Gábor nevű olvasónk érdekes szóhasználati kérdéssel keresett meg minket:

Feltűnt, hogy a TEK főnöke, Hajdu János kétszer is harcosnak nevezi a kommandósokat (http://velvet.hu/blogok/helyszinelo/2013/12/03/tek-es_autoban_lotte_meg_tarsa_a_kommandost/). Nekem az az érzésem, hogy ez a szó nem illik ide, bár pontosan nem tudom, miért. Lehet ezeket a katonákat harcosnak nevezni?

A kérdés jogos: nekünk is az az érzésünk, hogy ez a szóhasználat nem igazán szerencsés. Az azonban biztos, hogy a tekeseket nem lehet katonáknak nevezni, mivel a Terrorelhárítási Központ nem a hadsereghez, hanem a Belügyminisztérium alá tartozik. Mivel azonban nem tartozik a rendőrség alá sem, rendőröknek sem nevezhetjük őket.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kommandós szó használata indokolt – érdekes módon az idézett cikkben az újságíró szövegében végig ez fordul elő, a nyilatkozó főparancsnok viszont egyszer sem használja. Nem tudjuk, hogy ez tudatos döntés eredménye-e, vagy csupán véletlen. A tudatos szóhasználatnak több oka lehet, akár az idegen szavak – indokolatlan – kerülése, vagy éppen egy sajátos, új, kifejezettek a TEK-re vonatkozó terminológia kialakítása.

A Terrorelhárítási Központ logója
(Forrás: Wikimedia Commons / Terrorelhárítási Központ)

A TEK nevéből az következne, hogy a kommandósokat terrorelhárítóknak nevezzük – ez azonban kétségtelenül túl hosszú elnevezés, kényelmetlen lehet folyamatosan ezt használni. Rövidítésére természetes lenne az elhárító használata, de ez már foglalt terminus: általában az idegen hírszerző szervezetek tevékenysége elleni védelmet ellátó személyt értjük alatta: Magyarországon az ilyen jellegű elhárítás az Alkotmányvédelmi Hivatal feladata.(Elhárító alatt egyébként általában csendes háttértevékenységet végző szakembert, nem pedig harci cselekmények végrehajtóját értjük.)

Az Alkotmányvédelmi Hivatal logója
(Forrás: Wikimedia Commons / TVmaci / CC BY-SA 3.0)

Érthető tehát, ha a Terrorelhárítási Központ keresi az ideillő kifejezést. Ha azonban minket keresnének meg tanácsadásért, mi aligha ajánlanánk az harcos szót. Igaz, hogy rövidsége előny, és pontosan fejezi ki azt, hogy viselője harci cselekményekben vesz részt. Ugyanakkor kellemetlen asszociációkat is kelt: egyfelől melléknévi használata (pl. a harcos természetű) miatt agressziót sugall: mintha nem támadást hárítana el, hanem maga támadna.

Emellett rossz érzést szülhet az is, hogy a szót a szélsőjobb használja aktivistáira. Az sem szerencsés, hogy a különböző sci-fi művekben a „barbár” katonákra hivatkoznak harcosokként (persze nyilvánvalóan valódi történeti munkák szóhasználatát utánozva), illetve egyes (inkább a látványt, mint a sportszerű küzdelmet szem előtt tartó) küzdősportok szóhasználatában fordul elő – ezzel a szó némi „műmájer” konnotációt nyer.

Röviden: a harcos szó nem igazán alkalmas arra, hogy modern, az emberek biztonságáért fegyverrel küzdő szakembert nevezzünk meg vele. A nyelv azonban változékony, ha a TEK-nek sikerül általánossá tenni ezt a szóhasználatot, akkor elképzelhető, hogy néhány év múlva már egyáltalán nem érezzük furcsának, oda nem illőnek a kifejezést.

.