"Csak a véletlennek köszönhető, hogy a két szó azonos alakúvá vált."

-Szerintem is.

A magyarban a "nyammogás" szó a kis gyerekekre jellemző evésre használatos, amikor már jól lakott a gyerek, vagy nem ízlik az étel amit adnak neki, és csak nyammog evés helyett.

Ha a "*nyamm-" szótőnek tekinthető, és az "-m" helyét ami elhalványult, "-l" vette át, akkor egy "nyilazós" kultúrában, ahol a magánhangzók váltásával új szavak jöttek létre, egész "szóbokor" alakult ki, amik a magyarban még ma is értelmezhetők..

Nyamm-->:

nyál/ nyal/

nyől (=>nő és nőni)/

nyel, nyél (talán "torok" és/vagy nyelv jelentéssel)/

nyűl (koptatni jelentéssel "nyűvni")/

nyúl és nyúlni/

nyíl és nyílik.

Talán a nyúl volt a leggyakoribb "kis állat" (=>apró vad) azon a területen, ahol a finom, vékony bőrt nyújtással és koptatással állították elő, ezért "ragadt" rájuk a "nyúl" név..

(A "koptatni" (<==nyűlni) szó csökkenteni jelentéssel alá támasztja a feltételezést, hogy ritkították (gyérítették) a szapora nyuszikat a (kis "nyüszítőket"). :))

A melléknévi igenév régen pontosan a ragozatlan ige volt, amihez hozzá kelett tenni a személyes névmást. Bizonyíték: az archaikusnak megőrzött héberben ma is így van. Csak a modernkori igeragozások tették részben feleslegesség az -ó, -ő (váró, verő) és az -a, -á (evé, szórá, szála), (odaére, köré) végződést, ezt nézik ma a szóvégi a magánhangzó "lekopásának".

Lekopás értelem nélkül.

Aztán a magyarban a "lekopott" végű szó rögzült főnévnek, más nyelvekben meg máig is rajta maradt a magánhangzó és azzal együtt lett főnév, stb.

A koranyelvtanban a melléknév / ige közös i-je is kozmopolita volt. A magyarban, héberben és még sok nyelvben az is maradt. Azt meg most i végződésű főnévnek nézik, pl a finnben: vesi, kesi. Pedig az veszi-viszi (elvevő-elvivő dolog), és készi (készítő testrész) volt, de akkor még nem különítette el az ember a SZÓFAJOKAT. Meg a finnben sose vált szét a S/Sz páros sem két különböző hangra. Eleinte a héberben sem, aminek az írásban ma is őrzi a nyomát, tehát ezt is a héberből lehet tudni. Mert abban 2000 éve, még a betűcskéket sem szabad megváltoztatni. Micsoda kincs!

Az archaikus nyelvtanokat még sose kutatták, ilyen tudományág nincs is, minek az? Pedig ahhoz már írásos anyag is volna bőven.

Szóval kár sokezer évvel korábbra odaképzelni a nyúl-ra, hogy nyúl-Ó kellett volna legyen, mert pont fordítva: nyúló volt a nyúl-állat is. Melyik állat az? Az a "nyúló". Vagyis a nyelvtanokban csak a legújabb 2-3000 évben fejlődtek ki, fokozatosan.

@Krizsa: A cikkből kiderül, hogy eredetileg a két szónak más alakja volt és később lett mindekettő külön utakon nyúl. Az általad említett NYL váz is csak később jött létre.

Ha a nyúl valóban azért lenne nyúl mert (meg)nyúl, akkor inkább nyúló lenne a neve.

Néhány péda: a növény amerlyik kúszik, az kúszó. az ami repül, az repülő. A hüllő hideg, lehűl ezért hűlő(hüllő), és nem hűl. Az állat ami siklik az sikló.

A sertés is hízó és nem híz.

Pl a hal sem azért hal, mert amikor kifogjákk akkor meghal, pedig bele lehetne magyarázni. Akkor haló lenne.

Ebből következik, hogy az az állat, amelyik nyúlik, akkor nyúló lenne és nem nyúl.

Ez szerintem elég jó ökölszabály.

Szóval azért mert az állat neve nem nyúló hanem nyúl, amiatt erős a gyanú hogy nem ugynarról van szó. Ezt egyébként a cikk is megerősíti.

A sajt már gyanúsabb. A sajt(étel) nem sajtolással készül, de a sajtó (újság) már igen. Ettől persze még lehet kapcsoalt a sajt étel a sajt(olás), mint tevékenység között, de nem valószínű.

@hun: Ezt írod:

nüvin : nőni

..

nüün : nőni

??

A nyúl-állat azért nyúl(ik), mert ha felemelkedik, vagy amikor elugrik, kétszer olyan hosszúnak tűnik, mint amikor ücsörög.

A héber n'ale = felülmúl, felemelkedik, n'ilá=becsukás.

A magyar NYL flektált gyök gyökszavait: nyal, nyál, nyel, nyél, nyíl, nyol-tesz (8), nyől, nyúl-nyuszi akkor se tudod szétbontani, ha finnugor nyelvészetet tanultál az egyetemen.

Az ősi kép: kinyújtja a nyelvét, lelegeli, vagy megszigonyozza - tehát utána nyúl - és lenyeli.

nem kell találgatni, ha van miből kiindulni. lehet megerősíteni vagy cáfolni.

hun:

noel (nöl) nyúl

nüvin nőni

nüvatin növeszteni

nüvum növekedés

nüün nőni

nevild vantild növény

az utolsó előtti bekezdéshez:

ez mind szép és jó, de egyiknél se volt - m -, a név kivételével a magyar elődnyelvében (hanem azok belső fejlesztések)

nüm név

fű fövi, fa fova, hó hava

a nyújt szóba a -jt azért került bele, mert -ít (okoz)

A nyúl(ik) igével kapcsolatban felmerülhet talán a nyíl(ik), nyől (=növekszik), és a nyal, nyál, nyel, nyél azonos vázú szavakkal egyfajta szituációs összefüggés, ami az íj húrjának nedvesítésére utalhat, hogy az rugalmasabbá váljon és jól nyújthatóvá ("megfeszíthetővé"). Talán nyálazták a használat során a húrt ha kiszáradt... :)