Nemrég olvashattunk a magyar segédigékkel kapcsolatos bonyodalmakról. Az angol spártaian szigorú rendszerében talán könnyebb megállapítani, hogy mi segédige és mi rendes ige, de természetesen itt sem minden fenékig tejfel.

Mitől segéd?

Az ú.n. névszói állítmányos magyar mondatokban az igét (van vagy vannak) nem ejtjük ki: János katona van. Azonban ezekben is kimutatható, hogy van van.

A magyarral szemben minden angol mondatban van legalább egy ige, és pontosan egy finit ige. Ezt nevezik operátornak is, ez a mondat első igéje, a kérdések kivételével közvetlenül az alany után áll. A finit igének van igeideje és egyeztetve van számban és személyben az alannyal – már amennyire ez lehetséges az angolban. Ha egy mondatban van egy segédige, akkor kell benne lennie egy rendes igének is, és a segédige finit, azaz az operátor helyét foglalja el, a rendes viszont nem. Lássunk példákat:

Joe goes home ’Józsi hazamegy’

Joe will go home ’Józsi haza fog menni’

Joe can go home ’Józsi haza tud menni’

Joe must go home ’Józsi haza kell menjen’

Joe would go home ’Józsi hazamenne’

A kell-es mondatban szándékosan használjuk a többivel párhuzamos, de nem standard szerkezetet.

Az első mondatban nincs segédige, a go pedig finit, az -es toldalék mutatja, hogy az egyes szám harmadik személyű alanyhoz tartozik. A többi mondatban az alany után rögtön a segédige következik, és a go végén nincs toldalék. Figyeljük meg, hogy a segédige végén sincs: nem wills, cans stb. Ez a toldalékolatlanság a segédigék nagy részére jellemző, a nyelvtankönyvek az ilyeneket modális segédigéknek nevezik.

Az angolban négyfajta igenév van: az infinitívusz, pl. go ’menni’, a gerundium, pl. going ’menés’, a folyamatos melléknévi igenév, ez alakilag mindig egybeesik a gerundiummal, pl. going ’menő’ és a befejezett melléknévi igenév, pl. gone ’ment’, ez a magyarban többnyire a múlt idő egyes szám harmadik személyével esik egybe. (Nem mindig: pl. írott : írt.)

Jogosan merül fel a kérdés: ha a modális segédigék még az egyes szám harmadik személyű egyezetető toldalékot sem viselik, miért mondjuk rájuk, hogy finitek. Ennek az az oka, hogy kizárólag az alany utáni (illetve – mint alább látni fogjuk – kérdésekben az alany előtti) helyzetet foglalhatják el. Ez az angol mondatban az operátor helye, itt csak finit igealak állhat, sőt, finit igealak csak itt állhat. A modális segédigéknek ezért nincsenek is igeneveik: nincs (to) can, canning, canned, (to) must, musting, musted stb., hiszen ezek csak az operátor helyzetben állhatnak, ott pedig csak finitek lehetnek.

A kategória elnevezője szerint a segédigék segítik a rendes igéket különféle jelentéstöbbletek (jövőbeliség, lehetőség, kötelesség, feltételesség) hozzájuk adásával. Azonban ezt nem csak segédigék tudják megtenni, pl. a következő mondatban a has nem segédige, mégis a fentebbi mustos mondathoz hasonló jelentést hordoz:

Joe has to go home ’Józsi haza kell menjen’

A has itt azért nem segédige, mert nem teljesíti a segédigékre jellemző három legfőbb feltétel egyikét sem.

Kérdez, tagad

Az angolban az állítmány tagadása a not szóval történik (ezt össze lehet vonni a segédigékkel: pl. will not – won’t). Nézzük fentebbi példáinkat tagadva:

*Joe goes not home ’Józsi nem megy haza’

Joe will not go home ’Józsi nem fog hazamenni’

Joe cannot go home ’Józsi nem tud hazamenni’

Joe must not go home ’Józsi nem szabad hazamenjen’

Joe would not go home ’Józsi nem menne haza’

*Joe has not to go home ’Józsi nem kell hazamenjen’

A csillaggal jelölt mondatok helytelenek. Ezek szerint az állítmányt tagadó not csak egy segédige után állhat. Ha egy mondatban nincsen segédige, akkor a tagadáshoz előbb be kell illesztenünk egyet, erre a do igét használjuk. A két csillagos mondatunk tagadása tehát:

Joe does not go home ’Józsi nem megy haza’

Joe does not have to go home ’Józsi nem kell hazamenjen’

Figyeljük meg, hogy az alannyal való egyezést jelző -es toldalék itt az operátor helyére újonnan beillesztett do segédigén jelenik meg, az eredeti mondat igéjéről a go-ról, illetve a have-ről hiányzik. Említettük is fentebb: egy angol mondatban pontosan egy finit ige lehet. Viszont ezek szerint a do különbözik a modális segédigéktől (will, can, must, would stb.), mert azokon nincs végződés.

A kérdésekben a segédige az alany elé kerül. Ha nincs segédige, ismét a do-t illesztjük be.

Does Joe go home? ’Józsi hazamegy?’

Will Joe go home? ’Józsi haza fog menni?’

Can Joe go home? ’Józsi haza tud menni?’

Must Joe go home? ’Józsi haza kell menjen?’

Would Joe go home? ’Józsi hazamenne?’

Does Joe have to go home? ’Józsi haza kell menjen?’

A fentiek eldöntendő kérdések. A kiegészítő kérdések szórendje is ugyanez, azokban a kérdőszó a segédige előtt van.

When does Joe go home? ’Mikor megy Józsi haza?’

Why does Joe go home? ’Miért megy Józsi haza?’

Mögötte áll

Az angol igék infinitívuszi alakja szinte mindig egybeesik a jelen idejű, nem E/3 alakkal (pl. go ’megyek, menni’). Az egyetlen kivétel a létige, amelynek az infinitívusza be, jelen idejű alakjai: am ’vagyok’, is ’van’, are ’vagy, vagyunk, vagytok, vannak’.

Egy harmadik, kevésbé látványos tulajdonsága is van a segédigéknek: közvetlenül mögöttük állhat egy másik ige, infinitívuszi (azaz nem-finit) alakban. A Joe has to go home mondatban a has nem viselkedik segédigeként, mivel – mint láttuk – nem állhat utána a not tagadószó és nem kerülhet az alany elé kérdésben. De a go ige infinitívuszi alakja sem közvetlenül követi, hanem egy elöljárószó, a to áll közöttük. Ugyanez a helyzet más nem-segédigék esetén: Joe wants to go home ’Józsi haza akar menni’, Joe helps me go home ’Józsi segít nekem hazamenni’, az utóbbi mondatban egy névmás (me ’engem, nekem’) kerül a két ige közé. A segédigéket viszont az jellemzi, hogy közvetlenül követheti őket egy infinitívusz.

Más igékkel is előfordul, hogy közvetlenül követi őket egy nem-finit igealak, a particípium. A have után a befejezett particípium állhat, a befejezett igeidőket alkotva. A be után mindkét particípium előfordulhat: a folyamatossal a folyamatos igeidőket kapjuk (pl. Joe is going home ’Józsi megy haza’, Joe was going home ’Józsi ment haza’), a befejezettel szenvedő szerkezeteket (pl. Joe is gone ’Józsi el van menve’, Joe was gone ’Józsi el volt menve’).

Ezekben az esetekben a have és a be segédigeként viselkedik, mert kérdésben az alany elé kerülnek, a tagadó not pedig követi őket, viszont a do-hoz hasonlóan – de a modális segédigéktől eltérően – egyeztetve vannak az alannyal, a has és az is csak egyes szám harmadik személyben használatos.

Joe is not going home ’Józsi nem megy haza’

Joe is not gone ’Józsi nincs elmenve’

Joe has not gone home ’Józsi nem ment haza’

Is Joe going home? ’Józsi megy haza?’

Is Joe gone? ’Józsi el van menve?’

Has Joe gone home? ’Józsi hazament?’

Love talking

Az igéknek egy jóval nagyobb csoportját követheti a gerundium. Néhány ilyen igét is mutatunk.

Joe considers going home ’Józsi megfontolja, hogy hazamenjen’

Joe loves going home ’Józsi imád hazamenni’

Joe tries going home ’Józsi megpróbál hazamenni’

Ezek az igék azonban a segédigeségnek semmilyen más jelét nem mutatják, tagadáskor, kérdéskor ugyanúgy viselkednek, mint a többi mezei ige: Joe does not love going home ’Józsi nem imád hazamenni’, does Joe love going home ’Józsi imád hazamenni?’, azaz do-t kell tennünk a mondatba ilyenkor. Ráadásul sok esetben a korábban említett to is kerülhet a két ige közé: a Joe loves to go home, Joe tries to go home mondatok jelentése alig különbözik – ha egyáltalán – a gerundiumos változatokétól.

To be or not to be

A nyelvtankönyvek gyakori együttes előfordulása miatt sokszor a to go-t nevezik infinitivusznak. Sőt az angol nyelvművelők azt a tévhitet is terjesztik, hogy a to és a go közé nem lehet más szavakat illeszteni, mert azok egy egységet alkotnak, és ugyebár – „érvelnek” – a latin vadere ’menni’ (akárcsak a magyar menni) infinitívuszt sem lehet szétbontani. A hibásnak tekintett alakokat split infinitive-nek, ’hasított infinitívusz’-nak nevezik.

Főleg emiatt a stigma miatt válhatott kultikussá a Star Trek sorozat főcímében szereplő to boldly go (where no man has gone before) ’bátran menni oda, ahol még nem járt ember’ sor. Itt a boldly ’bátran’ határozó kerül közvetlenül az ige (go) elé.

A segédigeség lépcsői

Az alábbi táblázatba foglaltuk a segédigeség legfontosabb jellemzőit. A hullámvonal a segédige helyzetét jelzi, azt, hogy mi fordulhat elő utána vagy előtte. Láthatjuk, hogy az egyes igecsoportok viselkedése többfajta mintát mutat. A modális segédigék (can, will, must, would stb.) után közvetlenül állhat ige, az alany, a tagadószó (not), viszont nincsenek egyeztetve az alannyal számban személyben, és nem állhatnak más segédige után. Ezek tehát a legsegédigésebb segédigék.

	can	do	be	have	love	want
~ ige	✓	✓	✓	✓	✓	✗
~ alany	✓	✓	✓	✓	✗	✗
~ not	✓	✓	✓	✓	✗	✗
~s	✗	✓	✓	✓	✓	✓
segédige ~	✗	✗	✓	✓	✓	✓

A segédige do mellett van „rendes” do ’csinál’ ige is: how do you do? ’hogy vagy’, szó szerint ’hogyan csinálod (a dolgaid)?’. Ugyanígy a befejezettséget jelző have mellett vannak más have-ek is: you have a fever ’lázad van’, you have to go ’menned kell’.

Az egyéb segédige hiányában beillesztett do annyival lazább csak, hogy ezt lehet egyeztetni, van egyes szám harmadik személyű does alakja. Viszont – mivel a modális segédigékhez hasonlóan a do is csak operátorhelyzetben állhat – nincsenek ennek sem nem-finit alakjai: a (to) do, doing, done csak a rendes do ige alakjaiként fordulhat elő.

Még kevésbé segédigeszerű a be és a have, ezek ugyanis előfordulhatnak segédigék után is: Joe must be gone ’Józsi el kell legyen menve (=Józsi biztos elment)’, Joe will have gone home ’Józsi hazament lesz (=Józsi addigra már otthon lesz)’. Végül vannak igék, amelyeket egyáltalán nem is szoktak segédigének tartani, azonban annyiban mégis segédigeszerűek, hogy közvetlenül követheti őket egy ige, gerundiumi alakban. Ilyen a start, love (♥), try stb.

Különcök

Különös az ought ’kellene’ viselkedése. Kérdezés, tagadás, egyeztetés szempontjából a segédigei jellemzőket mutatja: Joe ought not to go home ’Józsinak nem kellene hazamennie’, Ought Joe to go home? ’Józsinak haza kellene mennie?’. Viszont az ige nem közvetlenül, hanem a to közbeiktatásával követi, ami a rendes igék jellemzője. Nem csoda, hogy sokan át is sorolják ebbe a csoportba és így tagadnak: Joe doesn’t ought to go home ’Józsinak nem kellene hazamennie’. Hasonlóan viselkedik a used ’szokott’: Joe used not to go home vagy Joe did not use(d) to go home ’Józsi nem szokott hazamenni’, used Joe to go home? vagy did Joe use(d) to go home? ’Józsi haza szokott menni?’.

Vannak olyan igék is, amelyek teljesen szabályos modális segédigeként és teljesen szabályos rendes igeként is használhatóak: Joe dare not go home/Joe does not dare to go home ’Józsi nem mer hazamenni’, Dare Joe go home/Does Joe dare to go home? ’Józsi haza mer menni?’. Az anyanyelvi beszélők ilyenkor kellően bizonytalanul tudnak viselkedni. (Ilyen ige egyébként a need ’szükséges’ is: Joe need not go home/Joe does not need to go home ’Józsinak nem kell hazamennie’.)

Ellenőrző kérdés: mi a meglepő a be viselkedésében az alábbi mondatban? Don’t be shy, dare speak English ’ne légy gyáva, merj angolul beszélni!’

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)