-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Az angol kiejtés átírásával foglalkozunk. Megmutatjuk, hogy a helyzet lassan az átírás tekintetében is ugyanolyan reménytelenné válik, mint a közismerten archaikus helyesíráséban. A mai angliai angol magánhangzó-csúszka néhány elemével, sima magánhangzókkal és kettőshangokkal találkozunk.
Az angol kiejtéssel is és az átírással is sokat foglalkoztunk már, most az angol kiejtés átírása kerül sorra. Azt tisztáztuk, hogy választanunk kell az időben, térben, társadalmi csoportok szerint is nagy különbségeket mutató nyelvváltozatok között. Most az angol mai angliai standard változatát választjuk és megmutatjuk, miért nem jó az, ahogy ezt a szótárakban a leggyakrabban átírják.
(Forrás: Wikimedia Commons / Andres Rueda / CC BY 2.0)
Mi a baj a „bevett kiejtéssel”?
Az [ë]-vel jelölt hang a magyar [é] rövid változata. Átírhatnánk [i]-vel is, de a magyar [i] hangtól jóval nagyobb mértékben különbözik, mint a rövid [é]-től, ezért alkalmasabbnak tűnik jelölésére a „zárt” ë betű. (Itt hosszan ejtik, csak a minőségére figyeljünk.) A [w] az [u] mássalhangzóként ejtve. Jobb híján [ö]-vel jelöljük azt a főleg hangsúlytalan szótagokban előforduló hangot, ami sem nem elölképzett, sem nem hátulképzett és nem is ajakkerekítéses. Itt meghallgathatjuk.
Magyarországon hagyományosan még mindig erősebb a brit modell az amerikaival szemben. Az angliai kiejtések közül jelenleg a „torkolati angol” (az Estuary English [eszcsüwörëj ënglës]) a legelfogadottabb, pl. a tömegkommunikációban legelterjedtebb kiejtési modell. Ez a korábbi „bevett kiejtésnek” (Received Pronunciation [rëszëjvd prönanszëjejsön]) részben a kelet-londoni munkásosztály kiejtésével (Cockney [koknëj]) ötvöző változata. (Úgy is mondhatnánk, hogy az innovatívabb Cockneyt lassabban – és nem is mindenben – követi a „bevett kiejtés”.) A korábban standardnak tartott „bevett kiejtést” ma már sokan előkelősködőnek, affektáltnak, vagy egyszerűen csak avíttnak tartják. (Ha a múltkor nem tettük meg, hallgassuk most meg a „bevett kiejtésű” fiatal II. Erzsébetet.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Hogweard / Contains Ordnance Survey data © Crown copyright and database right)
Sokan felkapjuk a fejünket, amikor valaki a sűrű szót [sűrű]-nek vagy a tízes-t [tízes]-nek ejti, mert a [sűrü] és [tizes] ejtés ma megszokottabb. Nem a kiejtést érintő, de szintén avittas pl. azt mondani, tudhatnók ezt is, e helyett: tudhatnánk ezt is.
Mindezek ellenére az angliai angol átírásának a mai napig a „bevett kiejtés” az alapja. Ez azért szerencsétlen helyzet, mert a nyelvtanuló vagy komolyan veszi ezt az átírást, ebben az esetben mosolyfakasztóan ódivatú lesz a kiejtése, vagy a füle után megy, akkor viszont az átírás csak egy alternatív helyesírásként lesz értelmezhető, az átírás használta jeleket nem vehetjük névértéken. Pedig az erre használt IPA jeleknek ez volna az egyik fő célja. Ebben a cikkben az IPA jelek helyett magyaros betűket írunk. Az alábbi összefoglalóban a vastagon szedett betűket a magyar hangértékkel használjuk, a szürke alapon megadott „furcsa” betűk a mellettük levőnek rövid vagy hosszú párjai. Az utolsó oszlopban megadjuk az IPA által használt jelet is.
| rövid | hosszú | IPA |
|---|---|---|
| ë | é | ɪ vagy e |
| e | ē | ɛ |
| ȧ | á | a |
| a | ā | ɑ |
Ö, ö, ö
A chair ’szék’ szót például az angliai szótárak egy része [cseö]-nek írja. Az [eö] kettőshangzót jelöl, azaz a két magánhangzót egyetlen szótagban kell ejteni. Ezzel szemben nagyon kevesen ejtik ma így ezt a szót, a szokásos ejtésében hosszú [e] van: [csē]. Van néhány olyan angliai szótár is (pl. az újabb Oxford szótárak), amelyek már így írják át ezt – és persze az összes többi szót, amiben ez a magánhangzó előfordul. Azonban nem csak ez a kettőshangzó tűnt el a kurrens angliai kiejtésben, hanem a másik kettő hasonló, [ö]-re végződő, az [ëö] és az [uö] is. Ráadásul az [eö]-vel szemben ezeknek több folytatójuk is van.
![Nem [cseö], hanem [csē]](/media/nem-cseo-hanem-cse.jpg?large)
(Forrás: Wikimedia Commons / Dakota Jackson Inc. /CC BY-SA 3.0)
A nyelvi változásokra mindig jellemző, hogy egymás mellett több alak is használatos. Később ezek közül az egyik felülkerekedhet, a másik pedig feledésbe merül.
Az [ëö] az [eö] mintájára válhatott egyrészt egyszerű hosszú magánhangzóvá, [é]-vé – szó belsejében inkább ez történik –, másrészt két szótaggá is oszolhatott – ez inkább a szó utolsó szótagjában előforduló fejlemény: [ëjö]. A hero ’hős’ ejtése így [héröu] (az elavult [hëöröu] helyett), a here ’itt’-é [hëjö], de akár [hé] is lehet (az elavult [hëö] helyett). Az [uö] esetében még több lehetőség van. Gyakori szavakban már régebben nyúlt – és nyelvállása szerint kicsit süllyedt – [ó]-vá: pl. your ’tiéd’ [jó], ugyanígy a sure ’biztos’ is [só] és a poor ’szegény’ [pó]. (Ezt sok szótár így is jelöli.) Más szavakban – főként [j], [cs], [dzs] után – úgy vált hosszú magánhangzóvá, hogy közben „előrébb csúszott” a magyar [ü] vagy [ö] felé: pl. cure ’gondozás’ [kjő]. (Itt az [ő]-t ismét csak jobb híján használjuk a fentebb bemutatott se nem elöl-, se nem hátulképzett, se nem kerekített hang jelölésére.) A legjobb, ha saját fülünkkel halljuk – Elise Wicker, a BBC tudósítója mondja, hogy cure seekers ’gondozást keresők’ és cure a variety ’számos …-t gondozni’.
Ezekben az esetekben az az érdekes, hogy a két hang, amivé az [uö] vált, már korábban is létezett. Így bizonyos szavak ejtése azonossá vált: pl. poor [puö] > [pó] és pore ’pórus’ [pó] (ez korábban [poö] volt), sőt a paw ’mancs’ is [pó] (ezt már évszázadok óta így ejtik). Két szótaggá is oszolhatott az [uö], mint a [ëö], pl. amour ’titkos szerető’ [ömüwö].
A szótárak tehát jelenleg általában nem tükrözik, hogy ez a három kettőshang hosszú magánhangzóvá (vagy két külön szótaggá) vált, de legjobb esetben is csak az [eö] és részben az [uö] esetében teszik ezt meg. A nyelvtanulónak tehát figyelnie kell, hogy bizonyos hosszú magánhangzókat kettőshangnak írunk át.
Who? Me?
A fentebbi változás ellentéte történt két hosszú magánhangzóval: ezek kettőshanggá váltak. (Valójában az is lehet, hogy mindig is kettőshangok voltak, de most ezt nem vizsgáljuk.) Mivel az átírás továbbra is hosszú magánhangzónak jelöli ezeket, ismét nem lehet azt „komolyan venni”. A sea ’tenger’ szót átírásaként [szí]-t találunk, de a szó kiejtése sokkal inkább a magyar szíj-re hasonlít. Ugyanígy a sue ’perel’ ejtése sem [szú], hanem inkább [szüw] a „torkolati angolban”. Ez utóbbi esetben nem csak nyíltabb a magánhangzós rész (amit itt nem tudunk jelölni), de előrébb képzett is, bár nem annyira, mint az átírásához használt magyar ü betű sejteti.
Kate Winslett így ejti azt, hogy me [mëj] ’engem’ és loo [lüw] ’vécé’:
(Forrás: Wikimedia Commons / Chrisa Hickey / CC BY 3.0)
A címbeli kérdést (who? me? ’ki? én?’) pedig így: [hüw mëj]. A hagyományos átírás – [hú mí] – nagyon magyarosan hangzik. Ezzel nincs semmi baj, de a mai angliai angolban ezt nem így ejtik.
A királynő fentebb már említett beszédében pl. 0:52-nél ejti a day [deë] 'nap', 1:31-nél a lives [lȧëvz] 'életek' szavakat. A kettőshangzók második felét jóval nyíltabban halljuk, mint ahogy ma ejtené egy fiatal beszélő: [dej] és [lajvz]. A szokott átírások azonban továbbra is a már túlhaladott nyíltvégű kettőshangokat jelölik.
Újabb csúszka
Korábban szóltunk róla, hogy az angolban öt-hat évszázaddal ezelőtt nagy átalakuláson ment át a hosszú magánhangzók rendszere. Ezt a változást nagy magánhangzó-csúszkának neveztük. Azt is említettük, hogy a hosszú és a rövid magánhangzók ellenkező irányba mozdultak: a hosszúak zártabbá, a rövidek nyíltabbá váltak.
Ahogy a történelem sem csak régen történt, a magánhangzó-csúszka sem egy régmúlt esemény: jelenleg is folyik ilyesmi. A mai angliai angolban az elölképzett magánhangzók nyílnak, az elölképzett nyíltak csúsznak hátra, a hátulképzett nyíltak záródnak, a hátulképzett zártak pedig csúsznak előre.
(Forrás: Wikimedia Commons / NASA)
Az elölképzettek nyílására már láttunk példát: a dress ’ruha’ és a face 'arc' korábbi [ë]-je, illetve [ëj]-je [e]-vé, illetve [ej]-jé vált, a trap ’csapda’ korábbi nyílt [e]-je [ȧ]-vá. A következő hangmintában először egy öregebb beszélő, a canterbury-i érsek, majd egy fiatalabb, Vilmos herceg ejti az ara, Catherine Middleton nevét a 2011-es esküvőn.
A price ’ár’ kettőshangjának eleje hátra csúszott, [ȧj] helyett [aj], a lot ’sok’ korábban itt ejtett magánhangzója zártabbá, [o]-vá vált. Ez utóbbi változás érdekessége, hogy ez a hang korábban is [o] volt, először nyíltabb lett, majd visszazáródott. Láttuk már azt is, hogy a goose ’liba’ hátulképzett és zárt [uw]-ja pedig tolódik előre egy [üw]-ként átírt hanggá. A rövid párjával is ugyanez a helyzet: a foot ’láb’ ejtése ma Angliában kezd hasonlítani a magyar [ö]-re és [ü]-re. Ebben a hangmintában először a francia que ’hogy’, majd az angol could ’-hetne’, végül a német Kuss ’csók’ szót halljuk.
A három szó szokásos IPA átírásai: que [kə], could [kʊd], Kuss [kʊs]. A jelek pontos jelentése nem annyira fontos, mint azt észrevennünk, hogy az átírás szerint a could és a Kuss magánhangzói azonosak, vagy legalábbis hasonlóak. Hallani azonban azt halljuk, hogy a que és a could magánhangzói hasonlítanak egymásra, az azonos jellel átírt could-é és Kuss-é nem.
Átírás = helyesírás?
Arról megoszlanak a vélemények, hogy egy nyelv helyesírása milyen átfutási idővel kövesse a kiejtés változásait. A magyarban a ly és j különbségének az eltűnése vajon kell-e, hogy a helyesírásban is tükröződjön? Mikor szűnjön meg a hosszú í, ú, ű betű? Az azonban nem kétséges, hogy a nyelv kiejtését rögzíteni hivatott átírás nem teheti meg, hogy elmarad, és kettőshangnak jelöl sima hosszú magánhangzót, vagy sima hosszú magánhangzónak jelöl kettőshangot, rendszeresen zártabbnak a nyíltabb és nyíltabbnak a zártabb magánhangzókat.
Az angliai angollal éppen ez történik, az elterjedt átírási rendszere több mint 50 éves, és már új korában is egy letűnőben levő kiejtési modellt tükrözött. Így tehát ma nem csak az angol helyesírás – ami nagy vonásaiban több mint 600 éve változatlan –, de az angol legmegszokottabb átírása is egy csak több áttétellel értelmezhető kövület.
(Forrás: Wikimedia Commons / Matt Mechtley / CC BY-SA 2.0)
A kézenfekvő megoldás, az átírási rendszer átalakítása, viszont a megszokás, a hagyomány ellenállásába ütközik, annak ellenére, hogy a helyesírásnál nagyságrendekkel kevesebben ismerik az átírást. A szótárhasználók jórésze is IPA sunt, non leguntur (’IPA-val van, nem olvassuk’) kiáltással ugorja át. Ha belegondolunk, hogy ma már akár meg is hallgathatjuk a kiejtést, talán igazuk is van.
A hangmintákat Geoff Lindsey adja közre a blogján, ide az ő beleegyezésével kerültek.