Korábban már írtunk olyan kifejezésekről, melyek csak a magyarban hangzanak úgy, ahogy: ilyen a kötöttfogású birkózás vagy a gyorsúszás (de nem az a röplabda, a tollaslabda vagy a vízilabda). Foglalkoztunk azzal, hogy a paraszolvenciát csak a magyarban használják, a disszidens és a disszidálás pedig csak a magyarban fordul elő abban a jelentésben, ahogy ismerjük. Bár a pendrive ~ pendrájv és a winchester ~ vincseszter angol eredetű szavak, a nevezett háttértárakat angolul nem így hívják (vagy kevesen hívják így), és ezek a szavak csak a magyarban terjedtek el. A maffia a két f miatt majdnem hungarikum, a malenkij robot pedig ugyan orosz eredetű, de részben azáltal távolodott orosz eredetijétől, hogy az azt megalkotó magyarok megpróbáltak benne orosz nyelvtani szabályt használni. A sor még bizonyára sokáig folytatható, és most olvasóink mázlistának érezhetik magukat, mert folytatjuk, méghozzá a mázlistával.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Magyar tőhöz idegen képző? Ez nem kitaláció!

Könnyen felismerhető, hogy a mázlista végén a latin eredetű -ista képző szerepel. Ez ma a magyarban eléggé produktív, hozzátehető személynevekhez (orbánista, gyurcsányista), előfordul magyar – de legalábbis nem latin eredetű – közszavakon is (biciglista, csellista, elemista ’elemi iskolás’, forgalmista, irodista, polgárista ’polgári iskolás’, zongorista). A listából – a lista nem tartozik az -ista képzősök közé! – kitűnhet, hogy az ilyen képzéseknek a 20. század elején lehetett divatjuk, ekkor jöhetett létre a mázlista is.

A mázlista szó nem szerepel sem A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában, sem az Etymologysches Wörterbuch des Ungarischenben, töve azonban, a mázli, igen. A szó a magyarban jiddis eredetű, jelentése ’csillagzat, szerencsecsillag; sors, végzet’. A szó a jiddisben héber eredetű, oda pedig az asszír-babiloni mazzaltu ’a csillagistenek helye’ került mazalot ’csillagképek’ alakban, és ebből vonták el az egyes számú mazal alakot. A ’szerencse’ jelentése a jiddisben is viszonylag kései lehet, a magyaron kívül a németbe is bekerült ebben a jelentésben. A közismert mazel tov ’jó szerencsét’ kívánság, bár héber elemekből áll, a jiddisben alakult ki, és onnan került be a modern héberbe, az ivritbe mazal tov alakban.

A mázli a szlengen át került a magyarba, és a mai napig bizalmas, informális jellege van. A mázlista kétségkívül játékos képzés eredménye, és hasonló képzésnek más nyelvekben nem találjuk nyomát. Így lesz tehát egy héber-jiddis tő és egy latin képző együttese igazi hungarikum.

Bonus track

A jiddisben nem csak a jó szerencséről, a balszerencséről is szóltak: ez volt a schlim masel [slim mazl], szó szerint ’rossz szerencse’. Ez később schlamasl [slamazl] alakúra rövidült, és ez került be a korabeli német szlengben Schlamassel [slamaszl] formában, ’kínos ügy, nehéz helyzet, balszerencse’ jelentésben. Az ausztriai németben ez esett át tréfás latinizáláson, és lett belőle Schlamastik [slamasztik], ezt vette át a magyar slamasztika formában. Hasonló alakban (šlamastika [slamasztika]) megvan a csehben és a szlovákban, és előfordul a horvátban is.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)