Sokat finomodott a minisztériumi álláspont az elmúlt hetekben a nyelvoktatás szabályozásával kapcsolatban – legalábbis ez szűrhető le a Nemzetgazdasági Minisztérium mai közleményéből (lásd keretes cikkünket) és az alább adott válaszokból. A végleges álláspont egy újabb egyeztetést követően született meg, amelyet a héten tartottak a Nyelvtudásért Egyesület, a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete, az Akkreditált Felnőttképzési Intézmények Országos Egyesülete, a Felnőttképzők Szövetsége és a Felnőttképzési Szakértők Országos Egyesülete bevonásával. Fellélegezhetnek tehát a kisebb nyelviskolák és a magántanárok: úgy tűnik, meghallgatták a panaszaikat.

Az alábbi interjúnk némileg szögletesre sikerült, ezért előre is elnézést kérünk. Szerkesztőségünk ugyanis szeretett volna interjút készíteni a nyelvoktatás szabályozásával kapcsolatos rendeletek előkészítését irányító minisztériumi megbízottakkal. A Nemzetgazdasági Minisztérium sajtóosztálya ezzel szemben arra kért bennünket, hogy kérdéseinket írásban juttassuk el hozzájuk – így készült az alábbi anyag. Kérdéseinket és a rájuk adott válaszokat változtatás nélkül közöljük.

Nem lehetetlenül el a nyelvi magánoktatás

A nemzetgazdasági tárca szerint nem lehetetlenül el a nyelvi magánoktatás, amennyiben a magántanárok a piaci alapú működést választják, a továbbiakban is szabadon, tehát kaució és engedélyeztetés nélkül végezhetik tevékenységüket.

Ezt a szaktráca közölte pénteken az MTI-vel, egyúttal tudatva, hogy újabb egyeztetés zajlott le a Nemzetgazdasági Minisztériumban a felnőttképzés szakmai szervezeteivel: az Akkreditált Felnőttképzési Intézmények Országos Egyesületével, a Felnőttképzők Szövetségével, a Felnőttképzési Szakértők Országos Egyesületével, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületével, valamint a Nyelvtudásért Egyesülettel.

A tárca közlése szerint a szakmai szervezetek egymástól is eltérő álláspontot képviselnek alapvető szakmai kérdésekben. Abban azonban a minisztériummal egyetértenek: a törvény lehetőséget ad arra, hogy a nyelviskolák - amennyiben állami vagy uniós forrást nem vesznek igénybe a képzéseikhez - szabadon dönthessék el, hogy tevékenységüket hatósági engedéllyel és az ezzel járó előnyökkel, vagy engedélyezés nélkül teljes mértékben piaci alapokon képeznek.

Amennyiben a nyelviskolák és a magántanárok tevékenységükhöz állami vagy uniós forrást kívánnak felhasználni, minden esetben kötelező számukra a hatósági engedély megszerzése, amely garantálja a támogatások nyomon követhető elköltését - rögzítették. 

A Nyelvtudásért Egyesület korábbi közlése szerint a magántanárok és a kisebb nyelviskolák ellehetetlenítése nem következik a felnőttképzési törvényből, ez kizárólag a nemzetgazdasági tárca szándékán múlik. 

Az egyesület az MTI-hez eljuttatott közleményében felidézte, hogy az elmúlt hetekben napvilágot látott a Nemzetgazdasági Minisztérium nyelvi képzőkre vonatkozó, készülő szabályozásának több részlete. A kimunkálás alatt álló miniszteri rendeletek olyan módon értelmeznék a szeptember 1-je óta hatályos felnőttképzési törvényt, mely a nagy képző intézmények működésmódjára megalkotott szabály- és követelményrendszert kötelező módon terjesztené ki az iskolarendszeren kívüli nyelvoktatási ágazat egészére.

Ez a legálisan működő magánnyelvtanárok és helyi igényeket kielégítő kisebb nyelviskolák tevékenységének azonnali - ráadásul visszamenőleges hatályú - betiltását eredményezné - állapították meg.

(Forrás: MTI)

A NYESZE egy hozzávetőleg negyven taggal rendelkező szervezet – míg szakmai munkája alapján kétségtelenül eredményes, reprezentatívnak egyáltalán nem mondható. Miért nem vontak be több nyelviskolát – különösebben kisebbeket, magántanárokat – az előkészítő munkába?

A felnőttképzési törvény és a végrehajtási rendeleteinek előkészítésébe közvetlenül sem nagyobb, sem kisebb nyelviskolákat nem vontunk be, hanem a felnőttképzésben és ezen belül a nyelvi képzésben érdekelt szakmai, érdekképviseleti szervezeteket és szakértőket. A törvényjavaslat és a végrehajtási jogszabályok tervezetei ugyanakkor megjelentek az NGM honlapján is, amelyekhez bárki hozzászólhatott, hozzá is szólt, és a beérkezett véleményeket figyelembe vettük.

Hogy kívánja feloldani azt az ellentmondást az NGM rendeletben, hogy a törvény világosan kifejti, a törvény hatálya kiterjed „a felnőttképzési tevékenységet folytató jogi személyekre, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra, egyéni cégekre, egyéni vállalkozókra,a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerinti állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézményre”? Hogyan kívánják jogszabályban megkülönböztetni a magántanár és a nyelviskola jogi értelemben véve elvont fogalmait?

Nem kívánjuk megkülönböztetni a magántanár és a nyelviskola fogalmait, mert erre nincs szükség.  A nyelvi képzők a felnőttképzési törvény alapján – amennyiben állami vagy uniós forrást nem vesznek igénybe – szabadon eldönthetik, hogy tevékenységüket hatósági engedéllyel és az ezzel járó előnyökkel végzik, vagy engedélyezés nélkül, teljes mértékben piaci alapon képeznek.

Amennyiben a nyelvi képzők tevékenységükhöz állami vagy uniós forrást kívánnak felhasználni, minden esetben kötelező számukra a hatósági engedély megszerzése, amely garantálja a támogatások nyomon követhető elköltését. A leírtak alapján tehát a nyelvi magántanárok, amennyiben a piaci alapú működést választják, a továbbiakban is szabadon, tehát kaució és engedélyeztetés nélkül végezhetik tevékenységüket.

Ha az állam valamilyen támogatásban részesíti a nyelviskolákat, akkor az még elfogadható, hogy a támogatásért cserébe elvár bizonyos dolgokat. Itt ugyan felmerül, hogy az Unióban hátrányba kerülnek a magyar iskolák, mert a többiekre nem érvényes ilyen rigorózus szabályozás, de talán ezzel együtt is elfogadható a dolog. Miért kell mégis kiterjeszteni egy ilyen elvárást valamennyi nyelviskolára, esetleg szerencsétlen társasági formában működő magántanárra? Miért lenne egyenlő esélye a nem támogatott és a támogatott iskolának, ha a támogatással járó kötelezettségeket univerzálisan valamennyi iskolára kiterjesztik – azokra is, akik nem kapnak állami támogatást, közpénzt?

A második kérdésre adott válaszból kiderül, hogy a szigorúbb szabályozás a magánoktatási formában megvalósuló nyelvi képzésekre csak támogatott képzés esetén lesz érvényes, vagy akkor, ha a magántanár a törvény hatálya alatti képzést folytat.

A nyelvoktatás sok esetben rugalmas, innovatív megoldásokat igényel – a tanárok gyakran „szállnak ki” a megrendelőhöz, gyakran alakítják úgy a tananyagot, hogy az elfoglalt megrendelőnek minél kevesebb órán kívüli tevékenységre legyen szüksége. A szerkesztőségünkhöz intézett panaszáradat szerint a törvény és az, amit a rendeletekről tudni lehet, egyáltalán nem támogatja ezt a rugalmasságot. Mi erről a véleményük?

Nem osztjuk ezt a véleményt, mert az ilyen fajta képzésnek is valamilyen képzési program alapján kell folynia, meghatározott céllal. A kérdésben szereplő megrendelők is tudni kívánják, hogy mennyi óráért, mennyit kell fizessenek és ezzel milyen célt érhetnek el. Ha pedig a képzés nem a törvény hatálya alatt folyik, a képzést végző szabadon határozza meg a tananyagot.

Hogyan  szolgálja  a minisztérium szerint a minőség javítását egy folyamatosan elérhető ügyfélszolgálat egy néhány fős kis nyelviskolánál? Hogy szolgálja a minőséget egy napi szinten vezetendő, dokumentálandó, leadandó előrehaladási jelentés (ami a fenti esetben – mondjuk egy vállalati vezetőkre testreszabott, flexibilis kurzus – akár értelmezhetetlen is lenne)?

E szabályt csak akkor kell betartani, amennyiben a törvény alapján folyik a képzés.

Ebben az esetben a képzésben résztvevő érdekében a néhány fős kis nyelviskolában is meg kell teremteni annak  feltételeit, hogy legyen olyan szervezet vagy személy, akihez a képzésben résztvevő kérdésével, információigényével, panaszával fordulhat. Ha ezt nem teremtenénk meg jogszabályi szinten, akkor éppen az lehetne a kifogás, hogy nem védjük megfelelően a képzésben résztvevők érdekeit, kiszolgáltatjuk azokat a képző intézményeknek.

A képzések előrehaladásáról szóló dokumentációra is éppen ezért van szükség. Így ugyanis pontosan lehet látni, hogy a képző intézmény legalább az óraszámok vonatkozásában teljesítette-e szerződéses kötelezettségét.

Ezzel kapcsolatban nem az a baj, ha az előre meghatározott ütemterven változtatni kell, hiszen valóban nem minden esetben lehet az órákat ténylegesen az ütemterv szerint megtartani. A változtatást azonban jelezni kell, mert különben nem ellenőrizhető, hogy a képző intézmény teljesíti-e a felnőttképzési szerződésben foglaltakat.

Mi a funkciója a kis iskolák által is kifizetendő vagyoni biztosítéknak? Mit szolgál a vagyoni biztosíték? Milyen felelősség merül fel nyelviskolai oldalon, amit ebből kompenzálnának?

A vagyoni biztosíték is fogyasztóvédelmi okokból került a törvénybe. Célja: a nyelviskoláknál se történhessen meg, hogy az előre befizetett képzési díjakból a szolgáltatás  esetleges elmaradása miatt visszajáró összeget nem fizetik vissza a képzésben résztvevőknek. Természetesen e szabályt betartása is csak akkor kötelező, ha a törvény alapján folyik a képzés.

Hatalmas a zavar az engedéllyel kapcsolatban: a törvény betűje szerint szeptember 1.-e óta nem lehet engedély hiányában általános nyelvi képzést végezni (A törvény ugyanis feketén-fehéren rendelkezik az ügyben: a törvény hatálya kiterjed (1. § (1) c)) a felnőttképzési tevékenységet folytató jogi személyekre, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra, egyéni cégekre, egyéni vállalkozókra,a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerinti állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézményre amennyiben azok (egyebek mellett) a következő tevékenységekkel foglalkoznak (1. § (2) c)): c) általános nyelvi képzés és támogatott egyéb nyelvi képzés. A törvény szerint az általános nyelvi képzés: az Európa Tanács Közös Európai Referenciakeretben ajánlott hatfokozatú rendszer szintjeiben megfogalmazott követelmények teljesítésére irányuló, további kimeneti szintekre osztott nyelvi képzés). 

Kérdéseink tehát: lehet most engedély hiányában általános nyelvi képzést végezni, vagy sem?  Számos jelzést kaptunk arról, hogy nem lehet engedélyt szerezni, mert egyrészt nincs elegendő szakértő, másrészt maguk a szakértők sem látnak tisztán a jelenlegi helyzetben. Miért akadozik a nyelvoktatással kapcsolatos engedélykérések feldolgozása? Hogyan rendezik ezt a helyzetet?

Ahogyan ezt az előző kérdésekben már kifejtettük, a felnőttképzési törvény szerinti általános nyelvi képzést engedély birtokában lehet végezni, illetve átmeneti időszakban 2014. augusztus 31-ig, vagy meghatározott esetben 2015. március 31-ig a régi törvény szerinti intézményakkreditáció birtokában.

Az újfajta engedély is egyszerűbben – előzetes szakértői minősítés nélkül szerezhető meg – ha a képző intézménynek van a régi törvény szerint akkreditált nyelvi képzési programja. Nyelvi szakértőt tehát csak annak a nyelvi képzést folytatni kívánó intézménynek kell igénybe vennie az engedély megszerzéséhez, aki nem akkreditált és nincs akkreditált nyelvi képzési programja, de a törvény szerinti általános képzést kíván folytatni.

Engedély most is benyújtható a hatóság honlapján elérhető on-line felületen. Az engedély megszerzése természetesen időbe telik, hiszen az ezt végző hatóságnak a benyújtott dokumentumokat meg kell vizsgálnia és esetleg helyszíni szemlét is kell tartania a kérelmezőnél. Úgy gondoljuk kellő számú nyelvi szakértő működik jelenleg is (hiszen eddig is több ezer nyelvi programakkreditáció kiadására került sor, melyeket nyelvi szakértők véleményeztek).

Mindazonáltal intézkedünk, hogy a Hatóság a nyelvi szakértők listáját és elérhetőségét egy táblázatba gyűjtve tegye honlapján elérhetővé a potenciális engedélyt kérelmezők részére. 

Van még kérdése, véleménye az üggyel kapcsolatban? Észrevételeit küldje el szerkesztőségünk címére: szerkesztoseg@nyest.hu.