Korábban már mutattunk be térképet arról, hogy az USA egyes államaiban melyik a második, illetve harmadik legtöbbek által beszélt nyelv (az angol, illetve a spanyol után). Most a Movehub egy hasonló térképet tett közzé a világ államairól.

Észak--Amerika második nyelvei
(Forrás: Movehub)

Észak-Amerikában kevés meglepetést találunk: mint tudjuk, az Egyesült Államokban a spanyolt beszélik a legtöbben az angol után, Kanadában pedig a franciát. Mexikóban viszont egy őshonos azték nyelvet, a navatlt beszélik a legtöbben a spanyol után.

Közép-Amerika második nyelvei
(Forrás: Movehub)

Közép-Amerikában vannak országok, ahol szintén egy őshonos nyelv a második legelterjedtebb, van, ahol az angol, és van, ahol angol vagy francia alapú kreol.

Dél-Amerika második nyelvei

Dél-Amerikában is találunk olyan államokat, ahol őshonos (főleg kecsua) nyelvek rendelkeznek a legtöbb beszélővel a spanyol után. Az sem igazán meglepő, hogy Brazíliában a spanyol követi a portugált, és hogy a vele szomszédos Uruguayban a portugált beszélik a legtöbben (a spanyol után).  Némiképpen meglepő azonban, hogy Suriname-ban, illetve Chilében az angol a második legtöbbek által beszélt nyelv (a holland, illetve a spanyol után). Talán még ennél is meglepőbb, hogy Argentínában a spanyol után az olasz a legtöbb ember anyanyelve.

Ázsia és Ausztrália második nyelvei

Ázsiában az angol Óceánia területén uralkodik, de a második legismertebb nyelv Jordániában, Ománban, Bangladesben, Vietnamban és Dél-Koreában is – Japánban viszont többen beszélnek koreaiul. A posztszovjet államokban viszont az orosz áll a második helyen, Kirgizisztán kivételével, ahol az üzbég. Szintén török nyelv, az azeri a második legjelentősebb Iránban, illetve közelebbről meg nem határozott török nyelv(ek?) Mongóliában. Az Iránban elsődleges perzsát viszont az Egyesült Arab Emirátusokban beszélik a legtöbben. A vele viszonylag közeli rokonságban álló kurd Törökország, Szíria és Irak, a pastu Afganisztán második nyelve. Az indoiráni nyelvek másik ágához tartozik Pakisztán második legjelentősebb nyelve, a szindi, Indiában a bengáli (a hindi után), illetve Nepálban a maithili. Az indoeurópai nyelvek közül még a francia (Libanon, illetve Laosz) és a portugál (Kelet-Timor) fordul elő, utóbbi két esetben érthetetlen módon ausztronéz nyelvnek színezve. Valójában egyetlen ausztronéz nyelv foglalja el a második helyet: a tagalog Szaud-Arábiában. Kínában egy kínai nyelv, a kantoni a második legjelentősebb, Ausztráliában viszont Kína legjelentősebb nyelve, a mandarin. Thaiföldön a kínai nyelvek rokona, a burmai áll a második helyen, Kambodzsában viszont a vietnami. Izraelben az arab az ezüstérmes, Jemenben pedig a mehri, mely a sémi délarab nyelvek közé tartozik (a délarab a sémi nyelvek külön ága, az arabnak csupán távoli rokona).

Afrika második nyelvei
(Forrás: Movehub)

Afrikában viszonylag egyszerű a kép. A kontinens déli részén főként helyi, leginkább a niger-kongói nyelvcsaládba tartozó nyelvek állnak a második helyen (akárcsak az elsőn). A Szaharától délre húzódó sávban főleg afroázsiai nyelvek szerezték meg az ezüstérmet, több államban az arab, mely a kontinens északi sávjának az elsődleges nyelve. Az arab nyelvű övezetben viszont leginkább a volt gyarmatosítók nyelvei állnak a második helyen – máshol ezek csak szórványosan bukkannak fel. Figyelemre méltó kivétel Marokkó, ahol helyi berber nyelv álla  második helyen. Kissé meglepő, hogy Madagaszkár esetében a malgas szerepel második nyelvként – valószínű, hogy ez inkább a legtöbbek által beszélt nyelv.

Európa második nyelevi
(Forrás: Movehub)

Európa nagy részén a második helyen is indoeurópai nyelvek állnak, kivétel Németország, Ausztria és Bulgária, ahol a török; Oroszország, ahol a tatár, illetve Szlovákia, Románia és Szerbia, ahol a magyar. Ennél izgalmasabb, hogy három fő csoportot tudunk elkülöníteni. Az elsőbe azok az országok tartoznak, ahol valamilyen őshonos kisebbség nyelve áll a második helyen: pl. az említett országokban a magyar, Spanyolországban a katalán, Finnországban a svéd, Belgiumban és Svájcban a francia stb. Más országokban a bevándorlók nyelve szerezte meg az ezüstöt: Németországban és Ausztriában a török, Nagy-Britanniában a lengyel stb. Egyes esetekben nem lehet egyértelműen elkülöníteni, hogy melyik esetről van szó, például Ukrajnában vagy Lettországban az orosz anyanyelvű lakosság egy része őshonos, más része a 20. század második felében vándorolt be (vagy oroszosodott el). A harmadik csoportba tartoznak azok az országok, ahol nincs számot tevő nyelvi kisebbség, ezért az angol mint nemzetközi nyelv áll a második helyen.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ezen kívül találunk olyan adatokat is, amelyekkel nehéz mit kezdeni. Belorusszia esetében például azért meglepő a belorusz második helye, mert az 1999-es népszámlálás szerint ha nem is sokkal, de több mint a lakosság fele ezt használja otthonában. Horvátországban a szerb, Boszniában a horvát áll a második helyen (vajon a szerb vagy a bosnyák mögött?), az azonban, hogy Montenegróban mit beszélnek, kivehetetlen. Még érdekesebb, hogy Moldáviában a román áll a második helyen – nyilvánvalóan a vele lényegében azonos moldáv mögött.

Felmerül persze a kérdés, hogy pontosan mit is értenek a második legtöbbek által beszélt nyelv alatt. Úgy tűnik, bizonyos esetekben az anyanyelvet vették figyelembe, más esetekben viszont a tanult nyelveket is. A térképek akkor is csalókák lehetnek, ha megfelelnek az adatoknak. A második helyen éppúgy állhat olyan nyelv, melyet a lakosság 45%-a beszél, mint olyan, melyet 1%. Emellett az is lehet, hogy egy második helyre szorult nyelvet 15% beszél, de a dobogó tetejére került nyelvet is csak 16%. A térképekről mindez nem derül ki. Érdemes tehát az adatokat némi óvatossággal kezelni.