Bizonyára már Ön is nagyon sokszor került olyan helyzetbe, amikor szerette volna tudni, hogy a másik fél igazat mond-e vagy hazudik. Valószínűleg előfordult már olyan is az életében, hogy egyszerűen csak érezte a hazugságot, de nem tudta volna megindokolni, hogy miért. És az sem kétséges, hogy már nem egyszer Ön is hazudott másoknak. Az emberi élet velejárója ez: az emberek napi rendszerességgel fedik el az igazságot, sőt. Egyes kutatások statisztikai adatai szerint egy átlagember egy hétköznapi beszélgetés során háromszor hazudik 10 perc alatt. Persze mielőtt megrökönyödnénk, érdemes tisztáznunk, hogy mit is tekinthetünk hazugságnak...

Nem mindig ilyen egyszerű felismerni a hazugot
(Forrás: Wikimedia Commons / Leandro Neumann Ciuffo / CC BY 2.0)

Hazugság hétköznapi értelemben: ki a hazug?

Füllentés, svindli, megtévesztés, blöff, elhallgatás, átverés, csúsztatás, lódítás – ez csak néhány azon szavaink közül, melyek a hazugság szinonimáiként funkcionálnak vagy annak valamely formájára utalnak. Bár ezek közül bármelyik tekinthető hazugságnak, sokan gondolják úgy, hogy például a blöff azért mégiscsak más, mint az elhallgatás vagy az átverés, ahogy az sem mindegy, hogy valaki lódít vagy füllent nekünk. A köznapi értelemben a hazugság szóban az erkölcsi rosszallás erőteljesen fejeződik ki, ezért igyekszünk kerülni ezt a kifejezést egy udvariasabb beszélgetés során, enyhébb kifejezésekkel helyettesítve azt (pl. füllentés vagy nem teljesen igaz). Akit nem kedvelünk, és valótlant állít, arra jóval könnyebb azt mondani, hogy hazug, mint arra, akihez pozitív a viszonyulásunk.

Akadnak olyanok is, akik hazudnak ugyan, de nincsenek ezzel tisztában. Nem ritka az, hogy egy ember szándéka ellenére szolgáltat hamis információt. Például az a férfi, akinek az a tévképzete, hogy ő Bonaparte Napóleon, és azt állítja, hogy ő a franciák császára. Ugyanígy az a nő, akinek a külső megjelenése megtévesztő benyomást kelt, mert csinosabbnak néz ki a fekete ruhájában, mint anélkül.

Lehet, hogy ruha nélkül kevésbé vonzó. Akkor hazudott?
(Forrás: Wikimedia Commons / Chris Willis / CC BY 2.0)

Megint mások akarattal hazudnak: tudatában vannak a cselekedetüknek, azonban ezt nem tudják kontrollálni. Őket hívjuk patológiás hazudozóknak. Az ilyen emberek tisztában vannak azzal, hogy nem mondanak igazat, ám képtelenek irányítani a viselkedésük ezen aspektusát. És ott vannak a pókerjátékosok is, akik úgyszintén akarattal fedik el az igazságot (blöffölnek, téves információt szolgáltatnak a lapjaikról stb.), mégsem nevezzük őket hazugnak. De akkor mégis kit tekinthetünk hazugnak? Mi a hazugság feltétele? Mi az a hazugság?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A hazugság feltételei – tudományosan

A felsorolt példákból jól látszik, hogy a hazugság és az igazság közötti különbségtétel nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Ennek több oka is van. Az egyik ezek közül az, hogy a hazugságnak nem csupán egyfajta megjelenési módja van. Vagy ahogy Montaigne fogalmaz, „ha az igazsághoz hasonlóan a hamisságnak is csupán egyetlen arca lenne, sokkal jobb helyzetben lennénk, mivel elég volna pontosan az ellenkezőjére gondolni annak, amit egy hazug állít. Az igazság ellentétének azonban százezer különböző formája és csaknem végtelen tere van”.

Valami alapján azonban muszáj elválasztani az igazat a hamistól, az igazmondót a hazugtól. Paul Ekman, a hazugsággal kapcsolatos kutatások egyik, ha nem a legfontosabb alakja ezt úgy oldja meg, hogy a hazugság meghatározásánál figyelembe veszi a becsapott vagy becsapni kívánt felet is. Az amerikai pszichológus szerint ugyanis az egyik feltétele a hazugságnak az, hogy az áldozat semmilyen módon nem kérte, kéri azt, hogy becsapják, félrevezessék. Ezzel összefüggésben pedig a hazug semmiféle figyelmeztetést nem adott arra vonatkozóan, hogy ő hazudni fog.

Paul Ekman
(Forrás: Wikimedia Commons / Paul Ekman Group, LLC / CC BY-SA 3.0)

Emellett a másik fontos dolog, hogy egész egyszerűen a hazug választhatja azt is, hogy nem hazudik, hiszen az áldozatok megtévesztése előre megfontolt szándékkal történik. A hazug meg akarja téveszteni az áldozatát; az pedig mindegy, hogy a hazugság indokolt vagy indokolatlan, jó vagy rossz célt szolgál. Az ember megválaszthatja, hogy hazudjon vagy igazat mondjon, valamint tudja azt is, hogy mi a kettő közti különbség. Ennek értelmében nem tekinthetőek például hazugnak:

• a patológiás hazudozók, akik tisztában vannak azzal, hogy hazudnak, ám nem tudják iránytani a viselkedésüket;

• a színészek (szerep közben), mivel a közönség beleegyezik a „megtévesztésbe”, hiszen ezért mentek színházba;

• a pókerjátékosok (játék közben), hiszen a póker eleve előzetes figyelmeztetést hordoz magában, hogy a résztvevők megpróbálják félrevezetni egymást;

• az önámítók vagy önbecsapók, akik nem tudják, hogy hazudnak, ugyanis saját önbecsapásuk áldozatai, így nincs szó tudatosságról, szándékosságról.

  

  A pókerben a játék része, hogy a résztvevők megpróbálják félrevezetni egymást
  (Forrás: Wikimedia Commons / Johnny Blood / CC BY-SA 2.0)

A hazugság két típusa

Miután megismerkedtünk a hazugság fogalmával, térjünk át a hazugság fajtáira! A hazugságnak mindenki többféle megvalósulási módjával találkozott már valószínűleg. Más az, amikor a „szemünkbe hazudik” a párunk, arról, hogy kivel töltötte együtt az estét, és megint más, ha az egyik ismerősünk lemondja a találkozót valamilyen hamis indokra hivatkozva. A megtévesztések több dologban eltérhetnek (pl. súlyukban, tétjükben, megvalósításukban stb.), de alapvetően két módját különíthetjük el a hazugságnak: a leplezést és a meghamisítást.

A leplezés vagy eltitkolás során a hazug visszatart bizonyos információkat, azonban semmi olyat nem mond, ami ne lenne igaz. A leplezést persze nem mindenki tartja hazugságnak, ugyanis a szót az igazság durva meghamisítására használják. De képzeljük csak el, hogy a feleségünk/férjünk „elfelejti” megemlíteni, hogy a munkahelyi túlórát az egyik munkatársával töltötte a kedves kolléga lakásán. Vagy vegyük azt, hogy a nyomozó nem tájékoztatja a gyanúsítottat, hogy az ügyvéddel folytatott beszélgetését lehallgatják. Mindkét esetben ugyanolyan hazugságról van szó, mindkét eset kimeríti a hazugság fentiekben közölt definícióját, hiszen a célpont nem kérte, hogy vezessék félre, és a megtévesztő sem figyelmeztette a másik felet előre megfontolt szándékáról. (De más lenne a helyzet, ha például a férj és feleség nyitott házasságban élnek, és az előzetes megállapodás szerint nem kellene egymásnak beszámolniuk félrelépéseikről.)

Leplezés
(Forrás: Wikimedia Commons / Mohsyn / CC BY 3.0)

A másik mód, a meghamisítás már túlmutat a leplezésen, ahhoz képest egy újabb lépést foglal magában. A hazug azon túl, hogy visszatartja a valódi információkat, hamis információkat is szolgáltat, olyan hamis dolgokat mond, melyeket igazságként állít be. Bizonyos szituációk eleve megkövetelik a meghamisítást, a hazugnak nem igazán van választása. Ha például a feleség rákérdez, hogy férje kivel és mivel töltötte a túlóráját, akkor a férj nem választhatja a leplezést, muszáj a meghamisításhoz folyamodnia (kivéve persze, ha beismeri a félrelépését). Viszont, ha azt kérdezi a feleség, hogy milyen volt a napja férjének, akkor a férj választhat a meghamisítás és a leplezés között, hiszen nem szükséges elmondani a napjának azt a bizonyos részét.

Meghamisítás
(Forrás: ebaumsworld.com)

Ha lehet választani, akkor a hazugok általában a leplezést részesítik előnyben, mivel ennek több előnye van, mint a meghamisításnak. Jóval egyszerűbben kivitelezhető, a lebukás esélye is kisebb, ahogy a kockázat is, és nem utolsósorban kevésbé elítélendő (mivel nem aktív, hanem passzív cselekvés). Persze ez nem jogosít fel senkit a hazugságra, de ettől függetlenül mégis folyamatosan hazudunk, és természetesen nekünk is hazudnak, amit a legtöbbször észre sem veszünk. Hacsak nem ismerjük meg jobban a hazugság árulkodó jeleit, a hazugság természetét és az olyan módszereket, melyekkel a hazug tetten érhető. Ebben leszünk segítségükre a cikksorozat további részeiben.

Felhasznált irodalom

Paul Ekman (2010): Beszédes hazugságok : A megtévesztés árulkodó jelei a politikában, az üzletben és a házasságban. Kelly, Budapest.