A kémkedés fogalma a technológiai változásokkal és az internet korában nagyon megváltozott, de ettől függetlenül az ügynökök fizikai jelenlétére és nyelvtudására szükség van még manapság is. Azt ugyan nehéz lenne kideríteni, hogy vajon maga bin Laden milyen helyi nyelveket beszélhetett: szaudi származása miatt az anyanyelve az arab volt – állítólag angolul is jól tudott – de már 30 éve élt Afganisztán és Pakisztán törzsi területien, így biztosan ismerte a főbb helyi nyelveket is valamelyest. Vele viszont csak az utolsó pillanatban találkoztak az amerikai speciális erők, feltételezhetően golyózápor közben. Az Oszama bin Laden rejtekhelyét megfigyelő ügynökök egy részének azonban mindenféleképpen jártasnak kellett lennie Abbottaban helyi nyelveiben is.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Pakisztán hivatalos nyelve az angol és az egyetlen nemzeti nyelve urdu, de ezeket a nyelveket valójában kevesen beszélik, az előbbi csak a lakosság 10 százaléka, de az utóbbit is csak valamivel több mint 20 százalék. Az országban viszont rengeteg kisebb nyelvet beszélnek, melyek közül sok kölcsönösen érthető a pandzsábival. A pandzsábinak legalább kilenc nagyobb dialektusát tartják számon, és több tucat kisebbet, melyek így egy nagy nyelvjárás-kontinuumot képeznek, ahol a kisebb dialektusok fokozatosan olvadnak át egymásba. Még a gyakran külön nyelvként emlegetett szaraiki nyelv is állítólag kölcsönösen érthető a pandzsábival az eltérő hangkészlet és igeszerkezetük ellenére, így egy kis kerekítéssel azt mondhatjuk, hogy a pandzsábit Pakisztán 170 milliós lakosságának mintegy a fele érti.

A pandzsábi főbb nyelvjárásai.
(Forrás: wikimedia commons / Khalid Mahmood)

Az interneten fellelhető adatok szerint Abbottabad lakossága túlnyomó többségének (94%) az anyanyelve a pandzsábi hindko nyelvjárása, mely a fenti nyelvjárástérképen a legfelső részen található. Ezen kívül lényegesen kevesebben, de élnek még a városban a szintén pandzsábi nyelvjárásokhoz tartozó potohariul beszélők is, további pastu és urdu anyanyelvűek. E legutóbbi nyelvet sok lakos ismeri és használja második nyelvként.

A hindko elterjedése földrajzilag már elég távol van a standard pandzsábi térségétől, így valószínűleg a különbségek is nagyobbak a két nyelv között. A hindko összesen mintegy 4 millió pakisztáninak az anyanyelve, akik etnikailag azonban nem képeznek egy egységet. A hindkót mint írott nyelvet 1993 óta támogatja két kisebb kiadó, az első hindko szótárt például csak 2003-ban adták ki. Mondhatjuk, hogy a nyelvjárásnak csak helyi szakértői vannak, nemzetközi szinten nem lehet könnyen tanulni és megtanulni.

Ha Abbottabadban egy amerikai ügynök próbált minél kevésbé feltűnő lenni, akkor az segíthette leginkább, hogy a város sok turistát vonz Pakisztán különböző részeiről. Jó urdu és pandzsábi nyelvismerettel (és természetesen a megfelelő megjelenéssel) valószínűleg már be lehet olvadni a város forgatagába. E két nagyobb és nemzetközi szinten is ismert és jelentős nyelvet pedig viszonylag könnyen el lehet sajátítani már nyugati egyetemeken is – könnyen abban az értelemenben, hogy legalább vannak tanárok és tankönyvek. Az is segítség lehetett, hogy a városhoz közel található a pakisztáni hadsereg egyik fontos kiképzőbázisa, ahol évente 2000 külföldi vendég fordul meg több mint 34 országból.

A szomszédos Afganisztánban folyó amerikai katonai hadműveletek miatt az amerikai ügynökök egy jó ideje már szintén nagy hangsúlyt fektethettek a pastu nyelv elsajátítására is, ami teljesen eltér a pandzsábi nyelvjárás-kontinuum nyelveitől, és a perzsa nyelv távoli rokona. Mivel a Abbottabadban nem ritka a pastu nyelv se, ráadásul a hindko nyelvben sok a pastu jövevényszó – továbbá hindko anyanyelvű pastuk is lakják a várost – feltételezhetjük, hogy a pastu nyelv is játszhatott kisebb szerepet Oszama rejtekhelyének ki- és megfigyelésében.