Többször írtunk már arról, hogy sokan szívesen gyűjtenek olyan szavakat, amelyeket nem lehet egy szóval lefordítani más nyelvekre, elsősorban angolra (de az ilyeneket általában magyarra sem): az inuitban külön szó van arra, hogy ’kimenni és megnézni, jön-e valaki’, a csilubában arra, hogy ’olyan, aki kétszer megbocsát, de harmadszorra már nem’, a finnben arra, hogy ’olyan, aki minden apró hibát szóvá tesz’, az aleutban arra, hogy ’meglátogatni valakit és elvárni, hogy megvendégeljen’. Egyes legendák szerint a „logikus helyesírású” nyelveknek nincs szavuk a diszlexiára, és úgy tűnik, egyáltalán nincs nyelv, amelynek lenne szava a hétfejű sárkányra.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A vérbeli gyűjtők azonban mindig igyekeznek szűkíteni gyűjteményük profilját – így van ez a lefordíthatatlan szavak gyűjtőivel is: vannak, akik az érzelmeket kifejező különleges szavakat gyűjtik. Pej-Jing Lin, a Royal College of Art dizájnerhallgatója egy művészeti projektet épített az érzelmeket kifejező szavakra. Az érzelmek egymáshoz való viszonyát síkban igyekszik ábrázolni. Kiinduló modellje W. Gerrod Parrott kutatásaira épül. Parrott hat alapérzelmet különböztet meg (szeretet/szerelem, öröm, düh, szomorúság, félelem, meglepetés), és minden más érzést ezek alesetének tart (például a szégyen vagy a sajnálat a szomorúság, az undor vagy a féltékenység a harag, az aggodalom vagy az ijedtség a félelem specifikusabb megnyilvánulása).

Az érzelmeket kifejező angol szavak Parrott modelljének keretében
(Forrás: http://uniquelang.peiyinglin.net)

Lin az angol kifejezésekről készült ábráját kiegészítette olyan kifejezésekkel is, melyek más nyelvekben érzelmeket fejeznek ki, de az angolban nincs pontos megfelelőjük. Nem meglepő, hogy a legtöbb ilyen szót a kínaiból vette: neve alapján ő is kínai származású lehet, a kínai földrajzilag és kulturálisan is távol esik az angoltól, ráadásul a legtöbb beszélővel rendelkező nyelv, így elég jól dokumentált. A kínaiból vett példák a következő érzéseket fejezik ki:

• nyugodt, elfogadó érzés, az az állapot, amikor az ember mindent elfogad, semmi miatt nem aggódik;
• a nyugtalanság és az aggodalom keveréke, amikor az  ember a saját szívverését érzi;
• aggodalom, nyugtalanság, tanácstalanság;
• az együttérzés és a beleérzés keveréke, a szeretett egyén szenvedéseinek átérzése;
• aranyos viselkedés a közelállókhoz annak érdekében, hogy azok szerető figyelmét magunkra irányítsuk;
• bátorítás, annak jelzése, hogy valaki mellett kiállunk.

A japánból is bekerült három példa:

• hiányérzet, vágyakozás, nosztalgia valami vagy valaki iránt;
• a szerelembe esés pillanatának felemelő érzése;
• a keserédes, fájdalmas vágyakozás szívfacsaró érzése.

A távol-keleti nyelvek közül a koreaiból szerepel még egy példa: ez barátokhoz, családtagokhoz, vagy akár állatokhoz, tárgyakhoz való kötődést fejez ki.

Az angol és egyéb nyelvek érzelmet jelölő szavainak összevetése
(Forrás: http://uniquelang.peiyinglin.net/)

’odavagyok érted’ héberül

Írásban a kifejezést ugyanúgy kell írni, függetlenül attól, hogy milyen nemű személy mondja milyen neműnek – a kiejtés azonban nemek szerint különbözik:

• [ani chole alajich] (férfi nőnek)
• [ani chola alajich] (nő nőnek)
• [ani chole alecha] (férfi férfinak)

Az európán kívül beszélt nyelvek közül ezeken kívül csak a héberből került be két kifejezés. Az egyik az אני תולה עליך [ani chola alecha] ’odavagyok érted, beléd vagyok bolondulva (nő férfinak)’ – a kifejezés intenzív elragadtatást fejez ki, szó szerinti jelentése kb. ’beléd betegedtem’. A כואב לי הלב [choev li chalev] szó szerinti jelentése ’fájdalom a szívnek’, és szívfájdító együttérzésre utal.

Egy-egy példa akad európai nyelvekből is, bár ezek között is akad kevéssé ismertnek mondható, mint például a walesi: ebben a hiraeth (kb. [hírajsz]) a múlt Walese iránt érzett vággyal kevert honvágy. A portugál saudade (kb. [szaudad^ö]) hasonló melankolikus hiányérzetet, elveszett dolgok iránti vágyakozást, nosztalgiát fejez ki, de minden hazafias felhang nélkül.

A dánból két szó is bekerült, ráadásul mindkettő pozitív: a lykke [lüke] pedig egyszerűen a tökéletes boldogság érzése, a hygge [hűge] pedig az a kellemes, családias érzés, amelyet baráti vagy családi körben folyó falatozás, italozás közben élvezhetünk. Az utóbbihoz hasonlít a holland gezelligheid [ch^özel^öchheit] (szó szerint kb. ’társaságiasság’), mely szintén a társasági együttlét örömét fejezi ki. A török şerefe [serefe] valakinek a tiszteletére való ivást jelent.

Az olasz ti voglio bene [ti volyo bene] szó szerinti jelentése ’jól/nagyon akarlak’ lenne, de azt jelenti, hogy ’szeretlek’ – nem szerelemmel: barátok, család, állatok iránti érzelmet fejez ki. Az észt ei viitsi [ej vítszi] enyhe lustaságot fejez ki, amikor az ember semmivel nem törődik, nem akar munkába vagy máshova menni. Az orosz тоска [toszka] pedig nagy lelki szenvedést jelent, vágyakozást anélkül, hogy lenne valami, amire vágyunk.

Egy kis tényfetisizmus

Bár a projekt érdekesnek tűnik, azért a nyelvész szemével vizsgálva erős kétségeink támadnak megbízhatósága iránt. A héber אני תולה עליך vagy az olasz ti voglio bene például nem szavak, melyek érzéseket neveznek meg, hanem olyan szerkezetek, amelyekkel valaki kifejezheti az érzéseit. Ráadásul a héber kifejezésnek elég jól megfeleltethető az angol I am crazy about you ’beléd vagyok bolondulva/esve’, tehát még angol szemmel sem mondható különlegesnek. A kínai ’aranyos viselkedés a közelállókhoz annak érdekében, hogy azok szerető figyelmét magunkra irányítsuk’ vagy ’bátorítás, annak jelzése, hogy valaki mellett kiállunk’ pedig a meghatározás alapján nem is érzést fejeznek ki, hanem olyan stratégiát, amellyel valaki érzéseket igyekszik kiváltani a másikból.

A şerefe jelentheti a minaret erkélyét is. A perzsa sarafa a törökön keresztül bekerült a délszláv nyelvekbe is
(Forrás: Wikimedia Commons / Wojsyl / GNU-FDL 1.2)

A török şerefe ugyan alaplakjában (şeref) használatos ’tisztelet’ jelentésben, de iváskor a magyar egészségére! megfelelője nem pedig érzést jelölő szó. Az észt ei viitsi pedig a viitsima [vítszima] ’érdekel, törődik valamivel’ tagadó alakja, a jelentése ’nem érdekli, nincs kedve hozzá’. (Az igét egyébként lényegében hasonlóan használják a finnben is.)

A projektet azért is nehéz nyelvészetileg komolyan venni, mert úgy tűnik, nincsenek egymástól elkülönítve az érzelmek, illetve az érzelmeket jelölő szavak. Az érzékeléssel kapcsolatos szavak vizsgálata egyébként is nehézkes, de amíg például színekről vagy hangokról van szó, objektív módon, fizikailag megmérhető, hogy ugyanazok a hullámok érik el a kísérleti alanyok szemét vagy fülét. Amikor azonban a gyerek a nyelvet tanulja, nem úgy ismerkedik meg mondjuk a szomorú szó jelentésével, hogy érez valamit, és mondják neki, hogy ez a szomorúság, hanem úgy, hogy a szót abban a környezetben használják, amikor a szomorúság érzése valószínű. Ha valakit a környezetében baj ér, elmondja, hogy ettől szomorú lett, ha őt éri baj, megkérdezik tőle, hogy szomorú-e. A szomorúság külső jeleivel is találkozhat, de magával az érzéssel nem.

A szavak meghatározásai is gyakran nem arra utalnak, hogy maga az érzés milyen, hanem a külső körülményekre: arra, hogy mikor, ki vagy mi iránt érezzük. A magyar szeretet és szerelem közötti különbség nem az érzés intenzitásában jelentkezik, hanem abban, hogy ki iránt érezzük. Ugyanakkor például használjuk a szerelem szót akkor is, ha egy ismeretlen, de vonzó külsejű egyén iránti kamaszos fellángolásról van szó, de akkor is, ha a több évtizedes összeszokottságon alapuló meghitt kötődésről beszélünk – holott nyilvánvaló, hogy a két eset nagyon más.  Az érzelmek bonyolult viszonyait egy síkon ábrázolni szó szerint túl egysíkú megoldás.