-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Olvasónk tőlünk kérdezi, hogyan lehetne megállítani a rosszat, és hogy miért nem folyik felvilágosító tevékenység. A kérdés inkább az, miért és meddig folyik a népbutítás.
Olvasóink időnként olyan kérdéseket tesznek fel nekünk, melyekre mi is szeretnénk tudni a választ. Tulajdonképpen azt sem értjük, miért tőlünk kérdeznek hasonlókat, hiszen vannak nálunk sokkal illetékesebbek, akik erre válaszolni tudnának. Így van ez névtelen olvasónk kérdésével is.
Hogyan lehetne megállítani azt a káros szokást, hogy a határozói igeneveket „csúnya magyarnak” bélyegezzék, különösen nyilvánosan elhangzó közbeszédekben? Miért nincs ezzel kapcsolatban valamiféle felvilágosító tevékenység?
Kedves névtelen, rosszul esik nekünk, hogy azt írja, hogy ezzel kapcsolatban nem folyik „felvilágosító tevékenység”. Mi igazán azon vagyunk, hogy senki ne beszéljen ilyen hülyeségeket, de látható, hogy minden fáradozásunk hiábavaló. Hiszen hiába írtunk számtalan cikket hasonló kérdésekről, vannak olvasók, akik még a nyestre is odakommentelik:
"Oda van írva", ez nem tetszik csupán, mert germanizmusnak tartom, bár a magyar köznyelv előszeretettel használja. Persze hibásan de mit várjunk el egy átlagembertől, aki a TV különböző Híradó-jaiban minden este ilyen hibákat hall?
Hiába mondtuk el számtalanszor, hogy amit használnak, nem lehet hibás, olvasónk csak felrója mindenkinek, hogy szemben jönnek az autópályán. Azt írja, „germanizmusnak tartom”, tehát minden bizonnyal hallott már arról is, hogy a nyelvtudomány nem tartja annak. Egy olvasó be is linkeli neki Szepesy Gyula írását arról, hogy a szerkezet előfordul nagy költőinknél, népköltészetünkben, a rokon nyelvekben stb. – csak éppen a németben nem.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Más kérdés, hogy az általa megbélyegzett „tötö” nyelvvel kapcsolatban Szepesy is ír olyan butaságokat, hogy „aki ilyesmit leír, aki ilyesmit mond, az vagy nem tud jól magyarul, vagy megromlott a nyelvérzéke” – ráadásul nem sokkal azután, hogy leírta: „-t, -tt igenévképzővel ellátott igetövek eredetileg kizárólag igenevek voltak, és csak később, a szövegösszefüggésben váltak igévé, illetve a mondatban váltak igei állítmánnyá”. Ha a -t, -tt toldalékkal ellátott igetövek funkciója egyszer már megváltozott, és ezzel nincs bajunk, miért baj, ha megint megváltozik?
Visszatérve a határozói igenévvel alkotott szerkezetekre: kommentelőnk példáján is látszik, hogy nyilván kár is ilyen írásokat linkelni neki. Ha egyszer ő a nyelvtudományi kutatásoktól függetlenül germanizmusnak tartja a használatát, akkor úgysem lesznek olyan racionális érveink, amelyek meggyőzik. Talán megtanították arra, hogy kerülje az ilyen szerkezetek használatát, belenevelték, hogy borzongva kerülje őket. Ilyenkor nehéz elfogadni, hogy viszolygásunk teljesen irracionális, nehezen ismerjük be magunknak is, hogy indokolatlanul gyűlölködünk. Ilyen esetekben valószínűleg nem racionális meggyőzésre, hanem lelki terápiára van szükség – ezt viszont nehéz egyenként biztosítani az olvasóknak.
Különösen nehéz felvilágosító munkát folytatni ott, ahol közben mások intenzíven dolgoznak az „elsötétítésen”. Amikor vannak, akik folyamatosan azt keresik, mit kifogásolhatnának mások beszédében; amikor különböző szavak és szerkezetek megbélyegzésére építenek rádió- és tévéműsorokat; amikor magukat kutatási intézményként eladva fejnek ki százmilliókat az államból; amikor magukat szakembernek feltüntetve a tudomány nevében nyilatkoznak, és tévesztik meg egyszerű nyelvhasználók millióit; amikor már az iskolában buta nyelvi előítéletekkel tömik tele a gyerekek fejét; amikor másokat is arra biztatnak, hogy alázzák meg embertársaikat nyelvhasználatuk miatt. Ebben a környezetben elveszik a felvilágosítók hangja.
Az egyetlen reményünk, hogy ha kitartóan és jobban csináljuk azt, amit ők, előbb vagy utóbb, de beérik a gyümölcse. Talán egyszer eljön az idő, amikor mások furcsa nyelvhasználatával szembesülve a többség nem elutasítóan fog viselkedni, nem azért fogja keresni a szokatlan nyelvhasználat okát, hogy azt valamilyen álracionális érvvel elítélhesse, hanem azért, mert tényleg érdekli, miként is működik a nyelv.