A 444 időnként kiválasztja a nap kommentjét. Vasárnap azonban figyelmetlenek voltak, és nem vették észre az alábbi hozzászólást:

Ahhoz már hozzászokhatunk, hogy a lingvicisták, ha csak tehetik, beszólnak valamilyen megbélyegzett vagy egyszerűen szokatlan alak használata miatt. Az azonban mégsem mindennapi, hogy teljesen hétköznapi, mindenki által használt alakok ellen szólalnak fel. Az odafele előfordulásának alig több mint kétszerese az odafelé – ha azonban a nem ismétlődő előfordulásokat nézzük, az odafele nem sokkal ritkább, mint az odafelé. Gondolhatnánk ugyan, hogy az odafele gyakoriságát erősen növelik azok a találatok, amelyekben ékezetek nélkül írt szövegekben bukkan fel – ha azonban belenézünk a találatokba, láthatjuk, hogy ezek száma elenyésző lehet.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Olvasónk nem valamilyen nyelvművelő babonát követ. A Nyelvművelő kézikönyv a felé szócikkben így nyilatkozik az alakváltozatokról:

2. A felé névutó – különösen összetett határozószók utótagjaként – a népnyelvben fele változatban is használatos. Pl.: kifelé – kifele; befelé – befele; odafelé – odafele; lefelé – lefele; hazafelé – hazafele; estefelé – estefele [...] Hasonlóképpen a számnévi előtagú összetételekben is: a kétfelé, háromfelé köznyelvi, a kétfele, háromfele (mentek) népnyelvi alakok.

Látható, hogy a Nyelvművelő kézikönyv szerint a kommentelő által kifogásolt alakok nemhogy nem pestiesek, de egyenesen népiesek. A szerkesztőségben lefolytatott szűkkörű közvélemény-kutatás még ezt sem erősítette meg: mi úgy érezzük, ezeknek az alakoknak nincs népies ízük – legfeljebb a számneves szerkezetekben van egy kevés. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy a Nyelvművelő kézikönyv nem tartja kerülendőnek az odafele-típusú alakokat, sőt annak sem érzi szükségét, hogy ilyesféle babonát cáfoljon.

Egy újabb megbélyegzés fele
(Forrás: Wikimedia Commons / Jose Segura / CC BY 2.0)

Mi több, a kötetben máshol a -felé és -fele alakokat teljesen egyenrangúként szerepelteti. Az igekötők szerepe és használata szócikk II. 3. d) pontja alatt a következőket írja:

Az igekötők megkettőzésével és halmozásával (ki-kinéz, el-kimegy [sic!]) egyaránt rokon jelenség az, hogy néhányukhoz nyomósító irányjelzőként kapcsolódik a felé, fele névutó: befelé megy; elfele fut (ritka); kifelé néz; lefelé húzza; visszafelé rohan. Mint az írásmód is mutatja, az igekötő + felé (fele) kapcsolatából alakult összetétel voltaképpen nem is tekinthető már igekötőnek, hanem határozószó. Szerepe az, hogy az egyszerű igekötő mozzanatos vagy befejezett funkcióját semlegesítve, sőt mintegy megfordítva, a cselekvés folyamatosságát, ill. befejezetlenségét jelölje.

Látható, hogy ebben a részben legfeljebb annyiból következtethetünk a fele másodlagos szerepére, hogy másodikként szerepel. Az elfele fut ritkasága sem abból adódik, hogy a -fele ritka, hanem abból, hogy az el valahonnan távolodó, míg a fele ~ felé közeledő mozgást jelöl, így a kettő bizonyára ritkán kapcsolódik össze.

Valaki kinyitotta a száját
(Forrás: Wikimedia Commons / Siebel)

A 444 kommentelője tehát nem egy nyelvművelő babonának ült fel, és nem is egy furcsa vagy ritka kifejezésre reagált agresszív elutasítással. Egy teljesen bevett formát igyekszik megbélyegezni.