George Lakoff amerikai nyelvész, emellett baloldali gondolkodó és közszereplő. Elképzelései szerint ha néhány egyszerű jelentéstani elvnek megfelelően szerkesztjük meg mondanivalónkat, azzal nagy politikai hatást érhetünk el...

Lakoff előad
(Forrás: Wikimedia Commons / kris krüg, Pop!Tech / CC BY 2.0)

Kiskáté aktivistáknak

Lakoff régóta foglalkozik politikai témákkal, de elsősorban a jobboldali George W. Bush elnök és a republikánusok 2000-es választási győzelme késztette arra, hogy elgondolásait a szélesebb közönséggel is megossza. Amerikában 2004-ben, Magyarországon 2006-ban megjelent könyve, a Ne gondolj az elefántra! A progresszív gondolkodás nélkülözhetetlen zsebkönyve közérthető stílusban foglalja össze, hogyan lehet a nyelvhasználattal befolyásolni a politikát. Lakoff elsősorban az amerikai baloldalnak, a Demokrata Párt aktivistáinak szánta a zsebkönyvet, de bárki tanulhat belőle. A demokrata Barack Obama mindenesetre nem gazdasági programjával, hanem szimbolikus mondanivalójával nyerte meg a 2008-as elnökválasztást...

Obama a változás ígéretével győzött
(Forrás: Wikimedia Commons / Jakehonig / CC BY-SA 3.0)

Hogyan jön a politikához az elefánt? A klasszikus tréfából: ha valakit felszólítunk arra, hogy ne gondoljon az elefántra, nem fogja tudni teljesíteni az utasításunkat. A legtöbb ember nem szokott az elefántokon merengeni, de ha valakire ráparancsolunk, hogy még annyira se tegye, épp az ellenkezőjét fogja csinálni. Folyton az elefánt fog az eszébe jutni! Miért van ez így?

Az elefánt egyben az amerikai republikánusok jelképe is
(Forrás: Wikimedia Commons / Jonathan McIntosh / CC BY 2.0)

Elő az ügynöküggyel!

Lakoff szerint a gondolkodás keretekre támaszkodik: ezek olyan mentális struktúrák, amelyek több fogalmat, jelenséget fognak össze és egyszerre idéződnek fel. Például a vásárlás keretéhez tartozik a vásárló, a pénz, a megvásárolt tárgy vagy szolgáltatás, az eladó, és így tovább. A keretek gyakran metaforikus jellegűek, például ilyen az a fajta séma, amikor az országokról mint emberekről beszélünk – vannak baráti, sőt testvéri országok, lator államok és így tovább. Ha felidézünk egy gondolkodási keretet, azzal egyben meg is erősítjük.

Lakoff Nixon elnök esetét hozza példának. Amikor az elnök a Watergate-botrány kapcsán megszólalásra kényszerült, azt állította: „Nem vagyok csaló”. Erre persze mindenkinek a csalás kerete jutott eszébe az elnökről, és Nixon végül lemondott. Ha magyar párhuzamot keresünk, Medgyessy Péter elhíresült mondata juthat az eszünkbe: „Nem voltam ügynök.” Hiába a tagadás: a puszta említés felidézte az ügynökökhöz, állambiztonsághoz kapcsolódó fogalmakat a hallgatóság fejében, és ezeket innentől Medgyessyhez is társították.

Medgyessy szintén lemondott; igaz, nem az ügynökügy miatt
(Forrás: Wikimedia Commons)

Hiábavaló észérvek

Lakoff szerint elterjedt baloldali tévhit, hogy a vitákban mindig az a fél nyer, akinek igaza van. Ha a jobboldal rosszul kormányoz, és a baloldal erre következetesen rámutat, akkor szükségszerűen a baloldal fogja megnyerni a következő választásokat? Ez egyáltalán nem igaz. Az emberek hajlamosak figyelmen kívül hagyni azokat a tényeket, amelyek nem illeszkednek a meglévő kereteikbe.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Politikusként vagy aktivistaként akármilyen oldalon álljunk, azt kell tehát elérnünk, hogy a párbeszéd a mi kereteinken belül folyjon, és nem az ellenfél keretein belül. Vegyünk egy magyar példát! Ha például a jobboldal azzal vádolja a baloldalt, hogy hazafiatlan, eszerint az elmélet szerint nem jó ötlet, ha a baloldali közszereplők hangosan elkezdik bizonygatni hazafiságukat, hiszen ezzel épp az ellenfélnek kedveznek. A vitát a hazafiasság keretén belül tartják, amikor lehet, hogy számukra nem ez lenne a legmegfelelőbb keret.

Magyar zászlók
(Forrás: Wikimedia Commons / Marieke Kuijjer / CC BY-SA 2.0)

De a szavazó azért ugye legalább a saját érdekeire figyel? – Nem feltétlenül. Sok szegény ember is olyan pártra szavaz, amely kimondottan a gazdagoknak kedvező gazdaságpolitikát hirdet. Lakoff rámutatott arra, hogy az amerikai republikánusok sok kimondottan rossz körülmények között élő embert is meg tudtak szólítani az adóteher-csökkentéssel kapcsolatos terveikkel. Adóteher-csökkentés – ugye milyen szépen hangzik? A terhek csökkentése az emberek gondolkodásában egyfajta könnyebbséggel, megkönnyebbüléssel kapcsolódik össze. Azonban az adóteher-csökkentési program épp a gazdagok adóterheit csökkentette, nem a szegényekét – csak az amerikai adófizetők legfelső 1százalékának kedvezett. De a republikánusok mindent megtettek, hogy ez a részletkérdés elsikkadjon, a demokraták pedig nem jöttek rá, hogy ha a republikánusok „adóteher-csökkentési” programját kritizálják, majdhogynem gonosznak tűnnek fel. Hiszen egy könnyítést bírálnak!

„Mi vagyunk a 99%.” Lakoff nekik is adott tanácsot
(Forrás: Wikimedia Commons / Brian Sims / CC BY-SA 2.0)

Akkor most hazudjunk?

Nagyon fontos, hogy ha valaki nem készít magának keretet, akkor azt megteszik az ellenfelei. Pozitívan kell fogalmazni, a saját értékeket kell kiemelni. Lakoffot gyakran azzal vádolják, hogy hazugságra vagy torzításra buzdítja az aktivistákat, de ő ezt elutasítja. Szerinte a kereteket akkor használja az ember legeredményesebben, ha a saját értékeit hangsúlyozza velük. A republikánusok nem a szolidaritás, a társadalmi összefogás keretével értek el sikereket, hiszen ezek hagyományos baloldali értékek. Hanem a jobboldalra jellemző erős és biztonságos ország képével kampányoltak, és ez tőlük meggyőzően hatott.

Idős kelet-európai bevándorlók amerikai zászlót varrnak
(Forrás: Wikimedia Commons)

Hasonlóképpen, számos elemző meglepődött azon, hogy Gyurcsány Ferenc 2004-ben tömegeket tudott csábítani az MSZP választási nagygyűlésére a Hősök terén. Gyurcsány ahelyett, hogy elfogadta volna a jobboldal által felkínált hazafiság-keretet, a bátorság, az összefogás és a büszkeség fogalmait használta. Azzal érvelt, hogy négy év sikeres kormányzás után a baloldali szavazóknak van mire büszkének lenni. Mindez valószínűleg tudatos tervezés eredménye volt: Lakoff könyvét is a Gyurcsány műveit publikáló Napvilág Kiadó adta ki. A bátor összefogás eszméjével a Fidesz a „Rosszabbul élünk, mint négy éve” képet tudta szembeállítani, ami kellemetlen érzéseket keltett a hallgatóságban. Az emberek még akkor sem szeretnek ilyesmit hallani, ha ténylegesen igaz. De a keretek rafinált használatával sem lehet csodát tenni: a baloldal a következő választásokon nagyot bukott, persze ehhez az őszödi beszéd botránya is kellett.

Ide a kerettel!

Mi van akkor, ha a másik fél ragaszkodik a saját keretéhez? Lakoff azt tanácsolja, ha kérdést tesznek fel nekünk, a saját keretünkön belül válaszoljunk, akkor is, ha úgy tűnhet, hogy ezáltal nem a kérdésre válaszolunk (ez az úgynevezett átkeretezés). Tanúsítsunk tiszteletet a más nézeteket képviselőkkel szemben, de ne hagyjuk, hogy védekezésbe kényszerítsenek minket. Legyünk a tudatában annak, milyen értékeket hangsúlyozunk mi, és milyeneket az ellenfeleink. Ezek az elvek politikai beállítottságtól függetlenül használhatóak, habár a magyarul megjelent könyv kimondottan az amerikai jobb-bal viszonylatra épít és ilyen példákat hoz – sok szó esik például a nemi sztereotípiák (gondoskodó anya, szigorú apa) és a pártsztereotípiák viszonyáról, ami magyar vonatkozásban kevésbé világos.

Amerikai katona ablakkeretet készít. Ne hagyjuk másra a feladatot
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ez a módszer tényleg beválik? Lakoff politikai elképzeléseit viszonylag keveset vizsgálták kísérletileg, de azért léteznek ilyen kutatások is. Ezek általában Lakoffot megerősítő eredményre jutnak. Ez azonban nem túl meglepő, hiszen sok pszichológiai újdonság nincsen az elgondolásban – magukat a kereteket sem Lakoff találta ki, ő csak annyiban újított, hogy a politika területén alkalmazta a keretek fogalmát. Ezzel különösen az amerikai politikára gyakorolt nagy hatást, de mint feljebb láthattuk, akár Magyarországon is találkozhatunk a lakoffi gondolattal.

A siker ennek ellenére korántsem töretlen. A Lakoff által alapított politikai elemző központ, a Rockridge Intézet öt év működés után megszűnt, habár Lakoff továbbra is keresett előadó. Politikai nézeteit sokan igen hevesen bírálták: a neves pszicholingvista, Steven Pinker különösen kemény támadást intézett Lakoff ellen – Pinker szerint Lakoff könyveiben ostoba fajankóknak állította be a republikánusokat. Lakoff erre azzal válaszolt, hogy Pinker figyelmen kívül hagyta az ebbe a keretbe nem illeszkedő információkat.

A viták mindenesetre tovább folytatódnak – jelenleg javában zajlik az
amerikai elnökválasztási kampány, és az aktuális események kapcsán újra
elő- meg előkerülnek Lakoff elképzelései. Időnként más nyelvészek is
megszólalnak: az elmúlt napokban a Language Log népszerű angol
nyelvészblogon esett szó a nemi és pártsztereotípiák viszonyáról, és ennek kapcsán Lakoff gondolatairól is. Bármennyire vitathatóak a konkrét részletek, a keretezés fogalma lassan bekerül az amerikai közbeszédbe. Kérdés, Magyarországon ez mikor fog megtörténni...

További olvasnivaló

Lakoff, G. (2004/2006): Ne gondolj az elefántra! A progresszív gondolkodás nélkülözhetetlen zsebkönyve. Budapest: Napvilág. (Ford. Pálvölgyi Lívia)

Pinker írása Lakoff elképzeléseiről és Lakoff válasza