnek, megengedve, hogy a létére használata sem teljesen helytelen. Hogy miért, az homályban marad.
Térjünk vissza a létére kérdéséről a lévén esetére! Mit ír a kötet a helytelen használatairól?
De kerülnünk kell az ellenkező hibát is, a lévén-t megengedő értékben: orvos lévén [helyesen létére] magára hagyta a sebesültet.
Mivel itt is névutószerű használatról van szó, ez nem az az eset, melyet olvasónk kifogásol.
És mindenképpen hiba – mégpedig terjedő hiba – a lévén-nek a mert, mivel stb. okhatározói kötőszók helyett való használata. Pl. Nem hallottuk a csöngetést, lévén (helyesen: mert, mivel) egyikünk sem volt otthon.
Ez pontosan ez az eset, amelyről olvasónk beszél. Csakhogy míg olvasónk szerint „a lévén nem a mert vagy mivel kötőszavak szinonimája”, a Nyelvművelő kézikönyv szerint sokak számára igen, sőt, úgy vélik, ez a használata terjed is. Azt ugyan nem tudjuk, mire alapozzák utóbbi állításukat, de ha elfogadjuk, és figyelembe vesszük az azóta eltelt három évtizedet, akkor azt kell gondolnunk, hogy mára már egészen elterjedt lehet. (Hacsak nem véljük úgy, hogy terjedését a Nyelvművelő kézikönyv megállította.) Lehetséges, hogy a nyelvművelők többsége azt az álláspontot képviseli ma is, hogy a lévén ’mert, mivel’ jelentésben való használata nem része a művelt nyelvhasználatnak. Ebben az esetben ezt is felvállaljuk: nem célunk valamiféle mesterkélt, a beszélt nyelvtől elszakadt nyelvváltozat használata, kifejezetten szeretnénk a mindennapi nyelvhasználathoz közeledni.
Abban, hogy döntésünk helyes, megerősít olvasónk levele is. Ő ugyanis így véli helyesnek a mondatot: azt nehezen is lehetett volna kihagyni, lévén hogy a bibliai könyvek közül az Énekek éneke szintén feldolgozásra került. Csakhogy ebben a mondatban a lévén ugyanúgy a mivel vagy a mert szóra cserélhető fel, annak a szinonimája, hiába állítja olvasónk ennek az ellenkezőjét. A Nyelvművelő kézikönyv útmutatásai alapján a mondat valahogy így lenne helyes: az Énekek éneke a bemutatása lévén az erotika nehezen lett volna kihagyható. (De még ez sem tökéletes megoldás, hiszen nem parafrazálható pontosan úgy, ahogy azt a Nyelvművelő kézikönyv az első idézetben bemutatja.)
Mindezek alapján arra következtethetünk, hogy olvasónk maga is ’mert, mivel’ értelemben használja a lévén szót, csak valahol hallotta, hogy ez helytelen. Ezt a „helytelen” használatot képes felismerni és hajlandó szóvá tenni, ugyanakkor kijavítani már nem képes: javítási kísérletében ugyanazt a „hibát” követi el, mint amit kifogásolt. Olvasónk tehát háromszorosan is a nyelvművelők áldozatává vált: először is elhitte nekik, hogy az általa használt forma hibás; másodszor a zsoldjukba állt azáltal, hogy maga is üldözni kezdte ezeket az alakokat; harmadszor pedig igencsak kellemetlen helyzetbe kerülhet és gúny tárgyává válhat, ha javítási kísérletével valahol előáll – nem mindenki fogadja az ilyen következetlenségeket olyan udvariassággal és megértéssel, mint mi.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Végezetül megjegyeznénk, hogy olvasónk nyelvművelőnek egyébként is meglehetősen következetlen. Hiszen egy vérbeli nyelvművelő nem csupán a lévén szerkezetet kifogásolná, hanem a feldolgozásra került szerkezetet is. Ehelyett valóban helyesebb stílusosabb lenne a feldolgozták használata. A feldolgozásra került nem is a beszélt nyelvre, hanem a hivatalos nyelvhasználatra jellemző szerkezet. Ha azt a cikket a szerkesztő ma kapná kézhez, ezt a kifejezést minden bizonnyal módosítaná.