Figyelmetlenek voltunk, és leírtuk a lekőröz szót... éppenséggel megtehettük volna szándékosan is, de nem tagadjuk, ezúttal tévedésről volt szó. Szerencsés tévedésről, mert felhívta rá a figyelmet, hogy írnunk kell a kör ~ kőr szó problémájáról. E sorok írója például megtanulta az iskolában, hogy a magyarban miként jelöljük, ha egy magánhangzó rövid, ill. ha hosszú – így aztán igencsak meglepődött, amikor egy matematikadolgozatban egy tanára háromszor aláhúzta a kőr szót, és kiderült, hogy azt körnek kell írni.

A mai magyar nyelvhasználók feltehetően mindkét variációt használják. Erre utal az is, hogy a Nyelvművelő kézikönyv külön szócikket szentel a kör, körönd, köröz (a szócikken belül: körözött, köröző, körözött, köröztet) és körút szavaknak, mindegyikben az ö rövidségére hívva fel a figyelmet. Legélesebben a körút szócikkben fogalmaz:

A helytelen [kőrut] ejtés az egyik leggyakoribb hiba; igyekezzünk kerülni, ill. visszaszorítani!

Fel szokás hozni, hogy a kőr a szív alakú kártyaszín, de ez nem érv. Ilyen alapon hibáztathatnánk a kar ’kórus’ jelentésben való használatát, mondván, hogy az a végtag neve!

Az sajnos nem derül ki, hogy ez, illetve a hasonló ejtések mitől is minősülnek hibának, és mi is az, ami miatt kerülni vagy visszaszorítani kellene őket. Miben más ez, mint mondjuk a fel ~ föl valamelyik változatát hibásnak kikiáltani? Erről sajnos nem esik szó.

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a kör szó a (körös-)körül, körülötte szavakból való elvonással jöhetett létre. A szótár legkorábbi, 1643-as adata szerint is már hosszú [ő]-vel fordult elő (de ha ez sajtóhiba, egy 1802-es adat is hosszú [ő]-t mutat), tehát egészen biztos, hogy régi jelenségről van szó.

A zavarhoz hozzájárulhatott az is, hogy vannak földrajzi nevek, amelyek csak e hosszúságban térnek el: a tiszántúli folyók neve Körös (ill. ebből Körösladány), a kőrisfa nevével összefüggő településnevekben viszont hosszú ő van: Köröshegy, Kiskőrös, Nagykőrös. Persze csupán „hivatalosan”, hiszen a nyelvhasználat nyilván ezek esetében is ingadozik. A kőr kialakulásában a kőris fanév is szerepet játszhatott.

Az nem egészen világos, hogy minek köszönhető a magánhangzó megnyúlása (ismereteink szerint a *kőrül formát senki nem használja). A magyarban jellemző az, hogy zárt szótagban – azaz ha a magánhangzót legalább két (vagy egy hosszú) mássalhangzó követi, vagy csupán egy mássalhangzó, de az szóvégen – a magánhangzók hajlamosak megnyúlni r előtt. Hallhatunk tehát ilyeneket:

De finom ez a s[ő]r!

Nem iszunk meg egy s[ő]rt?

Ellenben aligha hallhatjuk azt, hogy

*Menjünk már el szombaton s[ő]rözni!

Ezzel szemben a kőrözni hallható. A kőr forma tehát nem csupán akkor jellemző, amikor a magánhangzó zárt szótagba kerül, hallunk olyanokat is, hogy kőrök, bár a *kőre, *kőröm, *kőrünk formák nem (vagy ritkábban?) fordulnak elő.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Egy biztos: ez, a helyesírási szabályzatban megadottól eltérő alak hatalmas indulatokat vált ki – de valószínűleg hasonló a helyzet időnként akkor is, ha valaki a nyelvművelők által javasolttól eltérően ejti a fenti szavak, formák valamelyikét. Olvasóink kommentjeit idézzük.

Van, aki csak finoman oktat ki:

lekőrözte?? Nyesse meg azt az ő betűt, kedves nyest.hu

Van, aki egyszerűen csak javít:

lekőrözte?! lekörözte!!!

Olyan is akad, aki Cyrano szerepébe bújik:

nem lepikkezte?

A pálmát persze kétségtelenül az az olvasónk viszi el, aki csak diszkrét tömörséggel figyelmeztet, aztán találjuk ki, mire gondol:

ő

Emlékeztetnénk arra is, hogy a helyesírási szabályok követése senki számára nem kötelező, így azokat számon kérni sem lehet senkin.

Mondhatnánk, hogy így jár, aki helyesírási hibát vét. De nem erről van szó. Naponta rengeteg helyesírási hibát vétünk, melyet nem vesz észre, legalábbis nem tesz szóvá senki. Itt azonban olvasók sora érzi azt, hogy szóvá kell tennie a hibát – annak ellenére is, hogy azt mások már szóvá tették. Mintha csak azt akarnák megmutatni, hogy ők is észrevették; ők is tudják, mi a helyes; ők sem hajlandóak eltűrni az ilyet.

Forrás: Wikimedia Commons / U.S. Air Force Photo by Josh Plueger

De mi lehet az oka ennek a reakciónak? Szerencsére erre is választ kapunk:

komolyan rühellem azokat, akik kezükben piros tollal, vigyorogva pellengérezik ki a helyesírási hibákat, de az ég szerelmére, egy nyelvészeti lap ne írjon már a címbe olyat, hogy lekŐrözte! Azt hittem, kártyázott ez a kislány, és bejött neki minden kőr.
Micsoda igénytelen barbárság már ez. (Kőrözött. Kőrút. Második általánosban a tanító néni elverte volna a kezem ezekért.)

Hát igen, a másodikos tanító néni! Az iskola! Az iskola az, ami elhiteti, hogy a kőr valami szörnyűség! De hogy kerül ez szóba az iskolában? Nyilván úgy, hogy valamelyik tanuló használta, mint anyanyelvének elemét. De aztán jött a megtorlás. Ha valaki nem szenvedte el személyesen, hát látta, ahogyan osztálytársa elszenvedi. És egy életre megtanulja, hogy ez „igénytelen barbárság”. Ahogy egy másik kommentelőnk írja:

magyarul: lekÖrözte 

primitívül: lekőrözte

A magyar anyanyelvűek jó része tehát primitív – vagy nem is magyar. Az előbbi kommentben felbukkan az a gondolat is, hogy a kőrrel nyelvészetileg van valami probléma („egy nyelvészeti lap ne írjon már...” – megjegyeznénk, a nyest nem „nyelvészeti lap”, csupán a nyelvvel kiemelten foglalkozó ismeretterjesztő portál). Ez a tévhit több hozzászólásban is megjelenni látszik:

kŐŐŐŐŐŐŐr = Nyelv és Tudomány ismeretterjesztő hírportál?

Vagy:

Lekőrözte??? Hosszú ő-vel??? Nyelv és Tudomány???

Illetve:

Lekörözte - ha már nyelvi oldal.

Nos, nem, kedves olvasóink, szó sincs erről. Egyetlen egy tudományos érv nem szól amellett, hogy a kőr helytelenebb lenne, mint a kör. Ha a tanító néni ezt mondta, hát átverte Önöket, bizonyára nem rosszindulatból, hanem azért, mert őt is átverték, akik saját nyelvi ízlésüket ráerőltették másokra, és ehhez álságos módon a tudomány tekintélyére hivatkoztak. És kedves olvasóink, a nagy átverésnek Önök immár nem csupán áldozatai lettek, amikor megkapták a tanító nénitől, hogy még magyarul sem tudnak rendesen, hanem egyúttal aktív részeseivé is váltak: most önök próbálják másokkal elhitetni, hogy a kőr helytelen. A mű forog, az alkotó pihen: eljár tengelyén a Nemzeti Átverés Rendszere.

Forrás: Wikimedia Commons / Seydelmann / GNU-FDL 1.2

Ebben a helyzetben pedig egy nyelvi ismeretterjesztő portál erkölcsileg  nem tehet mást, mint hogy valamit bedug a fogaskerekek közé, hátha megáll a gép. Hátha olvasói megállnak, elgondolkodnak, felismerik, hogy amit olyan nagy meggyőződéssel szajkóznak, azt maguk sem tudják meggyőzően indokolni. Ha felismerik, hogy janicsárgyerekekként azokat szapulják, akik közül kiragadták őket, akkor a folyamat megállítható. Hogy valóban megáll-e, az már személyes döntések sokaságán múlik. Mi annyit tehetünk, hogy elmondjuk: a nyelvhelyességi szabályoknak nincsenek tudományos alapjai.