@lcsaszar: több száz meghatározása létezik a kultúrának (olvastam egy tanulmányt, abban kb. 200-ra teszik). Abban azonban a legtöbb definíció egységes, hogy többek között a nyelv tartozik bele a kultúra fogalmába (mint kulturális univerzálé). Ha pedig ezt elfogadjuk, akkor része lesz a kultúrának az is, aki csak "itt él és beszéli a nyelvet".

@lcsaszar: Nem állítottam, hogy feltétlenül része. De feltételezhetően minimum kultúrafogyasztóként része lesz, akár akarja, akár nem. És elég sok példa van arra is, hogy szűkebb vagy szélesebb körben formálja is a kultúrát. Nem egyszer sokkal inkább, mint a bennszülöttek. Ab ovo kizárni őket azonban...

@Fejes László (nyest.hu): Hát, attól, hogy valaki itt él és beszéli a nyelvet, még nem feltétlenül része a magyar kultúrának. Bár attól függ, ki mit tekint annak...

@Fejes László (nyest.hu): mondom, nem megy a magyar nyelv értése .... ami egy nyelvi portálon különösen furcsa.

Mindegy, nem először látom ezt itt.

@deakt: Ki személyeskedik? Te magad zártad ki magad abból a kultúrából, aminek Gianni vagy Yoshi Bharath, Radulovics Bojana, Delhusa Djon, Papadimitriu Athina része. (Hogy Budenzről, Hunfalvyról vagy Vámbéryről ne is szóljak.)

@Fejes László (nyest.hu): értesz magyar nyelven? Nem úgy tűnik.

A tahó személyeskedéseidet meg hagyd meg magadnak.

@deakt: „A magyarországi portugálok kultúrája nem része a magyar kultúrának” Akkor neked Szent Gellérttől Bonfinin át Fekete Pákóig sok mindenki nem része a magyar kultúrának. Vagy inkább te nem vagy az...

@LvT: "„Kinyilvánítjuk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.” — A ’politikai közösség’ hapax az alaptörvényben, sőt a magyar jogrendben is. Ez jelzi, hogy a magyar nemzet és a magyar állampolgárság két külön halmaz. Az előbbibe nem tartozunk bele."

Teljesen világos, a legjobb példa rá Pierre Daher, aki országgyűlési képviselő, magyar állampolgár, de nagyon nem hinném, hogy a magyar nemzet tagja, vagy akár az akarna lenni.

„Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját … ápoljuk és megóvjuk.” — Ez egy kizáró felsorolás, amely világossá teszi, hogy a nemzetiségek nyelve nem egyenlő az „egyedülálló nyelvünkkel”, a nemzetiségek kultúrája pedig nem része a magyar kultúrának. A distinkciót erősíti az első és harmadik személy kontrasztja (nem úgy írták, hogy „nemzetiségeink”).

Detto, az előbb említett képviselő is a legjobb példa rá. A magyarországi portugálok kultúrája nem része a magyar kultúrának, mint ahogy az én kultúrám sem része a lisszaboninak, ahol most vagyok.

@Fejes László (nyest.hu): >> Viszont: az, hogy az ember a rádióban Žagart hallgat, s közben tudja, hogy a Žagar magyar, még nem jelenti, hogy tudja, hogy ép egy hazai együttest hallgat. :) <<

És az, ha az ember a nappaliban Kafkát olvas, s közben tudja, hogy Kafka cseh(országi), tételesen szintén nem jelenti azt, hogy tudja, hogy épp egy hazai [=cseh] írót olvas. — Nemcsak „Kafkáról ezerszer elhangzik, hogy Prágában alkotott stb”, hanem pl. a Žagarról is ugyanígy elhangzik, hogy magyar. ismétlem: én nem hallgatom őket, mégis tudom ezt a tényt. Tehát az sem fogja elkerülni, aki még pluszban hallja őket a rádióban.

.

>> nem tudok róla, hogy a szlovákban lenne hasonló a „na dne”-vel... <<

A „na dne” itt a rím miatt áll. Amúgy, mint szlovák és mint verselő mondom, nem kell hasonlónak lennie: elég, ha a képet megidézi, hogy mi az a lent, ahol két ember találja magát, miután a szenvedélyeket összeszámolják… Másrészt a szöveg vége megidézi az elejét, ahol „ak všetko na halier sadne” következménye az, hogy „to len potom bude raj”, így a gondolatrímnek köszönhetően a „nájdeme sa spolu na dne” is paradicsomi helyzetet ír le.

@LvT: Kafkáról ezerszer elhangzik, hogy Prágában alkotott stb. Attól még, hogy a magyar rádiók Žagart játszanak, az hallgatók nem fogják úgy érezni, hogy több köze van a saját kultúrájukhoz, mint bármelyik hasonló holland vagy ír zenekart. Mondjuk szerintem akár Kafka csehsége, akár a Žagar magyarsága meg is kérdőjelezhető – természetesen pozitív értelemben, tudniillik úgy kapcsolódnak a globális kultúrához, hogy közvetlenül valamiféle nemzeti kultúrához kapcsolódnának. Jó példa erre a komolyzene is. De ezzel éppen a fenti identitásduma veszti el a jelentőségét. Az identitásunk nem arra épül és nem attól függ, hogy hány százalékban hallgatunk hazai zenéket.

Viszont: az, hogy az ember a rádióban Žagart hallgat, s közben tudja, hogy a Žagar magyar, még nem jelenti, hogy tudja, hogy ép egy hazai együttest hallgat. :)

„szeretkezni alacsony fekvésű, vízszintes helyen szoktak leginkább” Hát ebből a szempontból a magyar fordítás inkább áthallásos, a „padlón szeretkezni” szinte bevett kifejezés a szenvedélyes szexre, de nem tudok róla, hogy a szlovákban lenne hasonló a „na dne”-vel...

„A számolgatás az ’ez elment vadászni …’ kezdetű játékot is felidézi” Ez szerintem már meglehetősen egyéni asszociáció, ilyen szempontból persze van létjogosultsága, de ilyesmire elemzést azért nem építenék (hacsak nincsenek szövegbeli összecsengések is).

>> hol ír ki pontosan az alaptörvény a nemzetből? <<

„Kinyilvánítjuk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.” — A ’politikai közösség’ hapax az alaptörvényben, sőt a magyar jogrendben is. Ez jelzi, hogy a magyar nemzet és a magyar állampolgárság két külön halmaz. Az előbbibe nem tartozunk bele.

„Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját … ápoljuk és megóvjuk.” — Ez egy kizáró felsorolás, amely világossá teszi, hogy a nemzetiségek nyelve nem egyenlő az „egyedülálló nyelvünkkel”, a nemzetiségek kultúrája pedig nem része a magyar kultúrának. A distinkciót erősíti az első és harmadik személy kontrasztja (nem úgy írták, hogy „nemzetiségeink”).

@Fejes László (nyest.hu): >> Ilyesmire viszont ismereteink szerint a t9örvény semmiféle kötelezettséget nem ír elő. <<

Azt nagyon szomorúnak találnám, ha törvény kulturális lojalitást írna elő. A csehek nagyon tolják Kafkát, holott ő németül írt, és egyáltalán nem volt csehországi identitása sem, sőt meglehetősen nem kedvelte Prágát. Azaz nem kell, hogy a helyi aktor a helyi kultúrához kötődjön, ha a helyi kultúra kötődik hozzá.

.

>> Azaz egy rádió úgy is betarthatja a törvényt, hogy a hallgató úgy érzi, hogy egyetlen hazai számot sem játszanak. <<

Nem hallgatom őket, sőt könnyűzenei infókat is ritkán olvasok/hallgatok, de e nélkül is a fülembe jutott, hogy a Žagar magyar együttes. Így szerintem a puszta zenesugárzáson túlmenően a hallgatók kapnak annyi metainformációt, hogy el tudják helyezni azt, amit hallanak. — Nem az analógia, csak a párhuzam kedvéért említem, hogy a komolyzenében és a jazzben már régóta az a helyzet, hogy az előadók nacionáléja nem állapítható meg magából az előadásból. Amióta az operát is eredet nyelven illik énekelni: külföldin magyarul adják elő a Kékszakállút, a magyarok pedig olaszul az Aidát.

.

>> Természetesen elképzelhető, hogy a számolás erotikus, de őszintén szólva nekem ebben a kontextusban ez nem igazán érezhető. <<

Pl. a „čo ti prejdú cez ruky” is erős utalás a simogatásra, amelynek a végén „nájdeme sa spolu na dne”: ez utóbbi esetén sem negatív értelemben’találjuk magunkat együtt a padlón’, hanem szeretkezni alacsony fekvésű, vízszintes helyen szoktak leginkább.

A számolgatás az ’ez elment vadászni …’ kezdetű játékot is felidézi, amely gyermeknek még csak csiklandozás, de felnőttnek már szexuális játék.

@LvT: hol ír ki pontosan az alaptörvény a nemzetből?

@LvT: Természetesen senki nem gondolja, hogy a Ghymes ne lehetne része a szlovák(iai) vagy а Žagar a magyar(országi) identitásnak. De csak akkor válhat azzá, ha a hallgató tudja, hogy ki játszik, és hogy az illető személy vagy zenekar a saját országához kötődik. Ilyesmire viszont ismereteink szerint a t9örvény semmiféle kötelezettséget nem ír elő. Azaz egy rádió úgy is betarthatja a törvényt, hogy a hallgató úgy érzi, hogy egyetlen hazai számot sem játszanak.

A fordítás pontosítását köszönjük. Természetesen elképzelhető, hogy a számolás erotikus, de őszintén szólva nekem ebben a kontextusban ez nem igazán érezhető.

>> … erősíteni szeretnék az identitást. Ez utóbbi aligha értékelhető másként, mint mellébeszélésként. A törvény ugyanis nem írja elő, hogy a számok szlovák nyelvűek legyenek, az angolul éneklő vagy szöveg nélküli számokat játszó zenekarokról, vagy a szlovákiai magyar Ghymesről pedig az sem derül ki a hallgató számára, hogy szlovák(iai). Megjegyzendő azonban, hogy hasonló törvény Magyarországon már évek óta érvényben van. <<

Én személy szerint nem szeretem, hogy az új alaptörvény kiírt engem a magyar nemzetből. Úgy tartom, hogy az állampolgári identitásnak a kisebbségek kultúrájához is kell kapcsolattal lennie. Ilyen módon az szerintem üdvözlendő, ha a szlovákiai identitásnak része lenne teszem azt a Ghymes (meg természetesen a magyarnak is, de ezek nem zárják ki egymást).

Megjegyzendő, hogy a magyarországi törvény itt más: az kizárja pl. az angol nyelvű magyar könnyűzenét, így a számolás közben kiesik a Žagar, az Erik Sumo Band és mások, amelyek pedig a magyar kultúra részét képezik (vö. az utóbbi közreműködését a Liza a rókatündérben).

.

A többnyelvűség átka c. cikkhez hasonlóan magam sem tudok jól szlovák és magyar közt fordítani, de gyors átnézés mellett is kiugrott, hogy a „ak všetko na halier sadne” sor fordítása nem jó: itt ’ha minden fillérre [pontosan] egyezik’, ill. „stále som to ja” ’mindig az vagyok’. — A szöveg erotikus: a számolás allegóriája az érzéki érintéseknek.