A nyelvtankönyvek nagy eltérést mutatnak abban, hogy az angolban beszélnek-e felszólító módról (imperative), és ha igen, melyik alakokat sorolják ide, valamint hogy a felszólítással kapcsolatban írnak-e a kötőmódról. Cikkünkben nem térünk ki a különböző elemzésekre, inkább gyakorlati oldalról mutatjuk be a lehetőségeket azoknak a mondatoknak a fordítására, amelyekben magyarul felszólító igealakot használunk. Az ajánlott olvasmányok listájában megadott művekből több elemzés is megismerhető.

Az egyik legelső dolog, amit az iskolában angolból megtanítanak, a felszólító mód: Sit down, please! ’Üljetek le.’ Ez egyrészt praktikus, hisz a tanár hagyományosan sok felszólítást használ, másrészt gyors sikerélményt ad. Hiszen az angolban kétségtelenül egyszerű felszólításokat tenni – legalábbis második személyben. Semmi ragozás, egyszerűen az ige szótári alakja fejezi ki a határozott felszólítást: Read! ’olvass/olvassál/olvasd/olvassad, olvassatok/olvassátok’. A tiltást pedig a do segédige tagadott alakjának segítségével fejezzük ki: Don’t read! ’Ne olvass(atok)! stb.’ Itt legfeljebb az okoz problémát, hogy csupán a mondatból a you névmás többértelműsége miatt nem tudjuk eldönteni, hogy egy embernek vagy többnek szól a felszólítás. Ám szerencsére ez az esetek többségében a helyzetből vagy a szövegkörnyezetből kiderül.

Ha a puszta ige elé kitesszük még a you ’te, ti’ személyes névmást, akkor az utasítás még erőteljesebb, és azt sugallja, hogy a beszélő már eléggé felhúzta magát: You be quiet! ’Most már aztán maradj csendben!’

You be quiet!
(Forrás: Wikimedia Commons / 2nd Class Marjorie McNamee, U.S. Navy)

Ha viszont a do segédigét vagy a please ’kérlek’ szót biggyesztjük a felszólító módú ige elé, akkor tompítunk a felszólítás erején. Az is finomabbá teszi a felszólítást, ha egy will/would you utókérdést teszünk a felszólító forma után:

Do be quiet! ’Maradj csendben.’

Please, be quiet! ’Kérlek, maradj csendben.’

Be quiet, will/would you? ’Maradj csendben, jó?’

Emellett még udvariasabban segédigés kifejezésekkel (például Could you be quiet? ’Csendben maradnál?’) vagy igék közbevetésével (például I want you to be quiet ’Azt szeretném, hogy maradj csendben’) is kifejezhetjük azt, hogy a másikat rá akarjuk bírni valamilyen cselekvésre. Mindez szép és jó, de mi van akkor, ha nem második személyű a felszólítás?

Hadd...

Ha többen vagyunk, elég gyakran szólítjuk fel a társaságot valamilyen cselekvésre. Hogyan mondjuk azt például angolul, hogy menjünk? Biztos, hogy a go ’megy’ igére szükségünk lesz. De valami még kell mellé, mert önmagában a Go! csak második személyű felszólítást jelenthet: ’Menj(etek)!’. De mi együtt akarunk indulni a társasággal! Ilyenkor a let ’hagy, enged’ ige siet a segítségünkre.

Let’s go! ’Menjünk!’

Mit takar vajon az ’s ebben a mondatban? Aki egy kicsit tanult már angolul, tudja, hogy ez a kombináció elég sok dolgot jelenthet. Zongorázzuk végig a lehetőségeket!

1) Rövidíthetjük vele az is ’van’ szót: He’s a diver. ’(Ő) búvár.’

2) Állhat a has ’neki van, birtokol’ szó helyett is: He’s got a shark. ’Van egy cápája.’

3) Ezzel jelezzük a birtokviszonyt is: the diver’s shark ’a búvár cápája’.

A búvár cápája
(Forrás: Wikimedia Commons / Joi Ito / CC BY 2.0)

Itt azonban egy negyedik megoldás a helyes. Kivételesen egy tárgyesetű személyes névmást, az us ’minket’ szót rövidítjük vele. Aposztróf használata nélkül vagy tagolt, lassú beszédben a mondat Let us go! formát ölt. Tehát a szó szerinti fordítás valami ilyesmi lenne: ’Hagyj(atok) minket menni! Hadd menjünk!’ Ám a let’s + ige szerkezetet akkor is használjuk, ha nincs a közelben senki, akitől engedélyt kellene kérnünk az indulásra – tehát funkcionálisan ez a többes szám első személyű felszólítás.

A fenti letes szerkezet – a személyes névmás rövidítése nélkül – máskor is használható. A Beatles híres számában is ugyanez a szerkezet bukkan fel: Let it be! ’Hadd legyen! Hagyd, hogy ez legyen!’ Ezek a mondatok sokszor nem is felszólítások, inkább óhajok, kívánságok.

Let me go! ’Hadd menjek én!’

Let me see! ’Hadd lássam!’

Let him/her go! ’Hadd menjen ő!’

Let them go! ’Hadd menjenek ők!’

Let there be light! ’Legyen világosság!’

Let me see!
(Forrás: Wikimedia Commons / Tomascastelazo / CC BY-SA 3.0)

Csináljam?

Mi a helyzet az egyes szám első személlyel? Önmagunkat angolul se gyakran szólítjuk fel cselekvésre. Az egyik lehetőség a fenti Let me have a look! ’hadd nézzem!’. Az olyan típusú, a magyarban felszólító módot tartalmazó kérdésekben pedig, mint a Kinyissam az ablakot? Mit egyek reggelire? az angolban a shall segédigét használjuk. De választhatjuk a should segédigét is, ha magyarul a kéne, kellene szavakat használnánk.

Shall I open the window? ’Kinyissam az ablakot?’

What shall I have for breakfast? ’Mit reggelizzek?’

Should I stay or should I go? ’Maradnom kéne, vagy inkább menjek el?’

Mother, should I trust the government?
’Anya, bízzam/bíznom kellene a kormányban?’

Ezeket a kérdéseket akkor is feltehetjük, ha többen vagyunk:

Shall we have dinner here? ’Itt vacsorázzunk?’

Should we spend money on space exploration?
’Költsünk pénzt űrkutatásra?’

Költsünk rá?
(Forrás: Wikimedia Commons / Edgar Mitchell, NASA)

A harmadik személy

Végül már csak a harmadik személyű felszólítás maradt. A magyarban ez sokkal gyakoribb, mint az angolban, hisz a magázásnál egyes szám harmadik személyt használunk: Kovács úr, legyen szíves nyissa ki az ablakot! Az angolban azonban akár közvetlen hangnemben, akár végtelenül udvariasan szólunk valakihez, második személyben szólunk hozzá. Természetesen előfordul, hogy nem beszélgetőpartnerünket szólítjuk fel: Dick menjen ki! A lányok menjenek haza! Mit tehetünk ilyenkor?

Az egyik megoldás, hogy a should segédigét használjuk, amit általában ’kéne, kellene’ formában adhatunk vissza magyarul. Így a helyzettől függ, hogy melyik a helyes értelmezés az alábbiak közül. Tiltásnál pedig a segédigét tagadjuk.

Dick should go out. ’Dick menjen ki! / Dicknek ki kellene mennie.’

The girls should go home.
’A lányok menjenek haza! / A lányoknak haza kellene menniük.’

Jenny shouldn’t chew gum during classes.
’Jenny ne rágózzon órán. / Jenny-nek nem kellene rágóznia órán.’

Ne rágózzon!
(Forrás: Wikimedia Commons / Patrick Doheny / CC BY 2.0)

A másik, sokkal ritkábban alkalmazott megoldás az, hogy az ige ragozatlan alakját használjuk – hasonlóan a szokványos, második személyű felszólításhoz. Ilyenkor a többes számú mondat többértelmű – hiszen az egyszerű, általános érvényű kijelentés is ugyanígy hangzik. A helyzetből és a hanglejtésből azonban biztosan kiderül, hogy most éppen hazaparancsolnak valakit, vagy egyszerűen megállapítják, hogy a lányok haza szoktak menni.

The girls go home! ’A lányok hazamennek. / A lányok menjenek haza!’

Az egyes számú mondat pedig igen hasonló az olyan második személyű felszólításhoz, amikor a megszólított nevét is odatesszük az utasítás elejére.

Someone open the door! ’Valaki nyissa ki az ajtót!’

Dick go out! ’Dick menjen ki!’

Dick, go out! ’Dick, menj ki!’

A kétféle mondatot az alapján különíthetjük el, hogy megszólítás esetén a nevet külön hangsúlyozzuk, és egy kis szünetet is tartunk utána – ezt írásban vesszővel jelezzük. Míg ha a mondat egyes szám harmadik személyű felszólítás, az egész mondat egy egységet képez.

II. Erzsébet megnyitja a brit parlament alakuló ülését – 2013
(Forrás: Wikimedia Commons / VOA News)

Ezt a szerkezetet Istenhez való fohászokban is használják, csakúgy, mint a korábbi cikkünkben már tárgyalt may segédigés szerkezeteket. Ezt halljuk például a brit nemzeti himnuszban.

God bless you! ’Áldjon meg az Isten!’

Heaven help us!
’Az Isten segítsen meg minket! (szó szerint: A menny...)’

God save the Queen! ’Isten óvja a királynőt!’

Végül minden kedves olvasónknak azt kívánjuk, hogy legyen szép napjuk, azaz Have a nice day!

Felhasznált és ajánlott olvasmányok

Swan: Practical English Usage

Quirk–Greenbaum: A University Grammar of English

Kovács–Lázár–Merrick: A–Z angol nyelvtan

Dohár: Kis angol nyelvtan

The Holy Bible. King James Version