A hazugság arcon látható általánosabb jeleivel előző cikkünkben foglalkoztunk. Ezúttal kicsit konkrétabbak és aprólékosabbak leszünk. Megnézzük az arc azon részeit, melyek különféle mozgása szinte biztosan elárul bennünket. Vagy legalábbis az aktuális érzelmeinket, amik ha nincsenek összhangban a szavainkkal, gyanakvásra adnak okot.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Megbízható arcizmok?

Mielőtt belemélyednénk az arcizmok mélyreható tanulmányozásába, próbáljunk ki valamit! A feladat nem túl bonyolult: próbáljunk meg minél hitelesebb szomorú arckifejezést imitálni, és görbítsük le a szánk szélét! Megtörtént? Rendben, akkor most próbálkozzunk meg ugyanezzel a feladattal anélkül, hogy megmozdítanánk az áll mozgatásáért felelős izmunkat.

Habár az említett arcizommozgások akaratlagosan nagyon nehezen kivitelezhetőek, az Ekman-féle kísérlet további részéből az is kiderült, hogy több száz órányi gyakorlással mégis szabályozhatóak. Persze egy átlagember nem fejleszti ezen képességét, így az igazság kiderítésénél bátran támaszkodhatunk a megbízható izmokra.

A fenti utasítás hibátlan teljesítésére igen kevesen képesek. Paul Ekman és munkatársai egyik vizsgálatában például a tesztalanyok csupán 10% tudta megoldani, hogy lefelé görbítse a száját ilyen módon. Ez nem véletlen. Néhány izommozgás csak nagyon nehezen idézhető elő akaratlagosan. Ezeket hívjuk megbízható izmoknak, ugyanis az igazság kiderítése során az ilyen izommozgások a legmegbízhatóbb jelei annak, hogy az illető valóban azt az érzelmet éli át, amit az arcáról leolvashatunk. Kicsit tudományosabban: a legtöbb ember nem képes agyi üzenetét eljuttatni az ilyen izmokhoz, hogy hamis arckifejezés létrehozására használja fel azok mozgását.

Vajon milyen érzéseket rejt a maszk?
(Forrás: Wikimedia Commons / Tony Webster / CC BY-SA 4.0)

Azt is tudnunk kell azonban, hogy az aktuális érzelmet el lehet fedni anélkül, hogy tudnánk szándékosan mozgatni az azért felelős arcizmot. Ennek egyik leggyakoribb módja a mosoly. (Nem valódi) mosolyt varázsolni az arcunkra szinte bármikor képesek vagyunk, így tüntetve el a leplezni kívánt érzelmet (például a haragot vagy félelemet). De a hazugságvadász szerencséjére a hamis arckifejezés (jelen esetben mosoly) nem fogja elfedni az arcon megjelenő, a valódi érzelmet mutató jeleket. Például a homlok vagy a szemhéj mozgását.

Miben bízzunk?

Ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk a hazugságokat leleplezni az arcon megjelenő jelek segítségével, tisztában kell lennünk az érzelmek fajtáival. Az érzelmekkel foglalkozó kutatók általában hat alapérzelmet szoktak elkülöníteni, méghozzá: öröm, bánat, undor, félelem, meglepettség, valamint harag vagy düh (egyesek elkülönítik még a megvetést is). Ezek mindegyikéhez különböző non-verbális jelek tartoznak, melyek egy jelentős része az arcon jelenik meg. Ám csak néhány jelent közülük megbízható forrást a hazugságvadász számára.

A homlok az egyik, ha nem a legmegbízhatóbb színtere az ilyen jellegű arcizommozgásoknak. Az alapérzelmek közül a szomorúság, az egyéb, ahhoz kapcsolódó érzelmek közül pedig a gyász, aggodalom és a bűntudat egyértelmű jelei olvashatóak le a homlokról. Ilyenkor akaratunktól függetlenül húzódnak a szemöldök belső sarkai felfelé, ami háromszög alakba feszíti a felső szemhéjat, és némi ráncosodást idéz elő a homlok közepén. Íme két illusztráció:

Szomorúság, gyász
(Forrás: Wikimedia Commons / www.lukeisback.com / CC BY-SA 2.5)

A felső képen a szemhéjakat és a homlok ráncait, míg az alsón a szemöldököt érdemes figyelni.

Szomorúság, gyász
(Forrás: Wikimedia Commons / Jax House / CC BY-SA 2.0)

Az emberek nagyjából 15 százaléka képes arra, hogy ezt a mozgást akaratlagosan hajtsa végre. Vagyis ezek az arcmozgások nagyon nagy valószínűséggel nem jelennek meg az említett érzelmek – szomorúság, gyász, aggodalom, bűntudat – hamis ábrázolásánál, ellenben akkor is láthatóak, ha az adott érzelmeket megpróbálják elfedni.

Hasonló a helyzet a félelem vagy nyugtalanság jellemző megbízhatóizom-mozgásoknál. Ilyenkor a szemöldök felemelkedik (akárcsak meglepettség esetében) és összehúzódik. A felső szemhéj szintén emelkedő mozgást végez, az alsó pedig megfeszül (ez a tipikus jele a félelemnek). Ezt láthatjuk az alábbi képen:

Félelem
(Forrás: Wikimedia Commons / Welcome Trust / CC BY 4.0 )

Az előbbieken kívül még számos jelzést tudunk leolvasni a homlok környéki izmok mozgásából. Például a meglepettség tipikus jele a szemöldök felemelkedése, míg a dühről, haragról a szemöldök lefelé irányuló együttes összehúzása árulkodik. Egyetlen probléma van ezekkel: bármelyiket könnyedén kivitelezhetjük, komolyabb színészi tehetség nélkül. Így ezek nem is lehetnek megbízható alapjai a hazugság leleplezésének, legfeljebb csak akkor, ha mikroarckifejezésként találkozunk velük.

Guillaume Duchenne francia neurológus, orvoskutató az 1800-as évek közepén vizsgálta az emberi arcizmok működését. Duchenne elektromos árammal ingerelte az egyes arcizmokat, és azt figyelte, hogy milyen arckifejezést kap. Többek között azt állapította meg, hogy a nevetés és a vicsor közötti fő különbség valójában nem a szájnál, sokkal inkább a szemeknél jelenik meg. Az ilyen mozgásokért felelős szemmozgató izmokat rendkívül nehéz akaratlagosan irányítani, és ezek rajzolnak ki az arcunkon kisebb-nagyobb szarkalábakat, ami az őszinte mosoly elsődleges jele. Ezt nevezték el száz évvel később Duchenne-mosolynak.

A másik megbízható izomcsoport a száj környékén található, bár tény, hogy ugyanez a színtere az egyik leggyakoribb hamis jelzésnek, a mosolynak is. A hazugság szempontjából kétféle mosolyt különböztethetünk meg. Az őszinte, belülről jövő mosolyt (Duchenne-mosoly), illetve a nem őszinte, nem Duchenne-mosolyt (pl. a szociális mosoly vagy vicsor). Azonban jó tudnunk, hogy ez utóbbi kategóriába nem szükségszerűen rossz és negatív mosolyfélék tartoznak. A szociális mosollyal például (ami bizonyos értelemben szintén hazugság) az együttérzésünket, jóindulatunkat fejezhetjük ki embertársaink iránt, valamint igen nagy szerepe van a kapcsolataink épülésében, építésében.

Duchenne-mosoly és nem Duchenne-mosoly
(Forrás: Louder Than Words )

Visszatérve a hazugság száj környéki jeleire, egy érzelmet kell kiemelni, ami egyértelműen leolvasható a megbízható arcizmok segítségével. Ez nem más, mint a harag. A harag megjelenésének egyik legfőbb jellegzetessége, hogy az ajkak elkeskenyednek. Ilyenkor a piros területek kevésbé láthatóak, ám úgy, hogy az ajkakat nem szívjuk be vagy nyomjuk össze. Ezt az izommozgást még a színészek is csak nagyon nehezen tudják előidézni, megtanulni, hát még egy hétköznapi ember. Íme:

Harag
(Forrás: Wikimedia Commons / Christopher Johnson / CC BY-SA 2.0)

Annyit még érdemes tudni a mozdulatról, hogy általában akkor jelenik meg, amikor valakiben még nem tudatosul a harag érzete, csak elkezd dühös lenni („felmegy benne a pumpa”). Talán éppen ezért nagyon apró jelről van szó, így könnyű elfedni azt. Például egy mosollyal. Éppen ezért nagyon szemfülesnek kell lennünk, mielőtt farkast kiáltanánk, hiszen hiába van az igazság az arcunkra írva: mit sem ér, ha nem tudjuk olvasni megfelelően.

Felhasznált irodalom

Allan Pease, Barbara Pease (2006): A testbeszéd enciklopédiája, Park Könyvkiadó, Budapest

Mérő László (2010): Az érzelmek logikája, Tericum.

Paul Ekman (2010): Beszédes hazugságok. A megtévesztés árulkodó jelei a politikában, az üzletben és a házasságban, Kelly, Budapest.