-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A magyar nyelv egy éles evolúciós kanyarulatot véve begyalogol valamilyen vakbélre emlékeztető zsáknyúlványba. Legalábbis a kortárs magyar író, Majoros Sándor szerint, aki az „amennyiben” szavunkat úgy hajítaná ki az ablakon, hogy ballisztikai jelentést lehetne róla írni. Ilyen stilisztikai bravúrokkal kifejetett nyelvi tévhitekkel ritkán találkozni.
Nemrég jelent meg Majoros Sándor kortárs írónk A nyelv evolúciója című cikke a magyar nyelvvel kapcsolatban. A József Attila-díjas író a romlásnak indult, hajdan erős magyar nyelvről értekezik, zseniális hasonlatokkal világítva rá saját nyelvművelői babonáira. Többek között ezekkel a kiváló stilisztikai megoldásokkal foglalkozunk cikkünkben, és igyekszünk nem kimeríteni a „magyar nyelv megszodomizálásának fogalmát”.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Majoros cikkének kiindulópontja egy rádióbeszélgetés, amelyben nyelvészek a mai, leíró nyelvészi szemlélet egyik alaptételét hangsúlyozták; ti. azt, hogy nincs eredendően helyes vagy helytelen nyelvi forma, nyelvhasználat. Legfeljebb olyan van, hogy a beszédhelyzetnek nem megfelelő.
Amikor Majoros Sándor ezt hallgatta, éppen zöldbabfőzeléket fogyasztott – derül ki a írásából. A fentieket hallva pedig megállt a kezében a kanál, de később tudatosította magában, hogy csak a szokásos liberális doktrínák egyikét hallja. Ebből ő nem kér, köszöni szépen, mert az ugyan rendben van, hogy a nyelv fejlődik, de azért:
[N]e tűrjük mélán, ha a nyelvünk egy éles evolúciós kanyarulatot véve fogja magát, és begyalogol valamilyen vakbélre emlékeztető zsáknyúlványba.
A stilisztikával foglalkozó könyvek egyik ékköve lehetne ez a félmondat, ugyanis benne káprázatos megoldások tárulkoznak elénk. A megszemélyesített nyelv éles evolúciós kanyart vesz, majd belegyalogol egy zsáknyúlványba, amit csak elképzelni tudunk, hogy mi lehet. De az alliterációt is magában foglaló valamilyen vakbélre emlékeztető szókapcsolatból kiindulva biztosan nagyon kellemetlen. Már csak azért is, mert a vakbél szót gyakran összekapcsoljuk az appendicitis, azaz vakbélgyulladás betegségével. Mindenesetre, ha a nyelvünk ilyen irányba tart, akkor nagy a baj, mert egy-egy evolúciós kanyarulat eredményezhet kihalást is. A kihalás pedig nagyon rosszul érintené a magyar nyelv kb. 13 millió anyanyelvi beszélőjét.
(Forrás: botijank.hupont.hu)
A következő szenzációs írói bravúr a kissé elcsépelt folyó – nyelv, vízszabályzó – nyelvőr párhuzamot helyezi soha nem látott magaslatokba egy hasonlat segítségével. Majoros a nyelvőri tevékenységről (a párhuzam értelmében a vízfelügyelői munkáról is) a következőt állítja:
E nélkül pillanatok alatt telítődne dudvával meg olyan borzalmakkal, amelyekhez képest a texasi láncfűrészes gyilkos csupán kedves előadó egy vasárnapi iskolás teadélutánon.
Az expresszivitás (kifejező erő) egyik iskolapéldája ez. A texasi láncfűrészes egy iskolai teadélutánon kedves előadóként történő feltüntetése óriási túlzás, ám annál hatásosabb fogás. Azonban nem csak a stilisztika bravúrokról szól az írás. Az utóbbi évek, évtizedek, sőt évszázadok borzalmai, amelyek a magyar nyelvet érték, nagyon nehezen feldolgozhatóak a nyelv buzgó őrei számára. Telítődött a nyelv neologizmusokkal, a nyelvészek a bunkók nyelvhasználatát is helyesnek tartják, viszont és mindennek tetejében a nyelvet egyre kevesebben védik.
(Forrás: flickr)
De lássunk egy konkrét példát is. Majoros az amennyiben kifejezést választotta ki, de tudjuk jól, hogy rengeteg ehhez hasonlóval találkozunk nap mint nap. A szerző szavaival élve: „Hosszan sorolhatnám azokat a kifejezéseket és szókapcsolatokat, amelyek bőven kimerítik a magyar nyelv megszodomizálásának fogalmát”. No de lássuk hát, hogyan, miért szodomizálja meg a nyelvünket az amennyiben szavunk, pontosabban a megszodomizálók szava:
Elszaporodott, akár a padláson tárolt lencsében a zsizsik, szinte teljesen megölve a szép és ősi „ha” szavunkat.
De mégis hogyan történhetett mindez?
Azt vettem észre, hogy ma már nemcsak a jogi nyelvezet affektálós modorában szokás „amennyibenezni”, hanem a tévében is. Politikusok, bemondók olyan természetességgel használják, mint Pista bácsi kaszáláskor a sérvkötőt.
És mit kellene ez ellen tenni, illetve mit tenne egy igazi nyelvápoló?
[Ú]gy hajítanám ki a rideg és kietlen éjszakába, hogy ballisztikai tanulmányt lehetne róla írni.
A párjukat ritkító hasonlatok magukért beszélnek, ezért inkább a mélyebb mondanivalóról írunk. A ha szó ősi eredetű, ugyanabból a névmástőből jött létre, mint a hol, hogy, hány, honnan. Eredetileg hely-, majd időhatározó-szó lehetett, utóbbiból alakult ki a feltételes jelentése. Elég régről, már a a 14. század elejéről vannak róla írásbeli adatok. Az amennyiben szóról nem is igazán tudjuk, hogy mikor keletkezett, de a változási útja nagyon hasonló a ha szóéhoz. Persze az is igaz, hogy a megszodomizálás kifejezésről sem, de azért az – az amennyiben-nel ellentétben – mégiscsak belesimult a nyelvünkbe, nemde? Nem véletlen használhatjuk olyan természetességgel, mint Pista bácsi kaszáláskor a sérvkötőt, amennyiben nem megy ki a fejéből.