-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Jó kultúrafogyasztóként a színházat és a mozit is szeretjük. Nem tesszük le egyik vagy másik mellé a voksunk – hiszen hol egyikre, hol inkább a másikra van igényünk. Ha a színházat és a mozit a politikai kommunikáció kontextusába helyezzük, érdekes dolgokat figyelhetünk meg. Hogy miket is? Cikkünkből kiderül.
A politikai kommunikáció, azon belül egy politikai vagy választási kampány lehet színház is, mozi is. Színház: ahol minden este egy kicsit mást láthatunk, hiszen a színész és közönsége minden egyes alkalommal hat egymásra. És mozi: kész produktum, akárhányszor pörgetjük vissza a szalagot, a szöveg, az előadásmód nem változik. Többen járnak moziba, mint színházba – a színház bonyolult, a moziban nem éri a tömeget meglepetés. És egy üzenetet – a reklámipar naponta bizonyítja – nem lehet elégszer elmondani. Ha egy kis fantáziával párhuzamot vonunk napi kulturálódásunk és a politika között, kész is a hasonlat: mindez olyan, mint a politikai kampánykommunikáció két iránya, a propaganda és a mozgalom.
(Forrás: MTI/David Maxwell)
A propaganda mindig ugyanazt az üzenetet közvetíti, ugyanolyan formában: itt a tömegmédia eszközei érvényesülnek. A mozgalom esetében pedig horizontális a kommunikáció: a közönség is alakítja az előadást, azaz itt a közösségi média csatornái kapnak szerepet. A színház és a mozi azonban nem zárja ki egymást, hiszen együtt akár nagyobb eredményeket érhetnek el. A működőképes minta pedig a politikában is tetten érhető.
Az igazán jó kampányok ugyanazt az üzenetrendszert alkalmazzák mind a két modellben. Míg a közösségi mozgalmakban az üzenetek csíráit elvető elképzelés-rendszerek alakulnak ki, addig a hagyományos propagandaeszközök feladata ezeknek az üzeneteknek a tömeges megerősítése és a további mozgósítás. Lássuk, hogyan vihetjük tehát be a színházba a mozit.
Obama a színházat szereti, de a mozit sem veti meg
Barack Obama kampányfőnöke, David Plouffe tavaly decemberben Budapestre látogatott, hogy a sikeres választási kampány részleteit megossza magyar cégvezetőkkel és kommunikációs szakemberekkel. Még ezt megelőzően a magyar sajtóban is számtalanszor adtak hírt arról, hogy a 2009-es amerikai elnökválasztás eredményessége a sok szempontból újító szemléletének köszönhető. Plouffe azonban ennél többet is mondott: ami a kampány kommunikációs eszközei és csatornáit illeti, ma már senki sem engedheti meg magának, hogy a politikában vagy az üzleti életben ne ugyanazokat a kommunikációs felületeket használja, mint a célcsoport, akikhez szólni akar. Nem véletlen tehát, hogy az Obama-kampányban az online jelenlétre helyezte a hangsúlyt a kampánycsapat – ugyanakkor az offline eszközöket sem vetették meg. Plouffe öt fontos tényezőt emelt ki a kampány kapcsán. Olyanokat, amelyek nemcsak a politikában lehetnek megfontolandók.
1. Egy kiváló termék, ami különbözik a többitől
David Plouffe szerint Obama legnagyobb gyengesége az lett volna, ha klasszikus kampányba kezd. Így valószínűleg még a demokrata jelöltségig sem jutott volna el, és a nála jóval tapasztaltabb Hillary Clinton győzött volna. Ezért fókuszáltak az „online mozgósításra” és a webes adománygyűjtésre. Az eredmény: több mint fél milliárd dollárnyi adomány, közel 4 millió fős önkéntes bázis.
2. Keressük meg azokat, akik beszélnek rólunk!
Bár az Obama-kampány kapcsán minden kommunikációs szakértő az online megoldásokat részesítette előnyben, a személyes párbeszédek is nagy szerepet kaptak. A kampány elején csak Illinois államban lehetett Obama-támogatókról beszélni. De Plouffe-ék tudatosan arra is energiát fordítottak, hogy a rajongók kis csoportja minden eszközt megkapjon a megfelelő üzenetek terjesztésére. A kampány végére a maroknyi bázisból 13 millió regisztrált támogató lett.
3. Legyünk ott, ahol a célcsoportunk!
Az Obama-kampányban – bár a közösségi média szerepéről esett több szó – bizony komoly összegeket fordítottak a hagyományos tömegtájékoztatásra is. Így a televízió és a rádió is helyet kapott a Facebook és a Twitter mellett, hiszen a szavazók egy jelentős részét (továbbra is) ezeken a médiumokon keresztül sikerült elérni.
4. Törekedjünk a következetes kommunikációra!
David Plouffe szerint a következetesség kulcsa, hogy üzenet- és témaválasztás szempontjából ne különböztessük meg a hagyományos, az online és a személyes kommunikációs csatornákat. Gondoljunk csak a színház és a mozi példájára: ha másként zajlik is az előadás, fontos, hogy mindkét helyen ugyanazt az üzenetet közvetítsük.
5. Mérjük az eredményeket!
Obama esetében az eredményesség utólag könnyen mérhető: ő lett az Egyesült Államok 44. elnöke. Valójában azonban fontos szerepet játszottak a kampány során a folyamatos kutatások, felmérések. Ezek segítségével lehet ugyanis a gyengébb helyeken erősödni, a hibákat kiküszöbölni – és ha szükséges, megerősíteni a díszletet, vagy módosítani egy-egy rendezői instrukción.
Honnan érkezik a jó tanács?
Itthon már a végéhez közeledik a választási kampány. A hétvégén el is dől, kinek a spin doktora adott jobb tanácsot. No de ki is ez a szakértő? „A spin doktor az a személy, aki a hírt, közleményt – illetve a szavakat – úgy csűri-csavarja, úgy pörgeti, amíg az végül pozitív üzenetként jelenik meg (bármilyen káros hírnek is tűnt elsőre). Elsősorban a politikai tanácsadókra, politikai kommunikációs szakemberekre használják a kifejezést az USA-ban” – szól a mediapedia.hu oldal definíciója. A spin doktor kifejezés sokak szerint félrevezető és negatív hatással van a szakmára: eredetileg ezt azokra a PR szakemberekre használták, akik csupán a hírek pozitív vetületét ismertették meg a nagyközönséggel. Ugyanakkor a nyitott, kétirányú kommunikáció során alapfeltétel, hogy a negatív híreket sem hallgatjuk el, hanem irányított módon kommunikáljuk őket a célcsoportnak. Ezt azért érdemes kiemelni, mert a politikai kommunikáció és a tényleges politikai cselekvés nem különválasztható. J. L. Austin beszédaktus-elmélete szerint például beszéd és tett között nem beszélhetünk különbségről. Ennek megfelelően alakítható ki a hiteles kommunikáció a politikában is – ezt pedig talán érdemes figyelembe venni a kampányígéretek kapcsán.
Tanulunk-e Obamától?
Az idei hazai választási kampányban ugyan még nem játszik meghatározó szerepet a web2 eszköztára, de már egyre lényegesebbnek mondható. Egyre több online csatornát részesítenek előnyben a pártok (ilyen a blog vagy a Twitter mikroblog-bejegyzései), azonban talán a Facebookon a legerőteljesebb a pártkommunikáció. Itt közel hét-nyolcszázezer magyar felhasználó található, akik kétharmada már választójoggal is rendelkezik. Nem csoda, ha a pártok úgy látták: érdemes megcélozni ezt a közösségi médiumot.
Lássuk, a web2-használattal melyik párt hogyan sáfárkodott, és mennyire használták ki a közösségi oldalak adta lehetőségeket: a magyar politikai élet szereplő közül a legnagyobb követői bázissal a Fidesz, illetve Orbán Viktor oldala rendelkezik. Utána következik a sorban az LMP (Lehet Más a Politika) és politikusai, Schiffer András, Vágó Gábor és Tordai Bence bázisa. Harmadik a sorban a Jobbik és Vona Gábor oldala. Negyedik az MDF oldala, Bokros Lajos weboldalaival együtt. Ha már a bázisokat soroljuk, meg kell említeni az LMP-sek által készített „Nem leszek rajta az MDF listáján” csoportot – ez több taggal rendelkezik, mint az összes MDF-csoporttag együttvéve. Az SZDSZ aktivitása sem kiemelkedő, a sereghajtók viszont az MSZP csoportjai: ezek ugyanis meglehetősen inaktívak ezen a csatornán, és a több különálló csoport nincs összekötve. Ez utóbbi tehát nem utal kampányszintű aktivitásra.
A Facebook ranglistája egyébként erőteljesen utal az elemzők korábbi prognózisaira. Igaz, hogy akár a web2-t, akár a hagyományos kommunikációs eszközöket vesszük górcső alá, a szakértők gyakran mondják: a kis pártoknak bázisuknál és forrásaiknál fogva mindig kreatívabbnak kell lenniük nagyobb vetélytársaiknál. Mindenesetre itthon is megfigyelhető: azok a pártok, akik a web2-t a hagyományos kampányeszközökkel (az óriásplakátokkal, tévével, rádióval, újságokkal, telefonnal) együtt vetik be, jobb eredményre számíthatnak. Az előadás a végéhez közeledik – mindezek tükrében, kedves olvasó, jó szórakozást az utolsó kampánynapokra!
Források:
http://www.hetek.hu/fokusz/200204/negy_ev_valasztasi_kampany
http://karma.blog.hu/2010/02/19/propaganda_es_mozgalom_a_politikai_kommunikacio_ket_utja
http://ktnye.akti.hu/index.php/Politikai_kommunik%C3%A1ci%C3%B3
http://polkom.blog.hu/2009/03/10/obama_2027
http://magyarinfo.blog.hu/2010/01/31/politika_a_facebookon_i
http://www.hetek.hu/belfold/200201/polgari_kormany_pukkaszto_kampany