@doncsecz: "Az óarab nyelv is két részre oszlott korábban, az északira és délire. A délarab nyelvnek csak kis utódai maradtak fenn, az egyik a szokotrai nyelv, az északi lett a klasszikus arab, " Nem egészen: az ódélarab nyelvek egy önálló ágat alkotnak a dél-sémi nyelveken belül,több hasonlóságot mutatnak az etio-sémi nyelvekkel (amik tkp. dél-sémi nyelvek kusita szubsztrátummal),nem keverendők össze a klasszikus arabbal,rendszertanilag más csoportba tartoznak.

@doncsecz: Tényleg nem szeretnék ezzel kapcsolatban hosszú vitába bonyolódni, de az ószláv szerepe összehasonlíthatatlanul csekélyebb, és nem mérhető a klasszikus arab szerepéhez. Amit jól bizonyít az is, hogy olyan példákat kell előrángatni, mint hogy néhány évszázaddal ezelőtt még egy katolikus püspökség is volt, ahol használták! Vagy tessék ma nyugodtan próbálkozni klasszikus arabbal arab területen, ill. egyházi szlávval szláv területen...

@Fejes László (nyest.hu): Nem tudom miként ismeri, de az óegyházi szláv nyelvet használták a katolikus szlávok is. A ča horvát területen a XVI. századig a zenggi püspökség óegyházit használt, a kaj-horvát területen is ugyanez volt a helyzet.

@Fejes László (nyest.hu): Én szerintem bizonyos mértékig közös irodalmi nyelv volt az óegyházi szláv, mégha nem minden szláv használta, de közös volt, mert a szertartásokon szükség volt egy szláv nyelv használatára, amit ha teljesen nem értenek, de összeköti őket, amíg el nem kezdte mindenki a saját nyelvét felemelni. A pánszláv kísérletet maga szerint nem mérhető a klasszikus arabhoz, pedig tanulmányaim során láttam olyasmit, miszerint valakik a klasszikus arabot is szemük elé vették, amit minden muzulmán használ. Az óarab nyelv is két részre oszlott korábban, az északira és délire. A délarab nyelvnek csak kis utódai maradtak fenn, az egyik a szokotrai nyelv, az északi lett a klasszikus arab, ami aztán bár látszólag egyesítette az arabságot és máshol is használni kezdték, hanem aztán ez is szétszakadt területi variánsokra.

@doncsecz: Nem tévedek, elvégre az ószláv nem tekinthető a szlávok közös irodalmi nyelvének, mivel mindenki a maga normáját használja (ill. aszerint különítjük el a szláv népeket, hogy külön normákat használnak:). A pánszláv kísérletek meg pláne nem mérhetőek a klasszikus arabhoz.

Nemcsak a máltaira vagy újabban az arabra használnak latin betűs átírást,hanem a szomálira is az afroázsiai nyelvek közül:

www.youtube.com/watch?v=yrF9fZMVhEU&feature=related

(A kommenteknél lehet olvasni szomáli nyelvű szöveget )

@Epau: ez nagyon így van, nem is tudom, hogy hagyhattam ki, főleg, hogy nekem is problémám... ha már itt tartunk, az arabok nincsenek egyedül, héberül ugyanilyen zavaró a dolog. (A máltaiak meg gondolom, röhögnek a markukba. :D )

Igazából ha az ember sokat olvas, akkor a gyakori szavak formáját megtanulja (és ha pontozással jelölve vannak a magánhangzók, az onnantól kezdve se nem oszt, se nem szoroz), de amikor valami szokatlant kell olvasni, az rendkívül idegesítő tud lenni.

Én pl. viszonylag tűrhetően beszélek héberül - külföldön ezt a nyelvtudásomat sokszor hasznosabbnak találom, mint az angolt - de arámiul kb. sehogy se, úgyhogy ha pl. Talmudot kell olvasni (ami nagyrészt arámiul van, de héber írással), akkor néha sírni tudnék. Pedig az arámi hasonlít a héberre, úgyhogy ha latin betűkkel lenne leírva, akkor nem kéne egyszerre megküzdenem azzal, hogy magát a nyelvet se nagyon ismerem, meg azzal, hogy nincs minden teljesen kiírva. Persze vannak Talmud-fordítások, de azért az nem az igazi.

@doncsecz: Persze, hát ezt nyilván nem nyelvészek állítják, hanem a "buta" ;) nép. Nekik ugyanis "a nyelv" az a spanyol, a többi érthetetlen beszéd meg mind "nyelvjárás", szóval teljesen mindegy ebből a szempontból, hogy nyelvészetileg mi közük van a spanyolhoz. :)

De mondok egy hasonlót: a latin-amerikaiak a nem kasztíliai nyelven vagy éppen – gúnyból – a tipikus spanyolországi kiejtéssel beszélő spanyolt "galiciai"-nak nevezik (függetlenül attól, hogy valójában honnan valósi). :)

Ehhez kapcsolódik egy anekdota is, egyszer egy mexikói énekes sajtótájékoztatót tartott Spanyolországban, és rászólt az egyik kérdező spanyolra, hogy "beszéljen szebb kiejtéssel". :)))

@El Mexicano: Az elég furcsa, hogy indián nyelveket spanyol nyelvjárásoknak tartanak, épp olyan mint Varga Csaba állítása, aki szerint a szlovák nyelv valójában a magyar nyelv nyelvjárása.

@doncsecz: Ez nyilvánvaló, persze, a nyelv és a nyelvjárás nem tudományos fogalmak. Az a nyelv, amit annak ismernek el, rendelkezik irodalmi hagyományokkal stb., a nyelvjárás pedig az, amit nem ismernek el nyelvnek. Erről van is egy szép téma a blogomban:

elmexicano2010.blogspot.com/2010/12/nyelv-es-nyelvjaras-problematika

Pl. a mexikóiak az ott beszélt indián nyelveket gyakran "nyelvjárások"-nak nevezik, mert nem értik őket – pedig semmi közük a spanyolhoz (meg még egymáshoz sem).

@El Mexicano: Ezzel kapcsolatban meg kell említenem azt a megjegyzést amit A. Jászó Annánál is lehet olvasni, de ha jobban utánanézünk megtalálhatjuk más nyelvészeknél is: a nyelvjárás és nyelv kérdése nem eldöntött. A nyelvjárások is tulajdonképpen nyelvi normák, de olyanok esetében amelyek nem hivatalosak bár és nem jutnak szerephez az oktatásban, de azonkívül, hogy a lakosság mindennap használja és mások az írásbeli, vagy médiai formába is áthelyezik az úgyszintén nyelv

@Fejes László (nyest.hu): Az való igaz, hogy nem teljes területen volt használatban, de jókora csoportja a szlávoknak ismerte. Viszont akkor térjünk el a szlávtól és tekintsünk a már említett latin felé, amelyet Európa legtöbb országában ismertek és tanítottak, még nem latin népek között is.

@doncsecz: Az óegyházi szláv sosem volt használatos a teljes szláv területen, és ma csak a szlávok töredéke ismeri. Ezzel szemben a klasszikus arabot gyakorlatilag minden arab tanulja, ha máshol nem, a Koránban mindig minden, de legalábbis muzulmán arab találkozott vele. Állításomnak az sem mond ellent, hogy kísérleteztek "pánszláv" nyelvváltozatok létrehozásával, állításomat tehát fenntartom.

@doncsecz: Szerintem az egyik dolog a másikból következik, vagyis azért nem tekintik az arab változatokat külön nyelveknek, mert egy közös klasszikus irodalmi nyelven kommunikálnak. A szláv nyelvek meg épp azért külön nyelvek, mert nincs ilyen (ma már).

A latinnal is pontosan ugyanez volt a helyzet: amíg az "újlatin népek" a klasszikus latint használták hivatalosan a közös nyelvként a középkorban, addig nem is beszélhettünk "újlatin nyelvek"-ről (hanem csak népi latin változatokról). Attól kezdve beszélünk újlatin nyelvekről, amikor elkezdték őket "hivatalosan" is írásban használni.

@Fejes László (nyest.hu): Ebben azt hiszem téved, van egy olyan irodalmi norma ami közösnek tekinthető mint amilyen a klasszikus arab, mégpedig az óegyházi szláv, de ugyanakkor az újlatinoknak is a latin lehetne a közös írott nyelvük. A szlávok között is voltak kísérletek közös pánszláv nyelv létrehozására, mint az illír-szláv nyelv is egy ilyen. Annyi a különbség itt az arab és a szláv példa között, hogy a klasszikus arab használatban van, az óegyházi pedig már nincs. Én azért nem nevezném ezeket az arab változatokat (egy részüket legalábbis) nyelvjárásoknak, s idő kérdése mikor növekszik meg a szerepük. A tunéziai témájú cikkben is szerepelt, hogy előtérbe kerül a tunéziai arab, persze egy csapásra nem szorul ki a klasszikus sem. Nem hiszem, hogy hangsúlyoznunk kéne bizonyos dolgok, mint a betetőzött sztenderdizáció hiányát, azt itt szerintem van lehetőség kiküszöbölni.