A tulu Dél-India négy nagy nyelve – telugu, tamil, kannada, malajálam – mellett az ötödik jelentős irodalommal rendelkező dravida nyelv. Legkorábbi, mintegy 600 éves írásos emlékeinél is sokkal régebbi lehet azonban a nyelv szájhagyománya. A leghosszabb tulu epikus mű, a Sziri Paddana versszámában például Homérosz Iliászához hasonlítható.

A Sziri Paddana főhőse egy nő, és ez egyben rámutat a tulukra egy bizonyos szintig máig kiható társadalmi berendezkedésre. A tuluknál ugyanis az örökösödés korábban anyai nagybátyákról szállt unokaöccsökre, ami szociológiai szempontból matrilineáris (de férfi-központú) rendszernek számít, a neve pedig Alija Kattu. A tulu nők nem költöztek férjükhöz, válási és újraházasodási joguk volt, és az uralkodói jogok is a lánytestvérek oldalán öröklődtek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A tulu nyelv jelenlegi hátrányos helyzete félig-meddig a terület korábbi uralkodóinak is köszönhető. A tuluk lakhelyét nagyjából ezer éven át (i.sz. 450-1400) egy dinasztia, az Alupa dinasztia uralta. S bár a terület lakóinak végig tulu lehetett az anyanyelve, az Alupa uralkodók a kannada nyelvet használták az adminisztrációra és a kormányzásra – például a dinasztia 7. századtól rendszeresen kiadott pénzérméinek is kannada nyelvű volt a felirata. A tulu nyelv sose kapott magas szintű, uralkodói támogatást.

A tulu egyébként nem a két másik szomszédos dravida nyelvnek, a kannadának és a malajálamnak közeli leszármazottja vagy keveréke. A tuluban megőrződött proto-dravida nyelvtani elemek miatt a nyelvészek úgy gondolják, hogy legalább 2000 éve válhatott el a nyelvcsalád tamil-kannada ágától, melybe a másik két nyelv is tartozik. A tulunak korábban saját – a malajálaméhoz nagyon hasonló – írása is volt, de ma már leginkább a kannada nyelv betűivel írják.

Tulu Nadu és tulu beszélők és a dravida nyelvek Indiában
(Forrás: wikimedia commons / BishkekRocks (nyest.hu))

A tuluk ma legalább 2 millióan laknak ősi lakhelyükön, a tengerpart mentén India Karnataka és Kerala államainak találkozásánál. A tuluk India függetlensége óta szeretnék, hogy saját államuk legyen. Ezt nagy számuk és földrajzilag jól koncentrált lakhelyük is indokolná. A tuluk által lakott (tervezett Tulu Nadu állam) terület fő városa Mangalor. A város lakosságát tekintve nagyon heterogén – laknak itt muszlimok, keresztények, kannadák, konkániak és dzsainok – akiket sok esetben a közös tulu nyelv köt össze, bár az államban hivatalos kannadát is szinte mindenki beszéli.

A tuluknak jelentős saját kulturális hagyományaik vannak, melyek között szerepel a jaksagana táncos-színház, a korábban említett epikus művek, a paddanák, vagy a népszerű helyi sport, a vízibivalyverseny, tulu nevén a kambala. A rizsföldekhez hasonló sáros-vizes talajon egy-egy pár vízibivalyt versenyeztetnek egymás ellen, akik irtózatos tempóval húzzák „hajtóikat” maguk után, nem ritkán 20 ezer lelkes szurkoló (és fogadó) néző előtt.

A tulu nyelvnek felügyeleti szerve is van (Tulu Sahitya Academy), és több helyen is oktatják, annak ellenére, hogy státusza egyik államban sincs. Legalább négy középiskolában lehet tuluul tanulni Tulu Naduban, és a Mangalori Egyetemen magasabb szintű oktatása is folyik a nyelvnek. Mangalorban tulu nyelvű filmek is rendszeresen készülnek, bár évente csak egy-kettő. A tulu anyanyelvűek természetesen azt szeretnék, ha nyelvi jogaik tovább szélesedhetnének a jövőben.

Forrás:

IBN Live: The tragic tale of Tulu language

Boloji.com: Tulu Nadu: The Land and its People