Névtelenségét megőrizni kívánó olvasónk érdekes kérdést feszeget:

Az orosz nyelvből származó kifejezés (jelzős kapcsolat) :"malenykij, málenykij, málenkij vagy malenkij robotnak" írandó? Kell-e idézőjel? Idézőjellel és kötőjellel toldalékoljuk? Tekintsük mai jövevényszónak, vagy idegen szónak?

Haladjunk visszafelé a kérdések megválaszolásában!

Az iskolában azt tanuljuk, hogy egyik nyelvből a másikba a szavak először idegen szóként kerülnek, majd meghonosodnak, és jövevényszónak tekintjük őket. Arra azonban nem találunk pontos kritériumokat, hogy mikor is válik egy idegen szó jövevényszóvá. Valójában az írásmód sem mindig áll szoros összefüggésben azzal, hogy egy idegen eredetű szó mennyire „honosodott meg” a magyarban. A maximum szót például minden magyar beszélő használja, méghozzá informális környezetben is („Maximum hazatelefonálsz...”), tehát nagyon „meggyökeresedett” – mégis x-szel írjuk, holott erеdeti magyar szavakat sosem írunk x-szel.Az egyszerű nyelvhasználók számára a kérdés sokszor leginkább azért fontos, mert ettől függ, hogyan kellene írni – például grapefruitnak vagy grépfrútnak. Paradox módon azonban a nyelvművelői szakirodalomban találkozhatunk azzal a megállapítással is, hogy az idegen szó jövevényszóvá válását éppen az mutatja, hogy kiejtés szerint írjuk. Azaz a gyümölcsöt, melynek nevét sokáig citrancs vagy kesernye néven próbáltak magyarítani, azért írjuk ma grépfrútnak, mert már jövevényszóvá vált, amit az is mutat, hogy grépfrútnak írjuk. Tudományos értelemben tehát az a kérdés, hogy valami idegen szó-e, vagy jövevényszó, nem létezik. Olyan ez, mintha egy orvostól azt kérdeznénk, mi az a magasság, mely felett magasnak, vagy mely alatt alacsonynak minősül valaki. Persze vannak, akik egyértelműen alacsonyak vagy vitathatatlanul magasak, de nincs értelme azt mondani, hogy valaki 179 centiméterrel még nem magas, 180 centiméterrel pedig már igen. A szavak esetében pedig még ilyen számszerűsítéssel sem élhetünk: nem mondhatjuk meg, hogy a kókusz vagy az ananász, esetleg a mail vagy a web a „kevésbé idegen”.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az biztos hogy ebben az esetben „idegen szóról” már csak azért sem beszélhetünk, mert nem szóról, hanem szókapcsolatról van szó. A nyelvtanok általában szemérmesen hallgatnak az ilyenekről, pedig kétségtelenül léteznek idegen (jövevény)szólások, melyeket – legalábbis bizonyos stílusrétegekben – rendszeresen használunk magyar szövegekben, de szinte kizárólag eredeti formájában (talán ilyen a Sapienti sat – az A bölcsnek elég ritkább lehet), vagy inkább eredeti formájában, ahol stílusárnyalata vagy jelentésárnyalata kicsit más, mint a fordításáé (für alle Fälle – mindenesetre).

Azonban olyan szabály, hogy az idegen szavakat idézőjelbe kellene tenni, nincs. Az idézőjelet idézésre használjuk, a helyesírási szabályzat megemlíti még a hangulati velejáró (kiemelten a gúny) kiemelését: A nyest már megint „nagyon okos” választ adott... – írhatják majd törzskommentelőink. A helyesírási szabályzat azt sem szabályozza, hogy az idézethez fűzött toldalékot az idézőjelen kívülre (a kritikus „remek regény”-nek nevezte a művet), vagy azon belülre tegyük (a kritikus „remek regénynek” nevezte a művet) – a tipográfiai szakirodalom azonban az utóbbi mellett foglal állást annak ellenére, hogy az előbbi megoldás pontosabban jelzi, meddig tart az idézett szöveg.

A legérdekesebb kétségtelenül olvasónk eredeti kérdése. Ahhoz, hogy a pontos átírást megállapítsuk, vissza kellene állítanunk a kiinduló orosz alakot. Ez маленький робот lenne, ennek pedig szabályos átírása malenykij robot (a szabályos átírásban egyáltalán nem használunk ékezetes betűket). Az internetes statisztikák azonban azt mutatják, hogy az olvasónk által említett négy variáció meglehetősen kiegyenlítetten fordul elő: a „helyes” megoldás közel 30%-ban fordul elő, de néhány találattal több van a malenkij robot formára. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az orosz lágy mássalhangzók „kevésbé lágyak” – szakterminussal: palatalizáltak, és nem palatálisak, azaz nem a lágy szájpadlásnál képzik őket, ott csupán egy mellékszűkület keletkezik –, éppen ezért a magyar fül nem mindig észleli a lágyságukat (mássalhangzó előtt eleve nehezebb a megkülönböztetés, mint amikor magánhangzó követi). Elenyésző mértékben előfordulnak j nélküli alakok is. Azaz lényegében ez is kiejtés szerinti átírásnak tekinthető. Az á-s változatok teszik ki a maradék 40%-ot, itt is az n-es variáció enyhe, de jelentősebb túlsúlya jellemző az ny-essel szemben.

Egy kis munka
(Forrás: Wikimedia Commons )

De mit is jelent a kifejezés? A második világháború idején, illetve az azt követő időszakban a szovjet katonák időnként civileket fogdostak össze „egy kis munkára”, mely aztán időnként évekig is eltartó hadifogságként végződött. De mit jelent a kifejezés oroszul? Nos, ’kis robot’-ot, méghozzá kizárólag a robot szó ’programozható elektromechanikai szerkezet’ jelentésében. A ’kis munka’ ugyanis oroszul маленькая работа [malenykaja rabota] – a работа ’munka’ jelentésű szót a magyar anyanyelvűek feltehetően jó érzékkel azonosították a magyar robot ’jobbágyok és zsellérek által a földesúr hasznára végzett munka’ szóval. Ugyanakkor valakik, akik már konyítottak az orosz nyelvhez, tudták, hogy a *маленькая робот [malenykaja robot] szerkezet képtelenség az oroszban: a „kemény” mássalhangzóra végződő szavak mindig hímneműek, így aztán a melléknévnek is hímneműnek kell lennie. Így születhetett meg az oroszban – hasonló jelentésben – nem létező маленький роботnak megfelelő magyar forma.

Ezek után visszatérhetünk ahhoz a kérdéshez, hogy vajon idegen szavakról van-e szó? Nos, nyilvánvaló, hogy a szerkezet nem lehet tisztán magyar: a malen(y)kij/málen(y)kij szót külön nem használjuk, és hasonló jelentésben a robotot sem (még azt sem szokás mondani, hogy  „a szovjetek elvitték robotra”). Ugyanakkor azt sem állíthatjuk, hogy orosz szerkezetről van szó, hiszen az oroszban hasonló alakú és jelentésű szerkezet nincs. Azt kell tehát mondanunk, hogy idegen eredete ellenére a malenykij robot (akárhogy írjuk) hungarikum, akárcsak a disszidálás vagy a paraszolvencia. A kifejezést egyébként egyetlen helyesírási szótárban sem sikerült megtalálnunk: javasoljuk, mindenki írja úgy, ahogy jólesik.