Péter nevű olvasónk két kérdést tett fel egy üzenetben, mindkettő nyelvhelyességi jellegű, vagyis azt szeretné megtudni, hogy egy-egy kifejezés (egy-egy használatban) „helyes-e”. Már sokszor leírtam a nyelvészeti közhelyet: semmi alapunk nincs arra, hogy „helytelennek” nevezzünk olyan kifejezéseket (illetve olyan használatokat), amiket az anyanyelvi beszélők nyelvhasználatában megfigyelhetünk. Ennek nem az az oka, hogy a nyelvészek „liberálisok” (ezt az álláspontjukat gyakran ezzel a jelzővel minősítik), hanem a következő egyszerű tény: nincs más ismérve annak, hogy mi része a nyelvnek (ebben az esetben a magyar nyelvnek), és mi nem, mint az, hogy a nyelv használói mit használnak, és mit nem.

Az igaz, hogy a nyelvhasználatnak is (ahogy például az öltözködésnek is) vannak olyan szokásjogon alapuló normái, amelyek kínossá teszik, ha valaki egy bizonyos társadalmi helyzetben bizonyos kifejezéseket használ. Ilyenek a nyelvi udvariasság szabályai, ilyen az is, hogy emelkedettebb, ünnepélyesebb helyzetekben irodalmiasabb, néha régies formákat várnak el tőlünk, és ilyen persze az is, hogy az ilyen formális, hivatalos helyzetben használt beszédmód a közvetlen, informális helyzetekben (például kocsmában) kerülendő. Ha így nézzük, akkor léteznek „helytelenül használt” kifejezések, de csak az illető helyzetre vonatkoztatva. Például ha bemegyek az önkormányzat ügyfélszolgálatára, és sorra kerülök, akkor nyilván nem úgy fogok indítani, hogy Szeva, tesó (hacsak nem ismerem régebbről az ügyintézőt, és nem vagyok ilyen viszonyban vele). De ez nem teszi a szeva vagy a tesó szavakat úgy általában „helytelenné”. Csak annyit mondhatunk, hogy ebben a helyzetben kerülendő.

Kerülendő
(Forrás: MTI / Varga György)

A legtöbb nyelvész nem szívesen foglalkozik olyan kérdésekkel, hogy egy-egy kifejezés milyen helyzetekben kerülendő, mert ezeket elsősorban stiláris és szociológiai kérdéseknek tartja. Még a szociolingvisztikához állnak ezek a legközelebb. Azoknak a számára, akik ezt a speciális területet kutatják, fontos információ, hogy a nyelvhasználók milyen helyzetekben milyen kifejezéseket kerülnek. De ők is inkább azért foglalkoznak ilyen adatokkal, hogy általánosabb, rendszerszerű jelenségeket térképezzenek fel, mert önmagában egy-egy kifejezés használata számukra sem szokott különösebben érdekes lenni.

Mindezt figyelembe véve próbálok Péter kérdésére válaszolni:

Kérem, szíveskedjenek eligazítani, melyik változat a helyes: ’ez alatt azt értem’ vagy ’ezen azt értem’. Én az utóbbit használom.

Nyelvhelyességi szempontból nem kérdéses, hogy mindkét változat helyes, hiszen mindkettőt használják magyar anyanyelvű beszélők. Hogy éppen Péter csak az egyiket használja, az nem nyelvhelyesség, hanem nyelvváltozat kérdése (egyébként az én nyelvváltozatomban is csak ez szerepel, az előbbi változatot csak passzívan ismerem, azaz másoktól hallom). És mint fent igyekeztem tisztázni, ettől független kérdés az, hogy kerülendő-e valamelyik változat valamilyen helyzetben.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Nagyon nehéz egy-egy kifejezésről megállapítani, hogy van-e olyan helyzet, amelyikben kerülik az anyanyelvi beszélők, és ha igen, pontosan milyen helyzetek azok. Engem mindig megdöbbent az úgynevezettt nyelvvédők magabiztossága, amikor egy-egy kifejezésről kinyilatkoztatják, hogy az mondjuk a művelt budapesti köznyelvi normának nem felel meg, pedig általában elmulasztják ezt tapasztalati úton alaposan megvizsgálni.

Természetesen én sem szoktam ilyen vizsgálatokat végezni, az eszközeim sem lennének meg hozzá. Ezért is bánok nagyon óvatosan az olyan megállapításokkal, hogy milyen kifejezés mikor kerülendő. Az ért <valamit> <valami alatt> esetében azonban szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy ennek a „szalonképtelensége” kifejezetten a már említett nyelvvédők találmánya. Valamikor a 19. század végén vagy a 20. század elején, amikor már jó elterjedt volt, elkezdték támadni, hiszen „germanizmus”. De annak, hogy egy kifejezésnek mi az eredete (valószínűleg tényleg a német: verstehen <etwas> <unter etwas> tükörfordítása ez a kifejezés), az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy milyen körben használatos. Csak éppen a 19. századi naiv nyelvvédők idejében elterjedt volt nálunk a német nyelvi hatások elleni küzdelem, feltehetően a nemzeti függetlenségi törekvések teljesen abszurd vadhajtásaként.

A nemzeti függetlenségi törekvések teljesen abszurd vadhajtásaként
(Forrás: MTI /Balogh Zoltán)

Még az 1960-as években megjelent hétkötetes Magyar Nyelv Értelmező Szótárában (ÉrtSz.) is csillaggal szerepel az ért <valamit> <valami alatt> kifejezés (ami a „helytelen, illetve kerülendő” jele). Ez bizonyítja, hogy a magyar nyelvvédők nem voltak képesek szakítani azzal a ma már teljesen idejétmúlt és értelmetlen felfogással, amelyik egyes szavakat és kifejezéseket az eredetük alapján diszkriminál. Sőt, ez a felfogás az iskolákba is beette magát, és a legszínvonaltalanabb nyelvvédők között még ma is dívik. Egyszóval: tudtommal az ért <valamit> <valami alatt> kifejezést senki más nem tartja kerülendőnek, csak egyes nyelvvédők, meg akik valamiért hitelt adnak nekik.

Egyébként nagyon érdekes lenne feltárni ennek a kifejezésnek a pontos történetét. Vajon hogyan alakult ki a németben? És ha ott kialakulhatott, akkor nem lehet-e, hogy a magyarban is belső változás eredménye, független a némettől? A választ nem tudjuk, csak spekulálni tudunk. A verstehen <etwas> <unter etwas> kifejezésben az unter használatának három olyan forrását tudom elképzelni, amelyik valamilyen képen alapul (vagyis metaforikus). Ezek közül az első kettő a magyar nyelvre is alkalmazható, tehát akár a magyar alatt használatát is magyarázhatja.

1. Amikor egy bizonyos tartalmat értünk egy bizonyos kifejezésen (vagy alatt), az képszerűen felfogható úgy, hogy a kifejezés a felszín, amely mögött vagy alatt a tartalom meghúzódik. Erre a képre utalnak az olyan kifejezések, mint hogy mit veszel (bányászol) ki ebből; mi van amögött, amit mond, és így tovább. Sőt, a mit értesz ezen kifejezés is ezen a képen alapulhat, hiszen az -on/-en/-ön használata itt az olyan érzékelést jelentő igék vonzatkeretéből származhat, mint: érzem rajta a majonézt, hallom rajta Presser hatását stb., ahol szintén a közvetlenül érzékelhető ingert azonosítjuk a felszínnel (és az -on/-en/-ön toldalék a térbeli használatában éppen valaminek a felszínére utal).
2. Egy másik képszerű, vagyis metaforikus magyarázati lehetőség azon alapul, hogy a szavaink, kifejezéseink nem mások, mint tömör, címkeszerű megjelölései bonyolultabb, részletesebb tartalmaknak, és ez a viszony hasonlít ahhoz, ahogy a címke vagy cím tömören megjelöl valamit, aminek a részletesebb kifejtése a cím(ke) alatt található. Ezen a képen alapul például a magyar címén névutó egyik használata: Segítség címén csak még nagyobb galibát okozott. Ez a mondat azt fejezi ki, hogy valaki a segítség nevet, címkét adta annak, amit tett, de a cselekvéseinek a valóságos tartalma az volt, hogy zűrzavart okozott.
3. Végül, ha a német kifejezést tekintjük (és könnyen lehet, hogy ennek tükörfordítása a magyar), számításba kell vennünk, hogy a német unter őse, a feltételezhető germán alapnyelvi *under kétértelmű volt, mert ebben az alakban két indoeurópai szótő egybeesett. Az egyik az indoeurópai alapnyelvi *n̥dʰér ’alatt’ (ebből származik például a latin infra), a másik pedig az indeourópai alapnyelvi *n̥tér ’között’ (amiből viszont a latin intra ered). Emiatt az *under azt is jelentette, hogy ’alatt’, de azt is, hogy ’között’. A német nyelvben ma is van ’között’ használata az unter elöljárószónak (pl. Solidarität unter den Menschen ’az emberek közötti szolidaritás’; unter diesen Umständen ’ilyen körülmények között’). A ’között’ értelmű elöljárószó használatát esetleg indokolhatja az a kép, hogy a szöveg tartalma a szavak, kifejezések között húzódik meg, ahogy magyarul is mondjuk azt, hogy a sorok között olvasunk, amikor a szövegben elrejtett értelmet kibogozzuk.

Hangsúlyoznom kell, hogy ezt a három magyarázati lehetőséget az irodalmi munkásságom részének tekintem, mivel mindegyik puszta spekuláció. Mentségemül szolgáljon, hogy nagyon ritka eset az, amikor bizonyítani is tudjuk az ilyen megszilárdult kifejezések elterjedésének motivációját, hiszen a nyelvhasználók szinte sosem dokumentálják írásban az ilyesmit, sőt, nem is nagyon szokott tudomásuk lenni arról, hogy milyen képen alapul egy-egy metaforikus szóhasználat. Ahogy Marx mondta: „Nem tudják, de teszik.”