Ha nincs senki a közelünkben, ejtsük ki hangosan a következő szavakat, és közben figyeljük meg, mi történik az elejüknél: kosz, táv, póz, gúzs, gyász, döf, bús. Mindegyik szó egy kis robbanással kezdődik, mert a szájunkat teljesen összezárjuk, majd hirtelen kiengedjük a levegőt. Ezek a zárhangok.

Ha még mindig egyedül vagyunk, újra ejtsük ki ezeket a szavakat, de most a végükre figyeljünk. Újra összezárjuk a szánkat, de ezúttal hagyunk egy egészen szűk rést, amint átsistereg a levegő. Ezek a réshangok.

A [θ] a [sz]-hez hasonlít, de annál kicsit előrébb, a felső metszőfogak hegyénél képzik (pont, mint az angol thank you-ban. A [x] a magyar doh utolsó hangja. Figyeljük meg, ez más, mint a dohos-ban!

A zárhangok réshanggá válása gyakran előforduló folyamat az emberi nyelvek történetében. Legutóbb láttuk, hogy az ógörög hehezett zárhangok réshanggá váltak, az újgörögben legtöbbször azonos képzési helyű zöngétlen réshangot találnunk a helyükben. A következő szavak elején egy ókori görög beszélő még „robbantott”, egy mai már „sistereg”: φυλή [pʰülē] > [fili] ’törzs’, θερμός [tʰermosz] > [θermosz] ’forró’, χρυσός [kʰrűszosz] > [xriszosz] ’arany’. (A Google fordítója kiejti az újgörög szavakat, ha még mindig egyedül vagyunk, próbáljuk ki!)

Aranyszájú Szent János (Ἰωάννης ὁ Χρυσόστομος [ióannēsz ho kʰrűszosztomosz])
(Forrás: Wikimedia Commons)

Zöngés zárból zöngés rés

Ismétlés: az itacizmus sok különböző ógörög magánhangzót [i]-vé tesz az újgörögben: az ógörög [í], [é], [ē], [oj], [ü], [ű], mind [i] lesz. A [ð] a [θ], a [γ] a [x] zöngés párja.

Már akkor sejtettük, nem csak a hehezett zárhangok jártak így, hanem a zöngés zárhangok is. Nem meglepő módon azok zöngés réshanggá váltak: βαδίζω [badizdó] > [vaðizo] ’gyaloglok’, δίδυμοι [didümoj] > [ðiðimi] ’ikrek’, γάλα [gala] > [γala] ’tej’.

A [β] a [v]-hez hasonló hang, de míg az utóbbinál az alsó ajak közelít a felső fogsorhoz, a [β]-nél a két ajkat közelítjük.

Hasonló változást más nyelvekben is találunk. A spanyolok például legtöbbször szintén réshangnak ejtik a b-vel, d-vel és g-vel írt hangokat: sábado [saβaðo] ’szombat’, lago [laγo] ’tó’. Azonban a spanyolban zárhang marad szó elején és orrhang után: banda [banda] ’banda’, gamba [gamba] ’garnélarák’, dingo [dingo] ’dingó’. Sőt a d még [l] után is zárhang marad: aldaba [aldaβa] ’kopogtató’, a másik két zöngés zárhang viszont nem: alba [alβa] ’hajnal’, alga [alγa] ’alga’.

Dingo
(Forrás: Wikimedia Commons / Sam Fraser-Smith / CC BY 2.0)

Fesztelenebb magyar beszédben is lehet réshangot találni a zöngés zárhangok helyén: szabad [szaβad], tudom [tuðom], negyed [nejed] (sőt akár ki is eshet a réshang: [szaad], [tuom], [need]). Orrhang után viszont a spanyolhoz hasonlóan mindenképp zárhang marad: ember, monda, angyal.

Egy hang ereje

A hangtanban bevett metafora a hangok, különösen a mássalhangzók esetében az „erősség” és a „gyengeség”. A zárhangok ([p t k b d g]) például erősebbek a réshangoknál ([f θ sz s x v ð z zs γ]). Ebből is látszik, hogy az erősség nem a hang hangosságával, a hang erősségével függ össze, hiszen épp a zárhangok a legnémábbak: a hangzás pillanatnyi teljes megszűnése jellemzi őket. A zárhangok a prototipikus mássalhangzók. A réshangoknak már megvan az a magánhangzókra jellemző tulajdonsága, hogy a ejtésük közben a levegő folyamatosan áramlik kifelé. Ezért a réshangok kevésbé tipikus, kevésbé erős mássalhangzók, mint a zárhangok.

Erős
(Forrás: Wikimedia Commons)

Mivel a zárhangokra az „erősebb”, a réshangokra a „gyengébb” címkét ragasztottuk, azt a folyamatot, amelyben egy zárhangból réshang lesz, gyengülésnek nevezzük. A zárhang > réshang változás, vagyis a gyengülés jellemzőbb a nyelvekre, mint a réshang > zárhang változás, amit erősödésnek nevezhetünk.

Közös ló

Korábban említettük, hogy a hangtanászok java része úgy képzeli, ha két szomszédos hangnak közös valamely tulajdonsága, akkor annak a tulajdonságnak egyetlen példánya van jelen mindkét hangban. Ez azt jelenti, hogy az ember szóban egyetlen „ajakhang” tulajdonság van, ami egyszerre tartozik az [m]-hez is és a [b]-hez is.

Közös ló
(Forrás: iStockphoto)

Ezzel magyaráztuk azt is, hogy ugyan az ógörögben egy szótőn belül a Grassmann-törvény csak egyetlen hehezetet enged meg, mégis sok olyan alak van, amelyben két zárhang hehezett. Ezek a zárhangok mindig szomszédosak (pl. ἰχθύς [ikʰtʰüsz] ’hal’, ὀφθαλμός [opʰtʰalmosz] ’szem’), azaz egyetlen hehezet van bennük, ami egyszerre tartozik mindkét zárhanghoz. Ezért az ilyen tövek nem sértik meg a szabályt.

Egységben az erő

Mindez azért fontos, mert ha két hang megosztozik valamely tulajdonságon, az sokszor ellenállóbbá teszi őket a gyengüléssel szemben. Ezt tapasztalhatjuk a spanyol példákban. Az orrhangok utáni zöngés zárhangok azért maradhatnak zárhangok, mert a képzésük helyét meghatározó tulajdonságuk – az ajakhangság, a foghangság, vagy az ínyhangság – közös az orrhanggal. Ezért van az is, hogy éppen a [d] marad zárhang az [l] után, a [b] és a [g] nem: az [l] és a [d] képzési helye közös, az [l] és a másik két zárhangé viszont nem. A közösködés tehát erőssé tesz: l’union fait la force, ahogy a belga mondja.

Forrás: Wikimedia Commons / Katepanomegas / GNU-FDL

A tulajdonságon való osztozkodás megtartó erejét nem csak mássalhangzók között tapasztaljuk, hanem egy mássalhangzó és az őt követő magánhangzó között is, például az angolban. A középangolban öt rövid magánhangzó volt: [i], [e], [a], [o], [u]. Ezt a rendszert ma csak az észak-angliai nyelvjárások őrzik. A dél-angliai, köztük a standard brit nyelvjárásban az [u] kettévált. Az eseményt foot–strut hasadás néven ismerjük: a strut ’támaszték’ délen [sztrat], északon [sztrut], a foot ’láb’ mindenhol [fut]. A délen is [u]-t őrző szavak java részében ajakhangot találuk az [u] előtt: bull [bul] ’bika’ (vö. dull [dal] ’unalmas’), push [pus] ’nyom’ (vö. rush [ras] ’rohanás’), pussy [puszi] ’punci’ (vö. hussy [haszi] ’ringyó’). Azaz a magánhangzó ajakkerekítettségét megőrizte az, hogy ezt a tulajdonságot együtt birtokolta az előző mássalhangzóval. (Ez a szabályszerűség az angolnak egy korábbi változatában állt fenn, mára megszűnt: but [bat] ’de’, puck [pak] ’korong’.)

A zöngés zárhang visszatér

Azzal, hogy az ógörög hehezett zárhangok zöngétlen réshanggá váltak, a görögből mindenestül eltűntek a hehezett zárhangok. Mint láttuk, a zöngés zárhangok is réshanggá váltak, azonban ma is vannak zöngés zárhangok a görögben. Az történt ugyanis, hogy az orrhangot követő zöngétlen zárhangok zöngéssé váltak: pl. πέντε [pente] > [pende] ’öt’. Az orrhang+zöngés zárhang kapcsolatok orrhangja pedig el is maradhat, hiszen miután zöngésítette a rákövetkező zárhangot, megkülönböztető ereje már nincs – azt átadta a zárhangnak.

Párhuzam: a feltételezett proto-ugor *[kunt] ’had, sereg, csapat’ > [xond] > [xod] > [had], pontosan ezen az úton alakult a mai magyar haddá.

A πέντε ejtése tehát lehet [peⁿde], sőt [pede] is. Viszont így még mindig csak szó belsejében számítunk zöngés zárhangokra, hiszen az ógörögben szó elején nem volt orrhang+zárhang kapcsolat.

Azokban a nyelvekben, amelyekből a görög ma átvesz szavakat, vannak zöngés zárhangok, természetesen szó elején is. A görög írásban a γ betű γ, κ, ξ és χ előtt orrhangot jelöl: pl. Σφιγξ [szpʰinksz] ’szfinx’.A görögök ezeket a szavakat zöngés zárhanggal ejtik és orrhang+zöngétlen zárhang betűkapcsolattal írják: μπετόν [beton] ’beton’, μπίρα [bira] ’sör’, ντιστριμπιτέρ [disztribiter] ’elosztó’, γκολφ [golf] ’golf’. Ha a magyar helyesírás a proto-ugor korban rögzült volna, akkor a had szót talán ma is hunt alakban írnánk, a dinamót pedig ntinamónak. A görög esetében ugyanis pont ilyesmi történik.

Híd görög betonból (Rióból Antirrióba)
(Forrás: Wikimedia Commons / Ylvo / GNU-FDL 1.2)

A spanyol minta

A spanyol mintával szemben a görögben a megelőző orrhang általában nem „védte meg” a zöngés zárhangokat a réshanggá válástól: Πίνδος [pinðosz] ’Pindosz (hegység)’. Azonban néha mégis: δέκα [ðeka] ’tíz’, de ένδεκα [endeka] ’tizenegy’. A szóelemző írásmód mellett elterjedtebb a kiejtés szerinti: έντεκα, a lényeg azonban változatlan, ebben az esetben a spanyol mintát követi a görög: az orrhangot követő ógörög zöngés zárhang nem válik réshanggá.

Domenikos Theotokopulosz, a görög (azaz El Greco)
(Forrás: Wikimedia Commons)

Az újgörögben nagyon kevés esetben váltakozik a zöngés zárhang és réshang, mint pl. a fenti δέκα [ðeka] ’tíz’, de έντεκα [endeka] ’tizenegy’ esetében. Ezért a görögök nem „éreznek” kapcsolatot a zöngés zárhangok [b], [d], [g] és a zöngés réshangok [v], [ð], [γ] között. Ezért írják olyan furcsán a nkörönk mpeton-t.