A Le Monde című francia napilapban hétfőn délután megjelent kairói keltezésű elemzésben Gamal Eid, az Arab hálózat az emberi jogokról való tájékoztatásért elnevezésű szervezet ügyvédje úgy vélte, hogy az internet lett az arab népek számára a szabadság tere, egy olyan felület, ahol mindenki informálódhat és szabadon elmondhatja a véleményét. A We are all Khaled Said (Mindannyian Káled Szaídok vagyunk) Facebook-oldal pedig lényegi szerepet töltött be az egyiptomi forradalom kitörésében, s a tüntetések legfontosabb információs felületeként szolgált.

Az oldalt létrehozó egyiptomi állampolgárságú, de amerikai feleségével Dubaiban élő Váel Huném, a Google közel-keleti marketingvezetője semmilyen ideológiát nem képvisel és éppen ez adta az oldal erejét: olyan embereket sikerült mozgósítania, akik soha nem akartak politizálni és így bejegyzéseivel mindenkihez szólt. A nemzeti hőssé vált Huném 12 napos őrizetbe vétele után a kairói Tahrir téren elmondott beszédében Forradalom 2.0-ról beszélt. Ezzel az álláspontjával azonban a Le Monde által megkérdezett kollégái nem teljesen értenek egyet.

Ramy Raoof blogger úgy véli, hogy „az olyan kifejezéseknek, mint Forradalom 2.0, Facebook-forradalom, Twitter-forradalom nincs semmi értelmük”. Egy aktivista, Mona Szeif szerint a forradalom nem robbanhatott volna ki az internet nélkül, mert anélkül nehéz lett volna az embereket mobilizálni. A január 25-i első tüntetés után azonban a Facebook és Twitter már csak marginális szerepet játszott a történésekben: a forradalom attól kezdve nem virtuálisan, hanem az utcán zajlott. Az emberek eldöntötték, hogy a Tharir téren maradnak Mubarak távozásáig.

Az egyiptomi forradalom – mint fogalmaz a Le Monde – lángoló beszédek, imák, véres összecsapások története is, nemcsak az interneté. Gigi Ibrahim, egy másik aktivista úgy véli: „lehet, hogy a forradalmat ki lehet robbantani néhány klikkeléssel, de aztán a forradalmat már a nép csinálja”.

Isszandr El-Amrani újságíró a The Arabist elnevezésű blog írója szerint az egyiptomiaknak elege lett a korrupcióból, a választási csalásokból és a rendőrségi kínzásokból. Az internetes oldalak fontos szerepet játszottak a közvetítésben, de a tunéziai forradalom ereje, a koptok legyilkolása, valamit az első január 25-i tüntetés, majd a január 28-i véres represszió együttesen járult hozzá ahhoz, hogy az egyiptomi megmozdulás nagyon erőssé vált. A vezetők egyszerű és világos üzenetet közvetítettek, a média pedig a felkelőket támogatta. „Mindezek a tényezők olyan ritka kombinációt adtak, hogy az váratlan eredményre vezetett” – fogalmazott az újságíró a Le Monde-nak.

A lap arra is felhívta a figyelmet, hogy a hatalom már semmilyen hatást nem tudott azzal elérni, hogy az internetet és a mobiltelefon-szolgáltatást néhány napra lekapcsolta, mert a megmozdulás akkorra már megállíthatatlanná vált.

Wáel Abbász blogger szerint az internet a politikai információk és a logisztikai részletek terjesztésével segített az embereket utcára vinni. „Azt hiszem, hogy az aktivisták közül egyikünk sem számított arra, hogy ilyen sok ember lesz az utcán” – vallotta be. A forradalmi felhívás kezdeményezőit egyszerűen meghaladta az általuk használt eszköz ereje, és maguk is meglepődtek az egyiptomiak eltökéltségén és bátorságán.

A 80 millió lakosú Egyiptomban 24 millióan interneteznek, közülük 5,45 millióan vannak fent a Facebookon, 300 ezren twittereznek és 250 ezren bloggolnak. Ez pedig a Le Monde szerint pont elég ahhoz, hogy a hírek mindenkihez eljussanak, mivel minden családban van legalább egy olyan személy, aki rendszeresen csatlakozik a világhálóhoz – hangsúlyozza Wáel Abbász. Ezenkívül nagyon fontos szerepet játszott az al-Dzsazíra katari hírtelevízió, amely egyértelműen a tüntetőket támogatta.

Azt sem lehet tudni, hogy például Huném akar-e politizálni a jövőben és feltehetően nem a Facebookon forradalomra szólítók lesznek Egyiptom következő vezetői, de nagy szerepet játszhatnak a fiatalok mozgósításában a választások előtt – hívta fel a figyelmet Issandr El-Amrani.