Tönkremennek-e az egyéni nyelvtanárok és a kisebb iskolák? Sokak szerint ez az igazi kérdés abban a vitában, ami zárt ajtók mögött a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetésével zajlik a napokban. Az egyeztetéseken az egyéni – értsd: magánnyelvórákat adó, nem nyelviskolai kötelékben oktató – nyelvtanárok tudomásunk szerint szervezetten nem képviseltetik magukat, hiszen nincs egyesület, társadalmi vagy érdekvédő szervezet, ami összefogná az egyénileg nyelvet oktató mikrovállalkozókat. Pedig az összefogásra szükség lenne, hiszen az egyeztetések információink szerint a nagy, sőt talán a legnagyobb nyelviskolák érdekei mentén folynak – ha pedig minden rosszul sül el, azzal törvényen kívül helyezhetnek sok ezer magántanárt és kisebb iskolát.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az új felnőttképzési törvény szeptember elseje óta hatályos. A törvény a nyelvoktatás számos területével kapcsolatban előírta, hogy azokat rendeletben kell szabályozni. Azonban a nyelvi képzésekre vonatkozó részletszabályok, az azokat kidolgozó rendeletek a mai napig nem születtek meg, sőt társadalmi vitára sem kerültek. A nyelviskolák és az egyéni nyelvtanárok tehát három hónapja nem tudják, minek is kellene pontosan megfelelniük. Pedig a tét jelentős: itt van mindjárt a vagyoni biztosíték és az engedélyeztetési eljárás kérdése – két olyan dolog, amit a felnőttképzési törvényhez készülő végrehajtási rendeletek szabályoznak majd részletesen, és ami a jelek szerint nagyon megnehezíti az egyéni nyelvtanárok és a kisebb nyelviskolák életét. Ha éppen nem teszi őket tönkre teljesen.

Durva lobbi – nyomás a minisztériumon

A kérdéses jogszabályok tehát jelenleg is „szakmai egyeztetés” alatt állnak – hogy pontosan kik vesznek részt a szakmai egyeztetésben, arról a Nemzetgazdasági Minisztérium sajtóosztálya sokadik megkeresésünkre sem adott választ. A sajtóosztály szerint ugyanis a szakmai egyeztetés „a felnőttképzés legfontosabb szakmai és érdekképviseleti szervezeteivel történik”, amelyben a nyelviskolák részéről a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete vesz részt. Kifejtik, hogy „a felnőttképzés nem szakképzés, bár szakmai képzés is folyik benne. Ezért iparági szervezeteket, egyesületeket közvetlenül nem vontunk be az előzetes egyeztetésekbe. Ugyanakkor bevontuk a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát és a Nemzeti Agrárkamarát. Az iparági szervezetek, egyesületek a honlapon megjelenő tervezetekről nyilváníthatnak véleményt.”

Egyelőre tehát annyit biztosra vehetünk, hogy a tárgyalóasztalnál ott ül a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete, és ilyen vagy olyan módon több nagy nyelviskola is megtalálta a módját, hogy beleszóljon a jogszabályalkotásba. Amit nem tudunk, hogy a kisebb nyelviskolák és az egyéni nyelvtanárok hogyan képviseltethetnék magukat az egyeztetésekben – már ha egyáltalán. Számukra pedig a lét a tét: a jelenlegi szabályozás olyan feltételeket írhat elő, ami pontosan az ő működésük szempontjából kritikus fontosságú.

No miss, azt nem-nem!

De mi történik a zárt ajtók mögött valójában? A Nyelvtudásért Egyesület szerint kemény lobbiharc indult az ügyben és komoly nyomás nehezedik a minisztériumra a nyelvoktatási ágazat gyökeres átrendezése érdekében. Rozgonyi Zoltán, az Egyesület elnöke szerint amennyiben néhány nagy nyelviskola érdekeinek megfelelően véglegesítik a szabályozást, azzal akár egyik napról a másikra, szeptember elsejéig visszamenőlegesen törvényen kívül helyezhetnek több ezer magántanárt és kis iskolát.

Két komoly aggály merül fel a készülő rendeletekkel kapcsolatban: az engedélyeztetési eljárás és a vagyoni letét kérdése. A hatályos felnőttképzési jogszabályok előírják, hogy minden nyelviskola egymillió forint vagyoni biztosítékot köteles letétben elhelyezni a hatóságnál. Ez a letét a legnagyobb terhet a kis nyelviskoláknak jelenti, hiszen számukra nemcsak az egymillió forint előteremtése, de a normál üzletmenet biztosítása is hónapról hónapra gondot jelent.

A nyelviskolák többsége évek óta nem emelt árakat, miközben a tanulók száma legjobb esetben is csak stagnált. Ezt azt jelenti, hogy az – eddig törvényesen dolgozó – egyéni vállalkozó magántanárok és kis helyi iskolák vagy beszüntetik tevékenységüket, vagy önállóságukat feladva, betagozódnak egy nagyobb képző alá, annak neve alatt és annak jogosítványával működve.

Az NGM tájékoztatása szerint a szabályozást a hamarosan megjelenő miniszteri rendeletek úgy fogják pontosítani, hogy nyelvtanítást lényegében kizárólag engedély birtokában lehet végezni. A szabályozás abszurditását mutatja, hogy míg az „általános nyelvi képzést” engedélykötelessé teszi (azaz a jelentős költséggel, óriási folyamatos adminisztrációval, milliós vagyoni letéttel nehezített engedély nélkül tilos lesz nyelvet tanítani), addig ez alóli kivételként egyedül a „szaknyelvi képzést” adja meg (ezek az úgynevezett szakmaspecifikus illetve szaknyelvi vizsgára felkészítő tanfolyamok) – vagyis utóbbi szabadon végezhető, anyagi és adminisztratív terhek, állami kontroll nélkül.

Előállhat tehát az a különös helyzet, hogy egy magántanár nem tarthat kezdő angol tanfolyamot egy cégnél, csak ha megfelel a szükségtelenül szigorú előírásoknak (no és ha van kéznél egymillió forintja), ugyanakkor egy orvosi angol nyelvtanfolyamot – szaknyelvi képzés lévén – bármikor, bárki szervezhet.

Angoltanár? Akkor ön már ma sem működik legálisan!

A Nyelvtudásért Egyesületnél hetente tucatnyi magántanár, kisebb iskola érdeklődik az akkreditációs kötelezettségekkel kapcsolatban, mivel az NGM-től és az NMH-tól nem kapnak választ. Az Egyesület érdeklődésére a Nemzetgazdasági Minisztérium megerősítette, hogy intézményi akkreditációval nem rendelkező képzők, szeptember 1-től kezdődően semmiféle általános lakossági, vagy általános vállalati nyelvtanfolyamot nem szervezhetnek.

Sajnos az engedélyeztetési eljárás önmagában sem tűnik kimondottan vállalkozóbarátnak: a Nemzeti Munkaügyi Hivatal honlapján elérhető tájékoztatás szerint november 5. óta indítható ilyen. Az internetes felületre való belépéshez szükséges jelszót az Nemzeti Munkaügyi Hivatal 30 napos határidővel adja meg. Ezt követően kezdődhet meg az akkreditációs űrlapok kitöltése. Ez egyáltalán nem egyszerű, hiszen végrehajtási rendeletek hiányában nem ismertek a tényleges követelmények.

Az új felnőttképzési törvény szerint a nyelviskolák engedélyezési eljárása 60 napig is eltarthat. Ez a határidő meghosszabbítható, sőt a folyamatba előre beépített hiánypótlás is elkerülhetetlen, hiszen még az engedélyezési eljárás illetékét meghatározó rendelet sem jelent még meg. Ebből is nyilvánvaló, hogy az engedély megszerzésének ideje beláthatatlan.

Adatszolgáltatás: napi szinten

Az új jogszabályok előírják továbbá, hogy minden nyelviskola köteles napi szinten adatot szolgáltatni tanfolyamairól, a hallgatók jelentkezéséről, lemorzsolódásáról. Ez a kötelezettség sok kis nyelviskola esetében nem is értelmezhető. Sőt: ez a hihetetlen mennyiségű adminisztráció a nagyobb intézmények számára is komoly terhet jelent, de a jogszabályoknak való megfelelés egy-egy nagy szervezetben megoldható.

A fő baj az, hogy az újonnan bevezetésre kerülő adatszolgáltatás kötelezettségnek a szolgáltatások tényleges színvonalára semmiféle hatása sincs. Hiszen miért is sajátítanánk el gyorsabban a befejezett jelen csodáit attól, hogy a nyelvtanár az esti óra után „jelentést” készít a munkaügyi hivatalnak a napjáról?

Kinek jó mindez?

Míg azt nehéz lenne kideríteni, pontosan milyen érdekek mentén zajlanak az egyeztetések, vannak azonban támpontok arra nézve, hogy melyek azok a képzőintézmények, amelyeknek nem okoz majd gondot az egymillió forintos letét befizetése és a szigorú adminisztrációs rend betartása. Az elhíresült felnőttképzési TÁMOP-pályázatok – melyek keretében sok milliárd forintot osztottak szét feltűnően aránytalan módon – legnagyobb nyertesei bizonnyal képesek lesznek előteremteni a letét összegét.

Az alábbi ábrán a novemberi állapot szerint 2012 ősze óta 100 millió forint feletti keretösszegű támogatást nyert nyelviskolákat soroltuk fel úgy, hogy a csak informatikát oktató két intézményt kihagytuk a felsorolásból. Ami feltűnő, hogy néhány jobb nevű, ismert nyelviskola mellett megjelennek olyan cégek, szervezetek is, amelyeknek a pályázati pénz elnyeréséig nem sok közük volt a nyelvoktatáshoz.

Természetesen nem csak ez a 15 cég nyert a pályázaton: a közel kétszáz intézmény közül ez a 15 nyert 100 millió forint feletti összeget, további húsz cég 50 millió feletti összeget (átlagosan 71 milliót), míg közel kétszáz cég jellemzően öt és 20 millió forint közötti összeget. A nyers adatokat ebben a táblázatban tekinthetik meg.

A nagy összegű TÁMOP-keretösszegeket nyert cégek sokak szerint jól járnak majd a nehezített feltételekkel. Nagyításért kattintson a képre!
(Forrás: Nyelv és Tudomány)

Az ábrán látható legnagyobb nyertes a New York Nyelviskola és Top Tanoda. A két céggel kapcsolatban megemlítendő, hogy míg előbbit egy olyan hölgy vezeti, aki annak a Bucskóné Szabari Juditnak a leánya, akit a Nemzeti Munkaügyi Hivatal az egyeztetések során szakértőjének kért fel, az utóbbit pedig rokonuk. Bucskóné a felnőttképzési törvény életbe lépéséig a Felnőttképzési Akkreditációs Testület nyelvi albizottságának elnökeként nyelviskolák akkreditációjáról döntött – a Nyelvtudásért Egyesület véleménye szerint elfogultan, saját üzleti érdekei mentén: erről a témáról az index cikkében olvashatnak bővebben.

Hogyan tovább?

A kilátásba helyezett szigorú szabályozást nézve elgondolkodtató, hogy mi lehet ezzel egy pont nemzetgazdaságinak nevezett minisztérium szándéka? Azt kell feltételeznünk, hogy nem tájékoztatták megfelelően a jogalkotói oldalt az intézkedések várható hatásairól.

Félretéve, hogy az intézkedések bevezetésével hogyan nő a munkanélküliség, ez a szabályozási elképelés igen világosan kifejezett és gyakran kommunikált kormányzati szándékokkal, célokkal megy szembe.

A kormányzati szándék szerint a gazdaság fehérítésére van szükség, éppen ezért helyezi előtérbe a fogyasztási típusú adókat a munkát terhelő adókkal szemben, kommunikálja lépten-nyomon a munka, az értékteremtés szükségességét. Az pedig teljesen nyilvánvaló, hogy a tervezett intézkedések bevezetésével ezreket fognak a szürkezóna felé lökni: nyilván lesz olyan nyelvtanár, aki „megoldja”, hogy szaknyelv oktatásáról állíthasson ki számlát, de azért valószínűbb, hogy sokan lemondanak majd a számla kiállításáról. Hiszen az új rendszerben megjelenik egy olyan járulékos stressz, ami eddig nem volt jellemző: mi lesz, ha munkaügyi ellenőrzést kapok, hogy valóban szaknyelvet oktatok és nem kezdő angol kurzust viszek?

Ott a másik szempont, a magyar szakértelem sikerének kérdése és az uniós szinten meglehetősen hátul kullogó nyelvtudásunk: a központosított, durva adminisztrációval terhelt nyelvoktatási ágazat semmi esetre sem lesz rugalmasabb – ezt egy teljesen laikus személy is könnyen beláthatja. Nem lesz könnyebb nyelvtanárt találni, nem lesznek olcsóbbak az órák, nem lesz verseny, és a magyar szakértelem megáll az országhatárnál.

A nyest szerkesztősége csak remélni tudja, hogy egy hatalmas félreértés ez az egész. Mindenesetre Rozgonyi Zoltán szerint itt az ideje, hogy a kisebb nyelviskolák és a magántanárok is hallassák a hangjukat. Ha ön magántanár, vagy kisebb iskolát vezet, várjuk hozzáfűznivalóját, javaslatait a szerkesztoseg@nyest.hu címen.

Infografika-módszertan: az adatokat a Nyelvtudásért Egyesület gyűjtötte a TÁMOP-iroda adatszolgáltatására támaszkodva és a 2012 novemberétől 2013 októberéig terjedő időszakra érvényesek. 

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése