Ma már persze tudjuk, hogy az utolsó német katona 1945. április 13-án hagyta el Magyarországot. Mivel azonban Sztálin terveiben az szerepelt, hogy hazánk területét április 4-ig kell elfoglalni, évtizedeken át ezt az időpontot kellett ünnepelni. Ez önmagában is sokat elmond arról, miféle világ kezdődött Magyarországon a szovjet megszállással – minket azonban pillanatnyilag nem a politikai következmények, hanem a nyelvi változások érdekelnek.

A szavak felbukkanásának, megjelenésének évszáma csupán azt jelenti, hogy  ebből az évből származik a legkorábbi rögzített előfordulás. Lehetséges, hogy a szó már korábban is felbukkant magyar szövegben.

A kulák szó eredeti jelentése ’ököl’: ez az erőszakig menő nyereségvágy jelképe volt – a szovjet ideológia szerint a paraszt csak más parasztok kizsákmányolásával gazdagodhatott meg. A székely és csángó nyelvjárásokban előfordul a kujak ’ököl’ szó, ez ott ukrán eredetű, és természetesen eredetét tekintve azonos az orosz szóval.

A muzsik eredetéről korábban már írtunk.

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy sok olyan szó, melyről azt hihetnénk, ebben a korban kerültek be a magyarba, már korábban is ismert volt. Így például A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) adatai alapján a kolhoz szó már 1934-ben előfordul, a kulák ’nagygazda, zsírosparaszt’ pedig már 1926-ban megjelenik. A muzsik ’orosz paraszt’ és a balalajka ’pengetős hangszer’ pedig már 1854-ben felbukkan (az előbbi Jókainál), a szamovár 1856-ból (egy Puskin-fordításból), a trojka ’hármasfogat’ viszont 1884-ből adatolt. Ehhez képest meglepő, hogy a tajga ’tűlevelű őserdő’ csak 1939-ben bukkan fel. Sőt, az oroszok ruszki elnevezése sem ekkor jelenik meg, hanem még az első világháború idején.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kétségtelen azonban, hogy ezek a szavak 1945 után gyakoribbakká és ismertebbé váltak. Ha hinnénk abban, hogy létezik a kettő között határ, talán azt mondanánk, hogy ekkor váltak idegen szavakból jövevényszavakká.

Az orosz hatás ráadásul nem csak a korábbi orosz szavak helyzetét erősítette meg, hanem egyes más, nem orosz eredetű szavakét is – elég legyen itt az agitátort megemlíteni. Más esetekben a szavak jelentését befolyásolta: mint arról korábban megemlékeztünk, a fasiszta szélesebb értelemben vett ’szélsőjobboldali’, vagy egyszerűen ’jobboldali’, vagy a már szinte minden ideológiai alap nélküli, szitokszóként való használata (’gazember’) is az orosz hatására terjedt el. Hasonlóképpen az úttörő szót az orosz пионер [pionyer] hatására kezdték a cserkészmozgalmat utánzó kommunista szervezet tagjainak megnevezésére használni.

A tanács ’önkormányzat’ jelentésben ekkor vált általánossá (habár már a Tanácsköztársaság idején is előfordult). Ez egyébként a совет [szov^jet] tükörfordítása: a szó az oroszban általános értelemben is ’tanács’-ot jelent. A magyarba a szovjet is bekerült (már 1917-ben), de inkább melléknévként (’a Szovjetunióval kapcsolatos, ahhoz kötődő’), illetve kifejezetten a Szovjetunióban működő szervezet neveként használjuk.

Ugyanakkor az orosz hatás nem ment végbe minden ilyen esetben, például a magazin annak ellenére sem vált általánossá ’bolt, üzlet, áruház’ jelentésben, hogy ez a jelentés korábban (a 19. században) a magyarban is megvolt. (Kárpátalján viszont, ahol az orosz hatás értelemszerűen erősebb volt, ebben a jelentésben is használják.)

Valódi jövevényszavak

A valódi 1945 utáni jövevényszavak között több a ruházkodáshoz kötődik. A pufajka ’vattakabát, vattával bélelt zubbony’ az orosz фуфайка [fufajka] szóból származik. A szó eleji p > f változásra rögtön két magyarázat is van. Az egyik az úgynevezett elhasonulás: amikor egy szóban két azonos vagy közel álló hang követi egymást (a lengyelben pl. kufajka alakúvá változott), az egyik gyakran megváltozik; a másik a puffad, pufi, pufók stb. hatásával magyarázható (a vattával bélelt kabát ugyanis vastag, és viselője is testesebbnek tűnik benne). Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az oroszban a фуфайка ma ’(hosszú ujjú, meleg) aláöltözet ’, ’hosszú újjú póló’ jelentésben használatos, korábban viszont mindenféle ruházatot jelentett. A magyar pufajkában a mai oroszban a ватник [vatnyik] felel meg.

Szintén zubbonyféle a gimnasztyorka (гимнастёрка): hosszú, szinte combközépig ér, gyakran kívülről övvel fogják össze. Szintén a szovjet katonák jellegzetes viselete volt, de Oroszországban civil ruhaként is hordták. A szó a gimnasztikával függ össze, bár manapság nehéz elképzelni, miért érezték tornázásra alkalmasnak. Mivel nem kapott olyan politikai töltetet, mint a pufajka, a szó már sokkal inkább feledésbe merült.

Ma is használatos viszont az usánka ’meleg, fülvédős sapka’ – furcsa módon azonban ennek egyetlen kezünk ügyébe kerülő szótárban sem találtuk nyomát. Az oroszoknál is csak 1918 környékén jelent meg, akkor is a fehérek seregében. Eredeileg Kolcsak után колчаковка [kolcsakovka] volt a neve. Az ушанка [usanka] elnevezés az уши [usi] ’fülek’ szóból ered. (A többes számból, mert a ’fül’ ухо – az уши valójában történetileg nem is a többes, hanem a kettes számú alak.)

Ebben az időben kerülhettek be a magyarba az olyan orosz ételnevek, mint a borscs ’céklás káposztaleves’, scsi ’káposztaleves’, pelmeny(i) ’töltött főtt tészta, húsos derelye’, uha ’halleves’, zakuszka ’előétel, sörkorcsolya, harapnivaló vodkához’ (de más, az oroszban elő nem forduló, a románból származó jelentésben is használatos) stb. Itt említhető a pirog ’töltött kelt tészta’ is,  de megjegyzendő, hogy az orosz пирог [pirog] inkább kelt tésztából készült nagyobb (sós és édes) süteményféléket jelöl, a magyar pirog megfelelője tulajdonképpen a пирожок [pirozsok], ami tulajdonképpen ’pirogocska’. Ezeket a szavakat sem jegyzik az etimológiai szótárak. Könnyen lehet, hogy némelyikük már 1945 előtt felbukkant, de közismertté csak a Szovjetunióban tanuló diákok, a hivatalos és turistautak és az orosztankönyvek tehették őket. A mai napig is kifejezetten az orosz konyha termékeire utalnak, inkább csak olyanok ismerik őket, akik az orosz kultúrában is járatosak.

Természetesen még egy sor orosz szó került be a magyarba, mint például a szputnyik vagy a sztahanovista vagy később a peresztrojka (eredetileg ’átépítés’) a glasznoszty (kb. ’nyilvánosság’). Az utóbbi a гласный [glasznij] ’nyílt, nyilvános’ melléknévből származik – érdekességképp említjük, hogy a szó főnévként nyelvészeti terminusként, ’magánhangzó’ jelentésben használatos (a szó a голос [golosz] ’hang’ szóval áll kapcsolatban). További érdekesség, hogy bár nálunk a szó csak a gorbacsovi reformok kapcsán vált ismertté, az oroszban már az 1850-es években használták: ekkor a cenzúra enyhülésére és a bíróságok nyilvános működésére utalt.

Passz!

Az oroszból természetesen nem csupán orosz szavak kerültek be, hanem más nyelvekből is közvetített kifejezéseket. Ilyen például az adzsika (аджика) ’fokhagymás paprikakrém’, mely abház eredetű. (A pelmeny(i) is eredetileg permi szó.)

Ki gondolná például, hogy a diszpécser ’forgalomirányító, munkaszervező’, mely az angolból ered, a magyarba az oroszból került: a magyarban legkorábban 1951-ből adatolt. Latin eredetűnek tűnhet a diverzáns ’felforgató elem’ szó is, valójában azonban nincs latin eredetije, a magyarban is csak 1952-től fordul elő. Az oroszban a диверсия [gyiverszija] ’diverzió, szabotázs’ szóból képezték az olyanok mintájára, mint az аспирант  [aszpirant] ’aspiráns’, эмигрант [emigrant] ’emigráns’, оккупант [okkupant] ’megszálló.’ (A magyarban a diverzió ’elterelés, elterelő hadművelet’ jelentésben már a 19. század közepén előfordul, ám ’szabotázsakció’ jelentésben csupán 1951-ben jelenik meg először.) Ezekben az esetekben érdemes felfigyelni arra, hogy a szavak latinságát az átvevők is nagyon jól érezhették, hiszen itt a szókezdő hangok [d]-ként, és nem [gy]-ként jelennek meg a magyarban, ahogy tiszta orosz szavak esetében várnánk.

Az orosz ilyen hatása azonban nem 1945 után jelentkezett először. A kombájn az amerikai angolból került az oroszba, a magyarban viszont egy rosztovi kombájngyár működéséről szóló hírben bukkan fel először – 1934-ben! A kombinát pedig a latin combinatus ’egyesített’ orosz átvételének főnevesüléséből származik – először 1939-ben jelenik meg a magyarban. Az orosz комбинат [kombinat] azonban a magyar kombináttal szemben nem csupán ipari vagy mezőgazdasági vállalatok egységét jelenti, hanem van például „oktatási kombinát” (учёбный комбинат [ucsobnij kominat]), azaz nagyobb, több intézményre oszló oktatási szervezet is.

Egyebek

Az orosz szóösszevonásokat George Orwell is parodizálja az 1984-ben. Ugyanakkor fel kell hívnunk a figyelmet, hogy az angol is szívesen alkot hasonló szavakat, csak nem a szavak elejét teszi össze, hanem az egyik szó elejét és a másik szó végét (pl. smoke ’füst’ + fog ’köd’ – smog ’szmog’). Ez a fajta szóalkotásmód, ha soha nem is volt annyira népszerű, mint az angolban, már korábban is előfordult a magyarban is.

Ha csak a szókincsnél maradunk, akkor is meg kell említenünk az orosz hatás egy másik formáját is. A kolhoz szót már említettük: ez a коллективное хозяйство [koll^jektyivnoje hoz^jajsztvo] ’kollektív (közös) gazdaság’ szókapcsolatból hozták létre szóösszevonással – azaz a szavak kezdő szótagjaiban. Ez a szóalkotásmód a magyarban orosz hatásra terjedt el, különösen tulajdonneveknél (cégneveknél, márkaneveknél): Aluterv (Alumíniumipari Tervező Vállalat), Uvaterv (Út- vasúttervező Vállalat), Fényszöv (Budapesti Fényképész-szövetkezet), Javszer (Fővárosi Javító-szerelő Vállalat), Kermi (Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet), Köjál (Közegészségügyi és Járványügyi Állomás), Malév (Magyar Légiközlekedési Vállalat), Mahart (Magyar Hajózási Részvénytársaság) stb. Ide tartozik gyakorlatilag az összes -ért végű kereskedelmi vállalat neve. Ofotért (Optikai, Finommechanikai és Fotocikkeket [sic!] Értékesítő Vállalat, Piért (Papír-Írószer Értékesítő Vállalat), Migért (Műszer- és Irodagép Értékesítő Vállalat).

Közszó kevés született ilyen szóalkotásmóddal, ezek közül leginkább a szovjet ideológiával kevéssé összeférő maszek (magánszektor) szót emelhetjük ki. Ugyanakkor bizonyos vállalatnevek – pl. Közért (Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt.: ez tehát nem értékesítő; a községi itt nem a község szó -i képzős változata, hanem ’közösségi’-ként értendő), Tüzép (Tüzelő- és Építőanyag-kereskedelmi Vállalat) – köznévvé váltak (legalábbis a nyelvterület egy részén), és ma már cégnevek részeként is szerepelnek. Egyes szavakról tűnhet úgy, hogy a magyarban jöttek létre szóösszerántással, pedig jövevényszók: a trafó (transzformátor) például német jövevényszó, a szóösszerántás a németben ment végbe.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése