Olvasónk, István a Facebookon osztotta meg velünk észrevételét:

Kossuth Rádió, kultúrantropológusként aposztrofált előadó használatában kreatív helyett keratív, és ezt egyre többször hallom összekeverni (elsőnek az egyik bunkó esti valóságsó előzetesében, de terjed, mint a nátha!).
Van keratív, de a növényvédelemben:(http://www.novenytaplalas.hu/termekeink/kerativ "A Keratív anionos felületaktív tapadásfokozó." )

Bár nem rémlik, hogy találkoztunk a jelenséggel, nem tarthatjuk nagyon meglepőnek. Korábban már többször írtunk arról, hogy az emberi nyelvek számára az a legelőnyösebb, amikor a hangsorokban magánhangzók és mássalhangzók váltogatják egymást (ugyanis így lehet őket a legkönnyebben azonosítani). Természetesen a nyelvek különböznek abban, hogy mennyire tűrik az egymást követő magán- és mássalhangzókat. A magyarról például köztudott, hogy – legalábbis szó elején – nem szereti a mássalhangzó-torlódást, ezért feloldja. A Halotti beszédben szereplő bratimból barátim lett. Igaz, azóta a magyarba tömegével áramlottak olyan szavak, melyek mássalhangzó-torlódással kezdődnek, ezért már jobban hozzászoktunk az ilyenekhez, és kevésbé vagyunk hajlamosak feloldani őket – ennek ellenére nyelvbotlásként ma is becsúszhat egy-egy porobléma vagy taragédia.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Idővel a barátimból is barátaim lett, de ez nem hangtani okokból, hanem azok ellenére történt.

A kreatív esetében annyival bonyolultabba a helyzet, hogy itt nem csak a mássalhangzók, hanem a magánhangzók is torlódnak. A magyar nyelv ezeket sem kedveli, de ez nem olyan feltűnő, mivel természetes beszédben a magánhangzó-torlódásokat úgy oldjuk fel, hogy – gyakran magunk számára is észrevétlenül – egy [j] hangot szúrunk a két magánhangzó közé. Érthető tehát, ha valaki a kreatív helyett nyelvbotlásként nem kereatívot mond, hanem rögtön a magánhangzó-torlódást is feloldja, méghozzá úgy, hogy egy új hang beszúrása helyett a meglévőket cseréli fel: keratív.

Azt persze nem tudjuk megmondani, hogy olvasónknak igaza van-e abban, hogy egyesek már ebben a formában használják a szót, vagy csupán néhány nyelvbotlásból vonja le ezt a következtetést. A lényeget tekintve azonban ez mindegy is: a nyelvi változások sokszor ilyen nyelvbotlásokból indulnak ki, a barátim is nyelvbotlás lehetett eredetileg. Úgy tűnik, Istvánt zavarja ez a változás. Ez nem baj, előfordul, hogy az embert zavarja a meleg vagy a hideg, a szél, az eső vagy a napsütés – de ez nem jelenti, hogy ezekkel az időjárási jelenségekkel valami baj lenne. Ezek épp olyan természetesek, mint az, hogy a nyelv változik. Az sem probléma, ha a keratív már más jelentésben is használatos: ilyesmire is láttunk már számos példát. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy az alakváltozás mellett a jelentésváltozást sem hibáztathatjuk: a szláv brat jelentése ’fivér’, nem pedig ’barát’, ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy a magyar barát „hibás használat” lenne.

Természetesen mindezzel nem szeretnénk azt állítani, hogy a keratív ’kreatív’ jelentésben helyes, hiszen pillanatnyilag nem így terjedt el. (Persze ha vannak közösségek, ahol így használják, azt ott helyesnek kell tartanunk. Sőt, ha ezt az alakot egy műveltnek mondhat szakember következetesen használja a rádióban, akkor azt sem állíthatjuk, hogy a forma csak tanulatlan emberek beszédére jellemző. Azt azért mi is megnéznénk, hogyan írja.) Mindössze arra hívnánk fel a figyelmet, hogy minden olyan alak, mely ma nem úgy hangzik – vagy nem azt jelenti –, mint régebben, az valamikor „hibás” volt. Az pedig, hogy a „hibás” alakok elterjednek és „helyessé” válnak, a világ legtermészetesebb dolga.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)