Olvasónk, bemapoe a Krímmel kapcsolatos kérdést tesz fel:

Már korábban is foglalkoztatott a kérdés, de az ukrajnai válság miatt most talán másokat is érdekel: miért hívjuk a Krím-félszigetet gyakran csak „Krím”-nek, de még inkább „a Krím”-nek? Miért kell a névelő? Vagy akkor néha miért nem? De legfőképp: miért mondjuk az, hogy „a Krímbe”, „a Krímben”, amikor félszigetekkel kapcsolatban inkább a -ra, -re rag jellemző? Nem is jut eszembe más földrajzi terület, aminél az „a(z) ...-be(n)” szerkezetet használnánk. Miért hát ez a megkülönböztetés?

Abban azért nincs igaza olvasónknak, hogy a félszigetek ragozására a -rA (-On, -rÓl) jellemző. Sok félsziget esetében, ha a név nem tartalmazza a félsziget elemet, a -bA (-bAn, -bÓl) használatos: pl. Itália, Hispánia, Bretagne stb. Az viszont igaz, hogy ezek előtt nem használunk névelőt.

Azt olvasónk is érzi, hogy a Krím különlegesen viselkedik – ebből sejthetjük, hogy nem fogunk tudni olyan magyarázatot adni, hogy azért, mert a Krím ezt és ezt jelenti, és az ilyen szavak így és így viselkednek.Ha valahova be szeretnénk sorolni, úgy tűnik, mintha hegységnév lenne: a hegységek esetében használunk névelőt és úgynevezett belső helyragokat: a Mátrába, a Tátrában, a Pireneusokban. Mivel a Krím-félsziget déli partjainál hegység húzódik (a Krími-hegység), akár azt is gondolhatnánk, hogy eredetileg ezt jelölte a Krím név. Ha azonban megnézzük a nyelvtörténeti adatokat más képet kapunk.

A magyar nyelvtörténeti korpuszban először Krímországként tűnik fel (a maitól eltérő helyesírás, illetve a sajátos betűformákra használt kódok ne zavarjanak meg senkit):

A Krimm ors43zági Tatár Kán a minap igen drága Tatár Fejedelmi ö4ltözetet kü4ldött ajándékúl az öregbik Nagy-Fejedelem Fiának, Pavlovics Kons43tantinnak.

A Krím a legkorábbi (1861-es) hosszú í-s előfordulásakor rögtön helyraggal szerepel, azonban olyan formában, ahogy ma nem használnánk:

Ibrahim december végén meg' Nádorfehérvártt volt; a tatár khán hadait vissza Krímba vitte.

A kán palotája Bahcsiszerajban
(Forrás: Wikimedia Commons / Ilya / CC BY-SA 3.0)

A hátul képzett (iskolai terminussal: mély hangrendű) toldalékot talán az magyarázza, hogy a szó török-tatár, illetve orosz eredeti változata hátul képzett magánhangzókat tartalmaz. (De más magyarázat is lehetséges: a még korábbi krímieknek alakra is több magyarázat lehetséges, de van valamivel korábban rövid i-vel írt Krimbe alak is. Az külön kérdés, hogy ekkor rövid [i]-vel ejtették-e, vagy idegen szó volta miatt nem írtak bele í-t.) Mindenesetre 1934-ben már elöl képzett (magas hangrendű) toldalékot találunk: Krímet. Helyraggal legközelebb 1953-ban szerepel, ekkor már névelőt is kap:

Akkor miért küldtük Vaszilij Golicin herceget kétszer is a Krímbe?

De későbbről is van adat a névelő nélküli használatról:

Az az ószövetségi indulatú, s mégis csupa fegyelemmel írt levél -- átok, prófécia, józan érv, személyes érzelmi appelláció --, melyben Krímből szó szerint megláncolt kézzel viaskodik Barcsaival -- - 279. oldal - azért verték vasba, mert a fejedelemséget újból visszautasította -- ritka erővel motiválja az elkövetkezendőket.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A korpuszban a Krím-félsziget forma a Krím után több 128 évvel később bukkan fel először:

Amikor de Gaulle, majd Mitterrand a jaltai szerzõdést elmarasztaló nyilatkozatai elhangzottak, - 104. oldal - vagy amikor amerikai részrõl annak felmondását sürgették, több európai államférfi és kommentátor méltán vetette közbe, hogy Jaltát nem felmondani kell, hanem Moszkvát rávenni arra, hogy teljesítse, amire 945 elején a Krím-félszigeten ígéretet tett.

Természetesen a korpuszban való első előfordulások nem azonosíthatóak a szó nyelvben való megjelenésével, de a jelentős időbeli különbség mégis azt sugallja, hogy a Krím-félsziget forma jóval a Krím után jelent meg. (Erre utal, hogy rövid i-vel már 1906-ban megjelenik – szótörténeti szempontból persze ezeket is figyelembe kell venni, de ekkor is hasonló mértékű a késés.)

De azonos-e a Krím a Krím-félszigettel? Vannak adatok, melyek arra utalnak, hogy nem!

A perekopi földszorost - Krím - nyolc kilométer szélességű s húsz méter magas sánc zárta el.

Korábban már megírtuk, hogy a Krím elnevezés „arra a földszorosra, illetve erődítményeire vonatkozott, mely a félszigetet a szárazfölddel köti össze”. Úgy tűnik, ez a jelentés még a magyarból is adatolható, méghozzá nem is olyan régről: 1952-ből.

A földszoros napjainkban
(Forrás: Wikimedia Commons / Вальдимар / CC BY-SA 3.0)

Ez magyarázhatja a névelőhasználatot és a ragozást is: a Krím alatt valószínűleg többféle fogalmat érthettek: a földszorost, az erődítményeket, a tájegységet, vagy akár a tatár fejedelemséget (államot) is. A szövegkörnyezetben általában többféleképpen lehetett interpretálni az elnevezést, és jellemzően nem is számított, hogy miként értelmezzük az elnevezést. Ma ugyan általában a félszigetet értjük a Krímen, mégis inkább a Krímbe utazunk, mint a Krímre (bár ez utóbbi is előfordul), következetesen a Krím-félszigetre megyünk.

Ehhez kapcsolódik olvasónk megjegyzése, miszerint a Krím-félszigetet külön, kötőjel nélkül kellene írnunk. Abban igaza van, hogy a helyesírási szótárakban így szerepel. (De például a történeti szövegtárban mindkét előfordulásakor kötőjellel van írva!). Ezzel a helyesírási problémával korábban már foglalkoztunk a Fertő-tó kapcsán. A helyesírási szabályzat 183. pontja ezt írja:

Földrajzi nevekhez magyarázó céllal néha hozzákapcsolunk egy közszót, ez azonban nem válik a név részévé. Ezeket a nevet értelmező szavakat külön írjuk. [...]

Azaz ha a tó, sziget, félsziget stb. elhagyható, a földrajzi név anélkül is használható, akkor külön írandó, ha nem, kötőjellel. A Fertő-tó kapcsán azzal érveltünk, hogy a nyelvhasználók különbözőképpen ítélik meg, hogy a megnevező elem elhagyható-e, sokan nem mondanának Fertőt Fertő-tó helyett. Ugyanakkor a helyesírási szótárak kötőjellel íratnak olyan neveket, melyekről – legalábbis mi – nyugodt szívvel elhagynánk a közszói elemet: Onyega-tó, Ontario-tó, Niagara-vízesés stb.

A Krím esete újabb példa arra, hogy ez a szabály nagyon rosszul alkalmazható. Az, hogy a Krímbe, de a Krím-félszigetre utazunk, azt mutatja, hogy a Krím nem a Krím-félsziget félsziget nélküli alakja (függetlenül attól, hogy érezni vélünk-e különbséget a jelentésben, vagy sem). A 183. pont tehát nem alkalmazható rá, a szótárak szerkesztői tévedtek. És ez nem véletlen, hanem szükségszerű. Amikor az alakról döntöttek, nyilván csak arra figyeltek, hogy van Krím is, Krím-félsziget is, tehát a 183. pont alkalmazandó. Az eszükbe sem jutott, hogy a ragozást teszteljék.

Krími partok
(Forrás: Wikimedia Commons / Angu / CC BY-SA 3.0)

Persze nem is jó, ha a helyesen írni kívánóknak ilyesmiket kell végiggondolniuk – nemhogy szótárszerkesztés, de egyszerűen írás közben. A Krím-félsziget tehát újabb érv arra, hogy a 183. pontban található szabály rossz, alkalmazhatatlan a mindennapi gyakorlatban. Sokkal értelmesebb megoldás lenne, ha a sziget, tó, szoros stb. szavakat mindig kötőjellel kellene kapcsolni a tulajdonnév egyedítő eleméhez (esetleg mindig külön kellene írni őket).