Elsőre azt gondolnánk, hogy a magánhangzó-harmónia csak a szavak hangalakjának függvénye. Ebben azonban elbizonytalanít, hogy tökéletesen azonos hangalakú szavak is viselkedhetnek másképp a harmónia szempontjából. A szív ige többes szám harmadik személyű alakja szívnak, a szív főnév részes esete viszont szívnek. Az ilyen esetekre nincs magyarázat, ezt egyszerűen az egyes szavakkal együtt meg kell szokni. Más esetekben viszont a hasonló vagy akár azonos hangalakú szavak felépítése okoz harmóniabeli különbségeket. Ilyen eseteket vizsgálunk most.

Szívet szívok
(Forrás: iStockphoto)

A harmónia

Hasznos, de nem elengedhetetlen elolvasni korábbi cikkünket. Aki megtette, az ezt a részt akár át is ugorhatja.

A „magas” és a „mély” jelzőket a magánhangzókra metaforikusan használjuk. Ugyanezt a két csoportot a török iskolai nyelvtanok például „vékonynak” és „vastagnak” nevezik.

A magánhangzó-harmónia a hasonulásnak egy fajtája, hiszen a magánhangzó-harmónia gyakran teszi a toldalék magánhangzóját a tőéhez hasonlóvá. A mézben esetében a toldalék [e]-je ugyanúgy elölképzett (az iskolai terminológiában „magas”), mint a tő [é]-je, a mázban-ban viszont az [a] hátulképzett („mély”), mint a tő [á]-ja. Előfordul, hogy a két magánhangzó véletlenül azonos lesz: pl. méznél, máznál. A harmónia azonban alapvetően nem azonossá, hanem csak elöl-hátulképzettség szerint hasonlóvá teszi a tő és a toldalék magánhangzóit.

Korábban megmutattuk, hogy a magánhangzók három csoportba oszthatók. Ezek közül kettő – a hátulképzettek (H: u, ú, o, ó, a, á) és az elölképzett ajakkerekítésesek (E: ü, ű, ö, ő) – szabályosan viselkedik a harmónia szempontjából. A harmadik osztály, az elölképzett kerekítetlenek (i, í, e, é) okoznak meglepetéseket. Ezt S osztálynak neveztük, mert bizonyos esetekben semlegesen viselkednek: a papír toldalékolása ugyanúgy H-s (papírhoz, papíron), mint a pap-é (paphoz, papon), mintha az í ott se lenne. Szakszóval az í átlátszó. Az S osztály magánhangzóinak sajátossága, hogy tudnak átlátszóan viselkedni (papihoz, lapítok, papéhoz, haverom). Az S osztály négy tagja közül három antiharmonikusan is előfordul: ugyan egy csak S-es tő után többnyire S-es vagy E-s a toldalék (hiszek, hírhez, képről), bizonyos ilyen tövek után mégis H-s (nyitok, zsírhoz, célról).

Az antiharmonikus töveknél ritka az ingadozás (de azért előfordul a célról mellett célről alak is), az átlászóság esetében viszont annál gyakoribb. Minél több S osztályú átlátszó magánhangzó követ egy tőben egy H osztályút, anál inkább előfordulhat utána S/E magánhangzójú toldalék (csak Tahira, inkább Tahitira, mint Tahitire, de inkább horribilisnek, mint horribilisnak).

Tahitira (vagy Tahitire?)
(Forrás: Wikimedia Commons / Giovanni Antonio Sasso)

Az abszolút tő

A legutóbb azt is megfigyeltük, hogy egy a hangalakja szerint ingadozónak vélhető szó harmóniáját az abszolút tövének a harmóniája határozza meg: hiába tartalmazza a madridi és a martini ugyanazokat a magánhangzókat ugyanabban a sorrendben, az előbbi egyértelműen H-s toldalékokat vonz (madridinak), az utóbbi ingadozik (martininak vagy martininek). Ennek az az oka, hogy a madridinak mögött a Madrid abszolút tő áll, ez pedig H toldalékolású, a martini viszont nem bontható kisebb részekre. Azonban ha például Túrócszentmártont szlovák nevén Martinnak ([martyin]-nak) neveznénk, és a város egy lakójáról lenne szó, akkor itt már inkább csak a martininak alakot használnánk.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy a martinisít ige toldalékolása ugyanúgy ingadozik, mint az abszolút tövéé, a martini főnévé: martinisíthat vagy martinisíthet, pedig láttuk, hogy három S magánhangzón keresztül már kevéssé hat az előttük levű H magánhangzó (horribilisnek, a horribilisnak ritkább).

Ugyanígy a kolibrié toldalékolásának az ingadozása hasonló a kolibri toldalékainál tapasztalthoz (kolibrinak vagy kolibrinek és kolibriénak vagy kolibriének). Tehát itt is az abszolút tő, a kolibri szabja meg a harmóniát, nem számít, hogy a hangalakban magában három S magánhangzó követi a tőbeli H-t.

Ismétlés

Csak az S magánhangzók viselkedhetnek átlátszóan, a H osztályba tartozók nem. Ez azt jelenti, hogy egy HS alakú tő után állhatnak H-s toldalékok (papírhoz), egy SH vagy EH alakú tő után viszont csak H-s toldalékok állhatnak (bivalyhoz, Műpánál), E-sek vagy S-esek nem.

A Műpánál
(Forrás: Wikimedia Commons / Vadaro)

Minél több S magánhangzó sorakozik egy H magánhangzó után, annál kevésbé átlátszóak: a toldalékoknak annál inkább az S/E változata fordul elő a tő után (Tahira, Tahitira vagy Tahitire).

A harmóniát nem a közvetlen tő hangalakja, hanem az abszolút tő határozza meg: a madridi H toldalékolású, mert a Madrid is az, a martini viszont ingadozik, mert több S magánhangzó is követi benne az első H magánhangzót.

Az átlátszatlan semleges

A eddig elmondottaknak ellentmondanak a következő példák. (A csillag azt jelenti, hogy az utána álló toldalékot ebben a helyzetben nem használjuk.)

Ti mindig lemartinizitek/*t-ok az ingeteket.
A Béla kolibrijének/*-nak kicsi a ketrece

Lemartinizitek
(Forrás: iStockphoto)

Feljebb azonban azt láttuk, hogy ezekhez hasonló helyzetekben máskor ingadozást találunk:

Ti minden italt martinisítetek/-otok.
A pinty kalitkájának kisebb az ajtaja, mint a kolibriének/-nak.

Ez azért különös, mert azt várnánk, hogy a lemartinizi és a kolibrije ugyanúgy ingadozzon, mint az abszolút tövük, a martini és a kolibri, hiszen ugyanúgy egy S magánhangzót tartalmazó toldalékot adtunk az abszolút tövükhöz, mint a martinisít és a kolibrié esetében.

Az itt szereplő toldalékok között azonban van egy nagy különbség: az -ít és az -é egyalakú, azaz minden tőhöz ezzel az S osztályú magánhangzóval járulnak: épít és fásít, kézé és lábé. Ezzel szemben az -i váltakozik a -ja-val: nézi, de látja, martinizi vagy martinizza (itt a j hasonult az előző z-hez; a látjá-ban is, de ott a helyesírás ezt nem tükrözi) ugyanúgy, ahogy a -je is: széfje, de stráfja, kolibrije vagy kolibrija.

A döntés végleges

Tehát hiába azonos a toldalék S magánhangzója, csak akkor viselkedhet átlátszóan, ha egy olyan toldalékról van szó, aminek csak egy alakja van. Ha viszont a toldaléknak van S-es és H-s alakja is, akkor az S magánhangzós változata nem lehet átlátszó (természetesen a H-s sem, de ez nem meglepő). A martinizi alakban eldőlt, hogy S/E irányban toldalékolunk, ettől kezdve már nem ingadozik a tő: martinizitek, de nem *martinizitok. (Ugyanígy a martinizza alak sem ingadozik, de ez már a toldalék H-s magánhangzójából magából is következik.) A martinisít alakban azonban még nem dőlt el, hogy H-s vagy S/E-s lesz a harmónia, ezért ez a szó továbbra is ingadozhat. És ugyanígy, a kolibriének/-nak ingadozik, mert az -é-nek nincs másik alakja, a kolibrije viszont nem ingadozhat, mert van: kolibrija is. Ráadásul a kolibriének és kolibrijének szavak kiejtése ugyanaz: [kolibrijének], tehát a hangalak önmagában nem magyarázhatja a különbséget a kétféle harmónia között.

Kolibri
(Forrás: Wikimedia Commons / HuzzarTexas Hummingbird / CC BY-SA 3.0)

Vagyis a toldalék a magánhanzójától függetlenül nem lehet átlátszó akkor, ha két alakja van, és így képes mutatni a tő harmóniáját. A beszélőnek minden többalakú toldalékkal toldalékolt szóban el kell döntenie, hogy melyik alakot használja. Az esetek nagy részében ez egyértelmű, csak az S, HS, HSS stb. töveknél ütközhetünk bizonytalanságba. Ilyenkor, ha az abszolút tő harmóniája nem ingadozik, azt örökli a szó: madridinak, hamisítok (mert hamisnak), némító (mert néma), piszkítok (mert piszok) stb. Ha pedig egyszer döntést hozott a beszélő, akkor a továbbiakban ahhoz tartja magát: martinizitek vagy martinizzátok, kolibrijének vagy kolibrijának.

A martinisít és martinizi eltérő viselkedését Törkenczy Miklós vette észre. A kolibris példa felfedezése Rebrus Péter érdeme.