Az állam szeret mindenbe beleszólni. Gyakran egy-egy politikus (esetleg a politikus mögött álló pénzember) aktuális rögeszméi szűrődnek át a közéletbe, amikor meghökkentő döntéseket hoz a politika. Természetesen a nyelv, a nyelvhasználat, a nyelvpolitika sem kivétel – talán azért van ez, mert a politikus határtalan bölcsességében bátrabban nyúl az olyan területekhez, amelyekhez ugyan semmi köze, de politikai meggyőződése szerint talán annyi kárt nem okozhat, mint mondjuk egy szívműtét során.

A „könnyűnek” vélt területek listája persze egyre csak gyarapszik (lehet, a szívműtét is rajta van már), de a nyelv szinte mindig a lap elején szerepel. Ezeken a területeken a politika gyakran úgy véli, hogy nem szükséges meghallgatnia a szakembereket – sőt gyakran úgynevezett lépéseket is tesz a szakmai érveket megfogalmazókkal szemben: pellengérre állítja, kifigurázza őket, és – ahogy a listából látni fogjuk – egyes esetekben akár fejüket is veheti.

Alább az elmúlt évek néhány meghökkentő nyelvi, „nyelvpolitikai” döntését soroljuk fel  – a teljesség igénye nélkül.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Erőből a forrás

A 2010-es kormányváltás rögtön figyelemreméltó nyelvi leleménnyel lepte meg az országot. A kormány frissen létrehozott csúcsminisztériumának a Nemzeti Erőforrás Minisztérium nevet adta. Az ellenérvek nem hatottak, az oktatással ás a kultúrával foglalkozó minisztérium neve pedig végül szembement a magyar helyesírás szabályaival. Azok szerint ugyanis Nemzetierőforrás-minisztérium lett volna a helyes írásmód – legalábbis a minisztérium honlapján szereplő angol nyelvű intézménynévből kiindulva.

A hivatalok sem tartják be a helyesírást

NEM

A név egészen 2012 májusáig tartotta magát, amikor a helyesírási szempontból már kifogástalan Emberi Erőforrások Minisztériuma lett a neve – a helyesírási szabályzatokban jártas emberi erőforrások legnagyobb örömére.

Átnevezték a minisztériumot

Értékelés: a sértett csönd, amivel a politika reagált a jogos észrevételekre, a két éves konok kölök-dac, másrészt a kulturális-oktatási tárca beolvasztása a hülyenevű intézménybe egészen pikáns helyzetet teremtett, ezért aránylag magas pontszámot érdemel az egyébként pitiáner elnevezési ügy: 7/10

Szárnyakat adtak vágyaiknak

Egy évvel később már újabb névadási ügy borzolta a kedélyeket – ez esetben a politika nem finomkodott és Fellegi Tamás nemzetfejlesztő miniszter agyszüleménye védelmében egyszerűen kirúgták a szakmai véleményeket megfogalmazókat. Az agyszülemény a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér volt – ezt a formát a földrajzi nevekről döntő földrajzinév-bizottság nem fogadta el és helyette egy másik – szakmai javaslatokkal indokolt – formát javasolt.

Átadták
(Forrás: 1985: átadják a kettes terminált)

Ami ezután következett, annak groteszk íve van: a földrajzinév-bizottság valamennyi tagját visszahívták, két tagot a munkahelyükről is menesztettek, a kormány pedig azonnal módosította a földrajzinév-bizottság működését szabályzó kormányrendeletet, meghatározva, hogy mostantól a „kiemelten közérdekű” elnevezések kapcsán nem kell kikérniük semmiféle bizottság véleményét. És hogy mi számít kiemelt közérdeknek? Hát amit a politikai annak mond. A politikus bölcsessége tehát rendeletileg támadhatatlan és megkérdőjelezhetetlen lett.

Egy névadás különös története

Értékelés: az emberáldozatra és a szakmai döntéseket a szakma kezéből kiragadó politikára való tekintettel magas pontszámot ér el a reptér ügye: 8/10.

Utcanevek

Az utcák, terek, parkok átnevezése már-már szakrális jelentőségű dolog egy politikus életében. Azt a politikust, aki nem űzi rendszeresen, társai könnyen kiközösíthetik, sőt előfordulhat, hogy nehezebben talál magának párt. Az utcaátnevezés egy politikus számára olyan, mint vadállat számára a vadászterület megjelölése: a nyest például rápisil a vadászterület stratégiai pontjaira, a politikus ezzel szemben átnevezi őket. Teljesen érthető, hogy e fontos, ösztönös tevékenységét nem mindig tudja olyan szempontok mentén végezni, mint a történelmi tények, hagyományok.

Miért is?
(Forrás: S. Balázs)

Az utcaátnevezésnek bonyolult hagyományai és összetett technikái vannak – alábbi cikkünk jó pár tippet ad az érdeklődő politikusoknak is.

Trükközések az utcanevekkel

Értékelés: mivel jól bejáratott, hagyományos és megszokott rítusról van szó, alacsony pontszámot adunk a jelenségnek: 4/10.

Egész népét nem fogja

Tavaly decemberben a kisebb  (értsd: nem „csókos”)  nyelviskolák pánikoltak amiatt, hogy a felnőttképzés irányításának legmélyebb bugyraiban, a Nemzetgazdasági Minisztérium mélyén megbúvó kazamatákban már izzottak a tüzes vasak, amelyekkel a magánnyelvoktatás – a politika szerint legalábbis – haszontalan vadhajtásait kívánták lenyesegetni az arra felkentek.

Helyesbítés
(Forrás: Wikimedia Commons / Pechan Cecília / CC BY-SA 3.0)

Hogy ki haszontalan, azt is összefoglalták. A magyarázat szerint azok a nyelviskolák, nyelvoktatással foglalkozó bétécskék, magántanárok voltak haszontalanok, akiknek nem volt legalább egy külön berendezett nyelvstúdiójuk, férfi és női vécéjük, a nap bármely pillanatában elérhető diszpécserszolgálatuk, recepciósuk, továbbá a legkülönbözőbb toronyóráik olyan változatos aranyláncokkal, mint például az intézményi akkreditáció, amelynek kötelezettsége időközben véletlenül be is vezetődött, az akkreditálásra kijelöltek legnagyobb megrökönyödésére – minthogy például ők sem tudtak semmit minderről.

Az ügy végül a gyakorlat értelmezésének köszönhetően rendeződött: a nyelvoktatással foglalkozó cégek és magánvállalkozások, amelyek nem szoktak százmilliókat nyerni uniós és vállalkozásfejlesztési pályázatokon nem kell, hogy fenntartsanak ilyen szolgáltatásokat. Azok, akik pályáznának bármire is, kénytelenek lesznek megfelelni a szigorú követelményeknek. Ugyan mindezt rendeletben szabályozták csak, a felnőttképzési törvény pedig továbbra is előírja a toronyórákat és az aranyláncokat, no és egybehangzó vélemények szerint a törvény magasabb szintű jogszabály, mint a rendelet, a nyelviskolák végül megelégedtek azzal, amivel korábban a média is: ugyan ott van ez a sok fenyegető jogszabály, de hátha nem alkalmazzák majd őket.

Tönkreteszik-e rendeletileg a nyelvtanárokat? 
Nyelvtanítási botrány: megszólalt a minisztérium
Nyelvoktatás: sikerrel kampányoltak a kis iskolák

Értékelés: ugyan az ügy igen fordulatos lett, továbbá a politika a közelgő választásokra való tekintettel a szokásosnál is szűkmarkúbb volt a tájékoztatás terén, a létrejött kompromisszumra való tekintettel nem pontoztuk túl az ügyet (azt is értékelni kell, ha van olyan hivatalnok, aki igyekszik valahogy megoldani a problémát): 6/10.

Stratégiai semmitmondás

A politikus egyik legérdekesebb sajátossága, hogy alapít. Az alapítás szintén egy fontos viselkedéstani cselekménysor a politikus életében – igazából azt a politikust, aki még nem alapított, nem is veszik emberszámba politikustársai. Éppen ezért a politikus a legkülönfélébb dolgokat alapítja szinte kényszeresen: frakciókat, bizottságokat, társaságokat, köröket, klubokat – és újabban intézeteket is.

Az intézetalapítási lázból a Nyelv Ügye sem tudott kimaradni: a kormány rendeletileg megalkotta a Magyar Nyelvstratégiai Intézetet. A vicces kedvű alapítók (a kormány tagjai) április elsejével indították útjának az intézetet, amiről az alapítás után sem lehetett semmit tudni – azt leszámítva, hogy százmillió forintból stratégiai tervez, és Orbán Viktor irányítja Lázár János révén dr. Bencze Lóránt által. Ez utóbbi információkat a Magyar Közlönyből lehetett megtudni, a Kormányzati Információs Központ – jó okunk van felételezni, hogy önhibáján kívül – sokkal több részletet nem volt képes szolgáltatni az ügyről, ami az idegeket a Magyar Tudományos Akadémiától kezdve a különböző nyelvi tanszékeken és kutatóhelyeken át egyaránt borzolta, sőt még Pálinkás ex-akadémiai elnök/kormányzati pozícióvárományos is beszólt az ügyben – igaz, ő az értetlenkedő kollégáknak, hogy ne értetlenkedjenek már ennyire látványosan.

„Ne fecsegj!” – és nem is fecsegnek

A Nyelvstratégiai Intézetről mind a mai napig annyit lehet tudni, mint amennyit megalapítása előtt: állítólag van, állítólag működik és állítólag bizonyos dolgokkal foglalkozik.

Szupertitkos intézet 100 millió forintból
Nyelvstratégiai Intézet: senkivel sem egyeztettek
Az MTA-nak sem tetszik a nyelvstratégiai intézet
Mi Magyarország nyelvstratégiája?
Mi hiányzik a magyar nyelvstratégiából?

Értékelés: az ügy legalább annyira abszurd, mint az intézet kommunikációja, így a százmilliós fantomintézet – bővebb információ híján – egyelőre mindenképpen megérdemli a magas pontszámot: 9/10.