@LvT: Köszönöm a szakszerű kiegészítést. Annyit még hozzátennék, hogy a 'hangutánzószó'-ra a spanyolban külön szó van (voz onomatopéyica vagy egyszerűen onomatopeya), így kizárásos alapon a "voz expresiva" a 'hangulatfestő' lehet.

@Sultanus Constantinus: Akár lehetséges is, de hogy jön ez ide?

Én úgy emlékszem, hogy Pötzschnek kellett írni a nevét. Meggugliztam, és annyi helyen Pötschnek jött ki, hogy ebben már nem vagyok annyira biztos. Az angol wiki pl. Pötschnek írja, a német Pötzschnek, ha ez egyáltalán jelent valamit.

Mindenesetre emlékezzünk meg ehelyt a kiváló Gyulai István sportriporterünk feledhetetlen mondásáról: "Hogy megnőtt tavaly óta ez a kis Pötzsch!"

@Sultanus Constantinus: >> Az ilyen szót pl. a spanyol etimológiai szakirodalom úgy nevezi, hogy "voz expresiva", aminek nem tudom, mi lenne a megfelelő fordítása, leginkább 'hangulatfestő szó'. <<

.

Ilyen értelemben a magyarban egyrészt a <hangutánzó>, másrészt a <hangfestő> kifejezés használatos attól függően, hogy mennyire hűen reprodukálna egy hangsort, illetve mennyire inkább hangulati asszociációkat kelt.

.

Az irodalom szerint a szláv <pička> szó, amely a magyar <picsa> előzménye, egy <*pik-> ’vizel’ jelentésű szláv igető származéka. Ez az igető hangutánzó, és mivel az utánzott hang univerzális, így az ezt imitáló hangsorok is hasonlóak lesznek szerte a világon, anélkül, hogy azok etimológiailag összefüggenének: ezt hívják motiváltságnak, amely a tövek kis részére jellemző (a hangutánzó, hangfestő szavak mellett ilyenek a gyermek- és dajkanyelvi szavak, ahogy már te is vélelmezted). E mellé a szláv igető mellé tehetjük a magyar <pisil>, angol <piss>, francia <pisser> igéket, amelyeket csak a hangutánzó jellegük köt össze.

.

A magyar <pina> szót általában a <fan(szőrzet)> etimonnal próbálják összevetni azzal, hogy esetleg szóhasadás történt azáltal, hogy a <pina> szóban nem ment végbe az ősmagyar /p/ → /f/ hangváltozás. Ez éppen lehet, hogy azért történt így, mert népetimológiásan összekapcsolódott a <pis(il)> hangutánzó tővel, és a motiváltság megóvta a hangváltozástól.

.

Az EWUng a <pisil> igénél említi a <pös> ’vizelet’ szóalakot, amelyről ezt mondja, hogy ez „egy eredeti igenévszó (vö. <fos>, <szar>) névszói változatának tűnik” (más lehetőségek mellett). Így bár ez az alak viszonylag későn jelentkezik (1604-ben), de megvan a lehetősége, hogy régebbi alakulat. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a magyarban a szibilánsok gyakran affrikálódnak, a <pöcs> szó inkább lenne tartható a <pös> szó alakváltozatának ’vizelet’ → ’vizelőszerv’ jelentésváltozással, semmint egy német <Pötsch> átvételének.

@Fejes László (nyest.hu): Gyanítom, hogy az ilyen nyelvekben, ahol nincs [s], de van [h] van, mint pl. a hawaii, ott az a [h] feltehetően (részben) egy korábbi [s]-ből származik. A polinéz alapnyelvben még volt *[f], *[s] és *[h] is, a hawaiiban az utóbbi eltűnt, viszont *[f], *[s] > [h].

@El Vaquero: Az általad említett affrikáták még az affrikáták között is ritkák: „Much less common are labiodental affricates, such as [p͡f] in German and Izi, or velar affricates, such as [k͡x] in Tswana (written kg) or High Alemannic Swiss German dialects.” (en.wikipedia.org/wiki/Affricate#Examples )

Egyébként meg: „Languages with no sibilants are fairly rare. Most have no fricatives at all, or no fricatives apart from /h/. Examples include most Australian languages, Hawaiian and Rotokas, and what is generally reconstructed for Proto-Bantu. Languages with fricatives but no sibilants do however occur; one is Ukue of Nigeria, which has only the fricatives /f, v, h/. ” en.wikipedia.org/wiki/Sibilant#Linguistic_contrasts_among_sibilants

@El Cabezudo: "Van, ahol még szibilánsok sincsenek, nemhogy affrikáták..."

Az affrikáták nem feltétlenül szibilánsok (pl. [pf] és [kx], az átkötp ívektől eltekintek). Gondolom úgy akartad írni, hogy van, ahol még szibiláns réshangok sincsenek, nem hogy szibiláns affrikáták. Bár még mindig nem értem, hogy melyik nyelvekre értetted.

@Sultanus Constantinus: Ha a picsának köze lenne a pöcshöz (úgy értem, a szavaknak), akkor azt említettük volna. Na, majd egyszer azt is megírjuk...

A cs, lévén affrikáta, meglehetősen összetett képzésű hang. Van, ahol még szibilánsok sincsenek, nemhogy affrikáták...

@Sultanus Constantinus: www.urbandictionary.com/define.php?term=pichka

@Sultanus Constantinus: www.urbandictionary.com/define.php?term=pichka

Inkább az az elgondolkodtató, hogy vannak szavak, pl. az ilyen jellegűek, amelyek több egymással nem rokon nyelvben is hasonlóan hangzanak -- pl. spanyol picha, pito 'pöcs' (és gondolom a magyar "picsa" szónak is köze van a "pöcs"-höz, esetleg hatottak egymásra).

Az ilyen szót pl. a spanyol etimológiai szakirodalom úgy nevezi, hogy "voz expresiva", aminek nem tudom, mi lenne a megfelelő fordítása, leginkább 'hangulatfestő szó'. Ezzel persze nem vagyunk kisegítve, mert tudományos alapon nem lehet megmagyarázni, hogy az mi, de a lényege az lehet, hogy olyasmi, mint a hangutánzó szó, de mégsem az, mert semmilyen hangot nem utánoz.

Még véletlenül sem akarom azt a látszatot kelteni, hogy átálltam a gyöknyelvészekhez ;), de egy biztos, az ilyen jellegű szavak gyakran a legegyszerűbb, legkönnyebben kiejthető, a gyereknyelvben is megtalálható hangokból állnak (p, t, m, cs stb.), talán ezért van az, hogy hasonlítanak a nyelvekben.

@Fejes László (nyest.hu): Nem akarok egyik irányba sem érvelni, csak ha már találtam ezt az adatot, akkor beírtam.

@tenegri: Ha így van, akkor ez egy akadályt kiküszöböl – de attól még ott a többi.

Ha jól láttam, akkor a németben is van Petsch formája a névnek, s - ezt már csak én gondolom minden utánanézés nélkül - esetleg ez lehet ott is a korábbi az ö-s alakhoz képest.