@Roland2: Ha így is van, ez is azt erősíti meg, hogy a Brünó a két név keveredése.

@Fejes László (nyest.hu): Nekem olvasatra inkább jobban esik/esne Bürnót/Börnót ejteni.

@Roland2: Hallottad már valaha, hogy valaki Bürnót mondott? (Szerintem még a Börnó is valószínűbb, de azt sem mondják.)

@LvT: Hát, ha azt jobban fölismerik a horvátok, akkor valóban. Köszönöm!

@Galván Tivadar: >> Krket az egyik horvát nyelvjárásban Kharknak mondják <<

Ez a helyi névforma (az észak-dalmát szigetek ča-nyelvjárásában), az ejtése egyébként [χâ:rk], s mint ilyet, a többi horvát sem ismeri fel.

Ha ezt vennénk mintának, akkor – a kezdő mássalhangzótól eltekintve is – <*Kárk> alakot vezetnénk be, ugyanis a magánhangzó hosszú (csak ezt a horvát-szerb helyesírás tradicionálisan nem jelöli). Szerintem ennél a spontán hallható /krik/ szerencsésebb ejtésmód.

@Pesta: Azt írja a lexikon, hogy Krket az egyik horvát nyelvjárásban Kharknak mondják; ez (a kh-tól eltekintve) akár magyarul is jó lehetne, már csak azért is, mert a magyarnak a Veglia is eléggé szokatlan.

Szerintem magyar 'szájjal' Bürnó-t vagy Kürk/Körk alakot is lehetne ejteni.

@El Vaquero: „magyar létére elég jól meg tudja közelíteni az eredeti cseh kiejtést a [brə.nɔ] vagy [bɾə.nɔ] hangalakot használva, egész minimális ügyesség és gyakorlás elég hozzá” Igen, ha tudatos, képzett és gyakorolja. De most itt egyszerű nyelvhasználókról beszélünk, akik – ismétlem – alig találkoznak az autentikus ejtéssel. Tehát nem a fülük után mennek, hanem az írásképpel próbálnak kezdeni valamit.

@Pesta: „Hasonló példa még Krk szigete: ez „magyarul" Krük vagy Krök.” Érdekes, én ilyennel még sosem talákoztam, mindig [krik]-nek hallottam feloldani. Esetleg itt az első kiejtésnél lehet ö-t belehallani, de de ott is max. [körk]-nek (mert itt tényleg olyan, mintha betoldódna egy svá ŧ– de az r elé). www.forvo.com/word/krk/ (Sajnos a második horvát és a szlovák értékelhetetlen minőségű. A csehnél viszont szerintem semmilyen magánhangzót nem lehet belehallani.)

„ezek a mai magyarban már így hangzanak: Mrüsan/Mrösan, Röncsjar (sőt: Röncsijar), Szrenka.” Hát egészen biztosan nem, err utal a nevek meghonosodott Marosán, Hrencsár ~ Hrancsár ~ Hrencsjár alakja.

„Nekem amúgy kicsit olyan ez, mint amikor arról vitáznak, hogy az angol th-val jelölt hangokat miért ejtik „helytelenül" a magyarban.” Egyáltalán nem erről van szó, olvasd el a cikket. :)

Én is egyetértek Sultanusszal. Hasonló példa még Krk szigete: ez „magyarul" Krük vagy Krök. Ott még hangrendileg se tud illeszkedni. (Mintha lett is volna erről cikk a Nyesten.)

De ahol tudna illeszkedni, ott se feltétlenül lesz u vagy o. Tót vidékről származó példát említenék. Családnevek: Mrsan, Hrncsjar, Szrnka. Ezeket a nagyszüleink korosztálya tudta így kiejteni, mivel ők még kétnyelvűek voltak, de ezek a mai magyarban már így hangzanak: Mrüsan/Mrösan, Röncsjar (sőt: Röncsijar), Szrenka.

Nekem amúgy kicsit olyan ez, mint amikor arról vitáznak, hogy az angol th-val jelölt hangokat miért ejtik „helytelenül" a magyarban. Azért, mert a magyarban nincs olyan hang. Mi mi se kérhetjük számon külföldieken az ő-t vagy az ű-t. :)

@Fejes László (nyest.hu): a hangkörnyezet valóban kondicionál, de alapvetően tényleg rö szerűségnek hallják. Ha valaki ügyes, nem akar bele mindenképp [ø]-t ejteni közben és a végén [oː]-t, akkor magyar létére elég jól meg tudja közelíteni az eredeti cseh kiejtést a [brə.nɔ] vagy [bɾə.nɔ] hangalakot használva, egész minimális ügyesség és gyakorlás elég hozzá. Az ø alól a mini T, és az ɔ alól a mini fordított T jelet most kihagytam, megjelenítési problémákat elkerülendő. Most már Linux alól írok és még nincsenek fent rendes fontok, de a próba kedvéért: ø̞ és ɔ̝

@Sultanus Constantinus: „a szótagalkotó r-t a magyar anyanyelvűek leginkább egy [rö]~[rü] szótagnak hallják”

Hallgasd meg. Különben az eredeti autentikus cseh kiejtést a magyarok igencsak ritkán hallják, különösen ahhoz képest, hogy egymást mennyit...

De ha még igazad is lenne: az, hogy mit hallanak bele, éppen hogy a hangkörnyezettől függ... ez a környezet meg sok mindent kondicionálhat, de ü-t biztos nem.

Én viszont egy harmadik megoldást javaslok: szerintem nem is magánhangzó-betoldás és nem is keveredés, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a szótagalkotó r-t a magyar anyanyelvűek leginkább egy [rö]~[rü] szótagnak hallják. Én pl. csak a cseh alakot ismertem és használtam eddig (egyébként voltam is a városban), a németet soha nem is hallottam, mégis automatikusan [brünó]-nak ejtem, ha nem figyelek oda.

A második érv, hogy a hasonló mássalhangzó-torlódások feloldására más nyelvekben egy zárt svászerű hangot szúrnak be, pl. a hindusztániban még a muta cum liquida csoportokat is feloldják egy nem fonémikus [ü]-szerű hanggal. Lényegében ugyanez történik az európai portugálban is: a hangsúlytalan /e/ sokszor kiesik, így kiejthetetlen szótagok jönnének létre, melyek pótlására beszúrnak egy zárt [ü]-szerű magánhangzót (pl. perder [prüdér]~[pürdér] 'elveszt'; a brazíliaiban viszont nem eseik ki, ott marad [é]: [péRdé(R)]~[péhdé(h)]).