-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Mi van akkor, ha valamit utálunk, de még ürügyet sem találunk rá? A nyelvművelők megtalálták a megoldást: rekesszük ki ok és ürügy nélkül!
Egy 2011-es cikkünkben szerepelt az alábbi mondatrészlet:
[...] a szavak erős redukciója, ezáltal az igék személyjelének lekopása végett szintén a francia került a legtávolabb a latintól [...]
Bár tulajdonképpen korábban is számíthattunk volna hasonló reakcióra, több mint négy évet kellett várnunk az alábbi olvasói kommentre:
Az igék személyjelének lekopása VÉGETT??? Vagyis ennek céljából távolodott el annyira a francia a latintól?
A kommentre azért számíthattunk, mert a nyelvművelők régi vesszőparipája, hogy a végett csak azt jelentheti, hogy ’céljából’, azt nem, hogy ’következtében’. Az okra utaló végett stigmatizált (megbélyegzett), és szinte könyörög, hogy vegyük fel stigmatárunkba. Nyilván olvasónk is tudja, hogy a magyarban számtalanszor okkal kapcsolatban is használjuk a végett névutót, de a nyelvművelők uszító hadjáratának hatása alá került, és adandó alkalommal csatlakozott is hozzá. Valószínűleg maga sem tudja, miért hibás a végett ’következtében’ jelentésben való használata: ő csak azt tudja, hogy le kell csapni rá.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
De miért kaphatta az okra utaló végett a stigmáját? Legjobb, ha ezzel kapcsolatban a Nyelvművelő kézikönyvet kérdezzük: ebben az enciklopédikus műben külön szócikket is szenteltek a végettnek (az eredeti széthúzás helyett a félkövér szedést használjuk kiemelésre).
A vég főnévnek ma már ritkább ’cél’ értelméhez kapcsolódó, célhatározói névutó. Pl.: a könyvek megvásárlása végett jöttem. A régi és a népi nyelvben okhatározói használata is volt, ill. van; ezt a művelt fogalmazásban természetesen kerülni kell. Pl.: betegség végett zárva [helyesen: miatt].
Ez a szöveg azért különösen megdöbbentő, mert a szokásos nyelvművelő téveszmékre sem hivatkozik, sőt kifejezetten tagadja az azokat az okokat, melyekre a nyelvművelők – persze tévesen – hivatkozni szoktak. Ennek ellenére írja azt, hogy „természetesen [!] kerülni kell”. Látható, hogy ezúttal a megbélyegzésre még csak ürügyet sem sikerül találni.
Láttuk már, hogy időnként csak azért hibáztatnak valamit, mert új jelenségről van szó. Persze önmagában ez nem ok a hibáztatásra, hiszen minden nyelvállapot történeti folyamatok, változások következtében jön létre. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint ’céljából, érdekében’ jelentésben 1563-ból, ’miatt, következtében’ jelentésben 1575-ből van róla adatunk. Ez azt jelenti, hogy a két különböző jelentésében gyakorlatilag egyszerre bukkan fel. A szótár említi személyragos használatát is, de csak ’miattam, miattad stb.’ (17. sz.), illetve ’felőlem, felőled stb.’ jelentésben (19. sz.) – ’értem, érted stb.’ jelentésű használatáról nem szól. Sőt, a 18. századból van adat arra is, hogy ’végül, a végén’ jelentésben is használták.
Érdemes azzal is foglalkozni, amit a Nyelvművelő kézikönyv a végett ’következtében’ helyett ajánl. A miatt névutó eredeti jelentése a TESz. szerint ’át, által, keresztül’, illetve ’által, révén’. A ’következtében’ jelentése szintén régi lehet, az előbbi kettővel egy időben, a 14. században bukkan fel, de csak jóval később vált általánossá. A 18. században azonban megjelent ’céljából’ használata is.
(Forrás: Wikimedia Commons / Ryszard Pawłowski / GNU-FDL 1.2)
A cél és az ok kifejezésének egybeesése teljesen általános jelenség a nyelvekben. Gondoljunk arra, hogy ha tejért megyünk a boltba, akkor a tej ok és cél is: ok, mert nincs, kell stb., cél, mert meg akarjuk szerezni. Ha kedvenc együttesünk miatt megyünk el egy fesztiválra, akkor az együttes ok is (ott lesz), cél is (azért megyünk, hogy őket is meghallgassuk). Mivel különösebb következmények nélkül tarthatunk valamit oknak és célnak is, az ok és a cél kifejezésére szolgáló eszközök a legtermészetesebb módon fejezik ki a másik jelentést is a világ bármely nyelvében. A magyarban az -ért rag leginkább a célt jelöli, de a kérdőszóval alkotott miért? kapcsolata kérdezhet okra és célra is. Sőt, ha az ismertebb nyelvekre gondolunk, megállapíthatjuk, hogy ez más nyelvekben is így van: a miért?-nek elég egy idegen nyelvű megfelelőjét megtanultunk, nem szokott külön kérdőszava lenni a célnak és az oknak. A magyarban a miértből fejlődött mert pedig kifejezetten okra, nem pedig célra utal.
Érdemes megfigyelni azt is, hogy a Nyelvművelő kézikönyv példamondata, az a könyvek megvásárlása végett jöttem sem egyértelműen jelöl célt. Egy antikváriumba például elmehetünk azért is, mert megvásárolták azokat a könyveket, amelyeket bizományba hagytunk ott, és elmegyünk az áráért. Ebben az esetben a könyvek megvásárlása az érkezésnek az oka, nem pedig célja.
A nyelvművelők azért is hibáztatni szoktak valamit, mert „idegenszerű”, a népnyelvben nem fordul elő. Ez alkalommal azonban a Nyelvművelő kézikönyv is jelzi, hogy az okra vonatkozó végett nem csak régi is, népi is – utóbbi pedig arra utal, hogy nem idegen hatásra alakult ki ez a használata. Mégis azt kell feltételeznünk, hogy megbélyegzettsége mögött az a feltételezés bújik meg, hogy idegen. Ugyanis például a német wegen szintén egyszerre jelenti azt, hogy ’következtében’, illetve ’céljából’. Láthattuk, hogy olyan jelenségeket is szokás germanizmusnak bélyegezni, melyeknek nyomuk sincs a németben, hát még az olyanokat, amiknek van...(ráadásul a wegen [végen] és a végett még hasonlóan is hangzik!).
Könnyen lehet, hogy arról van szó, hogy valaha úgy vélték: a végett ’következtében’ jelentése a német wegen jelentésének köszönhetően alakult ki, ezért bélyegezték meg az alakot. Később a nyelvművelők számára is világossá vált, hogy ez a feltételezés téves – ennek ellenére a megbélyegzés megmaradt.
Érdemes még egy pillantást vetni a Nyelvművelő kézikönyvre. A szócikk így folytatódik:
Gyakran a ’valamilyen céllal’ értelmű végett helyett is egyszerűbb és természetesebb a ragos főnév. Pl.: a csomag végett jöttünk: a csomagért; az ügy megtárgyalása végett értekezletet hívtak össze: megtárgyalására.
Azzal természetesen egyetérthetünk, hogy nem célszerű állandóan használnunk a végett névutót, hiszen a hétköznapi társalgási nyelvben nem igazán fordul elő, ezért erős stílushatása van: régiesnek, irodalmiasnak vagy hivatalos(kodó)nak tűnhet. Érthető tehát, hogy az a csomag végett jöttünk kissé nyakatekertnek hangzik. A másik példa, az az ügy megtárgyalása végett értekezletet hívtak össze azonban a maga helyén teljesen jó is lehet: itt eleve egy elvont fogalom áll a végett előtt, és a környezetében is a hivatalos nyelv szavai állnak. Bizonyára egy hivatalos szöveg stílusának sem tesz jót, ha lépten-nyomon felbukkan benne a végett, de alkalmankénti felbukkanása színesítheti is a szöveget. A Nyelvművelő kézikönyv azonban nincs tekintetre sem regiszterre (helyzethez köthető nyelvhasználatra), sem a gyakoriságra, hanem egyszerűen a „biztonságos” kerülését javasolja még abban a jelentésben is, amelyet helyesnek tart. Ezzel a felfogással pedig nehéz egyetérteni.
.
.
.