Miután az előző cikkünkben áttekintettük a hazugság szavakban megjelenő formáit, maradunk a verbális kommunikációnál, ám ezúttal nem a szavakról, hanem magáról a hangról lesz szó. Megnézzük, hogy milyen hangbeli jelei lehetnek a megtévesztésnek, illetve hozzávesszük, hogy ez mire utalhat, mi az aktuálisan felfedett információ. Mert nem mindegy, hogy valakinek azért lesz magasabb a hangja, mert fél a lebukástól, vagy azért, mert kényelmetlenül érzi magát az adott szituációban. Természetesen ismét nehéz dolgunk lesz, de nem lehetetlen. És ha már ennél a témánál tartunk, kitérünk a hazugságot hang alapján vizsgáló gépekre, illetve azok hatékonyságára és korlátaira.

Megakadás(jelenségek)

A spontán beszédünket különböző megakadásjelenségek szövik át, melyek a beszédtervezés és a beszédkivitelezés összehangolatlanságának következményei. Ilyenek például az ismétlések, hezitálások vagy a nyelvbotlások, amik olykor zavaróak, míg más esetekben éppen, hogy szükségesek, ugyanis a hallgató és a beszélő is időt nyer általuk. A beszélő nem mindig tudja, hogy pontosan mit akar mondani, ezért habozik, de olyan is előfordul, hogy pontosan tudja, hogy mi a szándékolt tartalom, ám a megvalósítás nehézségekbe ütközik (pl. a nyelvbotlásnál). Bármelyik eset is álljon fenn, könnyen meglehet, hogy az adott megakadásjelenség oka a hazugság, pontosabban az annak leplezésére irányuló szándék.

Hangolódjunk a hazugság hangbeli jegyeire!
(Forrás: Wikimedia Commons / Lehigh Valley, PA / CC BY 2.0)

A leggyakoribb hangunkkal összefüggő megtévesztésre utaló jel a szünet. Ez nem meglepő, hiszen a spontán beszédünk – ha hazudunk, ha nem – telis-tele van habozással. Egyes emberek sokkal több vagy hosszabb szünetet használnak, mint mások, míg mások kevesebbet vagy rövidebbeket. Vagyis nyilvánvaló, hogy önmagában ez még nem a hazugság jele: ismernünk kell az illető megszokott viselkedését ahhoz, hogy eldönthessük, igazat mond-e vagy sem. Gyanúra adhat okot, ha az illető habozik, amikor szóhoz jut, kiváltképpen akkor, ha éppen kérdezik; vagy ha sok apró, pici szünetet tart beszéd közben. Ugyanez a helyzet az olyan hangokkal, amelyek az időnyerést (is) szolgálják (pl. ööö-zés vagy hümmögés), illetve a dadogáshoz hasonló ismétlésekkel (pl. én én én nem tudom). Ide tartozik még az a jelenség is, amikor elakad a szavunk egy-egy mondat közepén, és afféle résszavak jönnek létre (pl. komolyan nagy...nagyon aranyos). Gyakorlatilag ezek mindegyikét produkálja Vida Ildikó ügyvédje egy ATV-s interjú során:

Az megtévesztés előbbiekben felsorolt hangbeli jelei alapvetően két okból következhetnek be. Az egyik, amikor a hazugnak nem volt ideje felkészülnie, azaz nem számított rá, hogy hazudnia kell. A másik, amikor ugyan tisztában volt azzal, hogy hazudnia kell majd, de egy olyan kérdéssel találja szembe magát, amire nem számított. Éppen ezért érdemes nagyon direkt módon feltenni a kérdést, vagy viszonylag váratlanul, és a meglepettség jeleit (pl. felhúzott szemöldök) figyelmen kívül hagyva figyelni a reakciókat. Még a legtapasztaltabb hazugnak is összeakadhat a nyelve, elfelejtheti azt, amit mondani akart, és a fentebb felsorolt hibák akár felváltva is jelentkezhetnek. Ha ugyanis az illető hallja, hogy rosszul hangzik, sántít, amit és ahogyan mond vagy mondani akar, öngerjesztő folyamat indul el. A hazug észreveszi magát és egyre jobban tart attól, hogy lelepleződik a hazugsága, így az ettől való félelem miatt egyre több lesz beszédében a szünet vagy egyéb hangbeli jelzés, amely hazugságra utal. Például a hangszín vagy hangmagasság.

(Hang)színt vallani

Bizonyára sokan úgy gondolják, hogy a hangszínből képesek megállapítani egy-egy beszélő adott érzéseit, érzelmeit, ám a kutatások arra figyelmeztetnek, hogy óvatosnak kell lennünk ebben a témában. Az egyes érzelmekhez tartozó hangváltozások ugyanis nagyon nehezen elkülöníthetőek. A harag például ugyanúgy jelentkezik az emberek hangjában, mint az undor, a megvetés, az aggodalom vagy a félelem. Éppen ezért fontos fenntartásokkal kezelni a hangbeli változásokat, illetve együttesen kezelni azokat más jelzésekkel (pl. a testbeszéddel, amiről a következő cikkünkben lesz szó).

Annak ellenére, hogy az érzelmek azonosítása, ezáltal a hazugság leleplezése nem egyszerű feladat a hang változásai alapján, van néhány olyan tényező, amit érdemes figyelnie egy hazugságvadásznak. Paul Ekman egyik vizsgálatában azt mutatta ki, hogy a kísérleti alanyok 70 százalékának magasabb lett a hangja, amikor nyugtalanná vált. Ez a változás elsősorban a félelemnek és/vagy a haragnak köszönhető, vagyis az emelkedő hangmagassághoz e két érzelmet tudjuk társítani, ezzel máris információt szereztünk a hazugságvadászatunkhoz. Például Lázár János esetében, aki Mészáros Antónia kérdéseire válaszol (pl. 0:51-től vagy 5:00-tól):

Nyilván nemcsak emelkedő lehet a hangmagasság, hanem csökkenő, mélyebb is. Bár nincs teljes mértékben igazolva, de ez nagy valószínűséggel a szorongásra és/vagy a szomorúságra utal. Ám itt sem árt az elővigyázatosság! A hazugság miatt érzett bűntudat is eredményezheti ugyanezt a változást, mivel ekkor is hasonló érzelmek jelentkeznek.

A hangmagasság mellett figyelhetünk még a beszédtempóra és hangerősségre is. A hangosabb, gyorsabb beszéd harag, félelem, valamint izgalom esetén jelentkezik. Ellenben a halkabb, lassabb beszéd jó eséllyel szomorúság, esetleg unalom jelenlétét jelzi. Ez önmagában természetesen nem sok és nem is könnyű a felismerésük, de ha ismerjük például az ezen érzelmekhez tartozó mimikai mozgásokat, már igen hatékonyat lehetünk az igazság kiderítésében. Itt merül fel az a kérdés, hogy akkor mi a helyzet a hazugságot hang alapján vizsgáló gépek hatékonyságával?

Mit tudnak a gépek?

Többféle hazugságvizsgáló gép (pl. Pszichológiaistressz-elemző, Mark II. hanganalízis, Hangstresszanalízis) létezik, melyekről sokan úgy vélik, hogy automatikusan és igen pontosan képesek megállapítani a hangunk alapján, hogy hazudunk-e. Ezek közül egyesekről azt állítják, hogy akár telefonon keresztül is képesek kiszűrni a hazugságokat. Ám – ahogy az a nevükből is kitűnik – valójában nem a hazugságot mutatják ki, hanem csupán a stressz (vagy inkább bizonyos érzelmek) jelenlétét.

Valóban képes kiszűrni egy gép a hazugságot akár telefonon keresztül is?
(Forrás: Wikimedia Commons / Tim Parkinson / CC BY 2.0)

Ahogy már az előbbiekben is írtuk, magának a hazugságnak nincs jellegzetes, konkrét lenyomata a hangban: az ahhoz tartozó negatív érzelmeknek van. Az ilyen gépek gyártói azonban ezt „elfelejtik” megemlíteni a vásárlóknak, így nagyon könnyen előfordulhat, hogy ezeket használva ártatlan embereket tüntetünk fel hazugnak, akik csupán idegesek, izgatottak voltak. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy az ilyen gépeket vizsgáló kutatások arra mutattak rá, hogy az efféle készülékek megbízhatósága, sikeressége nagyjából az egyszerű tippelésnek felel meg.

De akkor végső soron honnan tudom azt, ha valaki hazudik? Hiszen ugyanaz a vokális jel többféle érzelmet is jelölhet. A válasz egyszerű: nem szabad csak egy csatornára, egyféle jelcsoportra koncentrálni, figyelembe kell venni a lehető legtöbb jelzést, amely a hazugság leplezésére, szivárgására utal. A korábban tárgyalt szóbeli tényezőktől kezdve az itt említett hangbeli változásokon át egészen az arcon mutatkozó jelekig (ezekre a későbbiekben kerül sor sorozatunkban). Mert csak így lehet sikeres az igazság felfedése – bármi is legyen az.

Felhasznált irodalom

Allan Pease, Barbara Pease (2011): Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő?, Park Kiadó, Budapest.

Gósy Mária (2007): Hogyan dolgozzuk fel a spontán közlések megakadásjelenségeit?

Paul Ekman (2010): Beszédes hazugságok. A megtévesztés árulkodó jelei a politikában, az üzletben és a házasságban, Kelly, Budapest.