@L a c a:

Még egy eszembe jutott: undoritisz

Tovább: Urizál: úr, úr-i, ur-iz, uriz-ál. A héber ur = fény, tűz (a tűz az úr? hát mégsem, hanem ’a víz az úr’ – Petőfi). Uri = tüzi. Uriz (mit csinál?): tüz-ez. Uriz-ál: tüzez-el (úgy tesz, mintha tüzezne).

A kurizál a fiatal francia nyelvből – aha, az „indoeurópai” (de mitől is indo?) felfogásban, s hol vagy még a francia nyelv? – valójában kör-öz-öl a nőstény körül.

Ingerencia: inger, inger-en, ingeren-tesz, ingeren-tesző(-teszője). A héber giruj = inger. Inger-en: ami ingert képez. A szintén kozmopolita -xn képző (-an -án -en -én -in -on -ön -un -ün) intézményesíti az alapszó értelmét. Lásd még kettő-en (ketten), tett-en érték (pontosan azt tette), vár-an-dós (várakozásra késztetett), tehén (a héber tohen=őröl), a tehen-ke tehát olyan, hogy állandóan kérődzik.

Ingeren-tesz (a C=TSz, ami legtöbbször önmagában is „szó”: tesz). Ingeren-teszője: ez is érthető magyarul? Igen. Nem kell neki latin.

Kitaláció: ki-talál, talá(l)tesz, talál-teszija. Héber ki = kihány (ételt). A magyarban elvontabb (valszeg ősibb) a jelentés: kidob, kihány. A tőszó a ’ki’ nélküli: talál. A magyar nem tűr meg 3 mássalhangzót egymásután, ezért az L, ami úgyis csak igeképző, gyakran, itt is, kiesett. A kitalá(l)ció olyan művelet, ami egy véletlenszerű (csak talált), bizonytalan dolog megnevezését eredményezte. Kell hozzá latin, hogy megértsük, mit jelent? Nem kell:-).

Latin-e az -ista összetett képző a magyarban? Természetesen nem, csak az -istá-t fel kellene bontani az elemeire.

Forgalom, forgalm-i, forgalm-is, forgalmis-ta.

1. Az i melléknévképző a héberben-magyarban és számtalan más nyelvben közös.

2. Az -xs (-as -ás -es -és -is -os -ös -us -üs) szintén melléknév (milyenség) képző, ugyancsak kozmopolita.

3. A ’forgalmis’ mély hangrendű, ezért a -ta végződés is az lett. De a men-te (kabát), kör-te, szer-te (szórt), jösz-te (parancs), fek-te (fektében), fél-te (féltében) szavakban a végződés is magas hangrendű. A -ta, -te a TE (az ősi „nem-én”, hanem külső ágens), a héberben ata = te. Nagyon sok nyelvben az ősi T maradt a „te” váza, pl. az oroszban is: tы (kemény i). Még több nyelvben, ahol T-S/Sz, vagy T-D hangváltozás történt, ugyancsak felismerhető az ősi ’te’.

A latin mindehhez képest bizony fiatalos... habár igaz, hogy a KM-be is befészkelte magát.

@Fejes László (nyest.hu): Ez a "bizalmatlan harmónia" lehet (– a "bizalmas diszharmónia" ellentéte :-) vö. Nádasdy)

@Kormos: Ez a rejszelő hapax legomenon a neten.

"legifjabb generáció is használ. (A kitaláció 2:39-nél van"

Igen, meg a film végére is betették "utómottónak". :-)

De azért ez pont egy nagyon gyenge példa arra, hogy a gyerekek is használják, mert olyan szépen mondják ketten egyszerre, hogy ebben aztán semmi spontán nem volt... :-/ Jobbik esetben az egyikük mondta előtte, és azt követően szállt be a másikuk is az ismétlésbe, de valószínűbbnek tartom, hogy már eleve ezt a szót használva kérdezte tőlük a riporter (pl. "Szerintetek vannak-e kísértetek, vagy az csak egy kitaláció?"). Na mindegy. Azért cuki film. :-)

bolondéria

@Pesta:

Ami a biciklistát illeti: www.youtube.com/watch?v=zC9nKmHfb2Y

Számomra az egyik legbosszantóbb, amikor a biciklis/kerékpáros helyett azt mondják: biciklista. Szerintem ez a rendőrnyelvből került át a köznyelvbe. :) Sőt olyan is van, hogy „traktorista".

„telefonice" -- vagy húsz éve volt nagy divat az „automatice" vagy pl. a „logice"

Egyszer hallottam olyat, hogy „forintálisan” ’összegszerűen’.