-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Gyakran úgy képzeljük, hogy a szavak egy lépéssel kerülnek be a nyelvbe: valaki átveszi, és attól kezdve a szó a nylev része. Valójában sokkal bonyolultabb folyamatról van szó, és egy szónak akár több közvetlen forrása is lehet.
Április 4-én, felszabadulásunk és megszállásunk előestéjén ismét elgondolkozni azon, hogy mit adtak nekünk a szovjetek. Itt van például az ukáz ’parancs, rendelet, utasítás’ szó. Első pillantásra is világos, hogy az oroszból indulhatott ki, a történelmi viszonyok ismeretében pedig könnyen feltételezhető, hogy 1945 környékén került a magyarba.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az oroszban az указ [ukaz] A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint már a 11. század óta adatolt ’törvény erejű rendelet’ jelentésben, a szó összefügg az указать [ukazaty] ’rámutat, megmutat; parancsol’ igével. A TESz. adatai azonban azt is megmutatják, hogy a szó már jóval 1945 előtt is használatos volt a magyarban: már 1794-ben megjelenik, de ekkor még kizárólag ’az orosz cár által kibocsátott rendelet’ jelentésben (e jelentésében történeti szakszóként ma is él). 1847-től adatolt tágabb, általánosabb ’rendelkezés, parancs’ jelentésben. Mint a TESz. megjegyzi, ebben a jelentésében általában rosszallóan vagy gúnyosan használjuk.
A TESz. azt is közli, hogy nemzetközi szóról van szó, mely Európa számos nyelvébe bekerült. A szótár szerint a magyarba „minden bizonnyal német közvetítéssel került. Csakhogy a német forma Ukas [ukasz] – a németben a szó végén [sz] áll, és a német nyelv sajátosságai miatt más nem is állhat. Ráadásul ez az [sz] a ragozás során sem zöngésül. Ebből pedig az következne, hogy a németből a magyarba [sz]-szel kellett volna bekerülnie. Nem zárható ki, hogy ez így történt, például 1848-ból adatolt az ukászilag ’rendelet útján’ forma – de korábbról van ukas, ukáz, sőt ukázs is.
A legvalószínűbb talán az, hogy a magyarban a tő végi mássalhangzó sokáig ingadozott, míg végül az eredeti orosz alak ismeretében, tehát az orosz hatására szilárdult meg a z. Ha tehát a szó először németből került is be a magyarba, a mai forma közvetlenül az oroszból származik. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy nem kellene-e inkább az oroszból való (újra)átvételről beszélni.